2014. október 28., kedd

Mondocon, irás, blog és tervek


Testvériem az Úrban én megpróbáltam normális beszámolót irni a conról, de nem készült el, aztán meg meguntam rakogatni, szóval megkapjátok róla a zanzásított verziót, néhány értékelhető képet, mert többet nem merek kirakni. Ugyanis hiába fényképeztem, mint állat, a mobilom állandó jelleggel bemozdult, elmosódott és kicseszett velem. Kéne venni valami párszázas fényképezőgépet, valami butát, ami tényleg csak arra jó, hogy kattintgatok vele. Abszolút nem értek, nem is akarok érteni a fényképezéshez, csak azt akarom, hogy legyenek normálisan megörökítve a pillanatok. Cserébe irtózatosan jól szórakoztam, találkoztam egy Kilences Dokival és rajta lógtam álló két nap, a szálláson megismerkedtem néhány jófej emberkével, remélem látom még őket legközelebbb is, ettem szusit, még mindig finom, karaokiztam, csodaképpen még mindig nem futottak el sikitozva a hangomtól, szereztem néhány könyvet, egy S.H.I.E.L.D. kitűzőt, TARDIS-medált. Többen is felismerték bennem Arthur Dentet, fényképezkedtek is, aminek kimondhatatlanul örültem, láttam és beszélgettem egy rakat Dokival, lőttem egy nem korhatáros Destiel képet.


Csak azért nem ezt tettem ki elsőnek, mert a srácnak furi lett a feje. Látjátok? EZÉRT kell rendes fényképezőgép

Ő egy Astrid vala. Sárkányt viszont nem láttam.

Cuki, cuki, cuki. Mondtam, hogy cuki?

Star Trek, vagy Enterpsie? Vagy mivel keverem ezt a kettőt ami valószínűleg egy és ugyanaz? Szóval zűrhajólegénység

Vele van selfim. A vele lévő selfim vállalhatatlan. Amúgy azért ilyen csapzott, mert esett az eső  most mentette meg a világot. 

Szerintem nazgűl.

Destiel. Ez már Destiel kéremszépen. És valahányszor találkoztunk, cirka háromszor, mindig megkérdeztem, hogy ugye élnek még a népek? Ha idén lettem volna Crowley akkor betársulhattam volna. 

Ő ilyen OMG-stylba nyomta

Országok. egy rakat országot láttam. És biztos vagyok benne, hogy aki Ország volt közültek, őt nem fényképeztem le, vagy vettem észre.

Steampunk pestisdoktor :3

Harcosok. Hátul meg egy troll.

Négyes Doktor. És kaptam tőle Jelly Babyt :3 <3

Lady American Captain. 

Akik a biztonságra felügyeltek :D 

 Egy boszorka van

 Meg még egy Castiel

 Romanoff és Ward ügynök, aki Kilences Doki nekem, de no, a képhez ez illik jobban.

Az az igazi van-egy-tervem tekintet Lokitól

 Nagyon hülyén nézek ki, de meg kellett ölelgetnem

 Tizenegyessel is fotózkodtam, persze. Az egy telefontok a kezemben. Mert elefelejtettem melyik oldalon van a zsebem.

 Róla beszélek lenteebb. UgyehogytisztaLoki?


Jah és megölelgettem Lokit.
Nah ezt a sztorit elmesélem.
Mászkált a conon egy csávó, aki kiköpött Loki volt, épp csak valamivel alacsonyabb, első nap a harci felszerelésben CPzte kedvenc ázgárdi istenünket, a második nap már civil Lokiként flangált. Nah most vasárnap délután, mikor már leeresztett a bulihangulat, valahogy odacsapódtam hozzá, Kilences Dokival egyetemben. Tudni kell, hogy ez utóbbi embert rendszeresen elnézték Ward ügynöknek, és hát Loki egy ilyet benyögött, hogy Ward tulajdonképpen eladta neki a S.H.I.E.L.D.-et. Én meg néztem, majd a nyakába borultam, hogy ez mekkora zseniális ötlet már! Szóval Lokinak most rendelésre irok egy ficet. Menőnek érzem magam :D
Csak össze kéne kapni magam, mert eléggé kiestem a fandomból. Mert ezt meg akarom irni, kivételesen nem lesz slash, jóembert megkérdeztem, mert hát ebből nem csinálunk már szívbajt, mondta, hogy nincs vele baja, de nem igényli. És ezek után soha többet nem beszéltünk.
Na jó, de, mert kényelmesen eldumálgattunk fészen is, úgyhogy tényleg gyorsan gépre kéne vetni már.
Ha már így szóba kerültek a ficek, akkor hadd ejtsek néhány szót a terveimről. Kezdem mindjárt az Eredendő bűnök...-kel. Álmomban se hittem volna, hogy ez bárkit is érdekelhet erre tessék. Máris milyen szimpatikus és érdeklődő véleményéket kaptam! Mindenkit megnyugtatok, hogy be fogom fejezni, csak van némi zavar az erőben. Méghozzá pont a főpárossal a Mooseleyval, mert én ráripakodhatok a srácokra, de ők meg megvonják a vállukat és csak azért is azt csinálnak, amit akarnak, nekem meg főhet a fejem, hogy hogyan kanyarítsam megfelelő irányba az eseményeket. Vannak variációim, de mindegyik zsákutcába fut. Bááár...azt hiszem mégis van egy, ami működhet. Huh, négy alfahímmel dolgozni egyszerre nem könnyű, de mindenképpen érdekes, s remélm, hogy majd eredményes is lesz. Alig birom ki, így el kell, hogy mondjam, hogy alig várom, hogy Metatron is belépjen a buliba. Oké, rohadék, bunkó szemétláda, bár a színész az valami félelemetesen zseniális, de annyira jó lesz majd! Higgyjétek el. Legalábbis én élvezek rajta filózni, hogy milyen lesz mikor Crowleyt és Metát összeeresztem. Pont annyira, mint a Mooseley. Crowley változalanul édes, Sam meg, hát ő a boci :D Nem tudom mennyire illik bezsongani a saját ficregényemtől, de én megtettem. Már csak azért is, mert kiélhetem a rajongásomat Crowley iránt. Meg Mark Sheppard iránt, mert annyira jól játszik! A puszta megjelenésével emeli a részek fényét. Amúgy sajnálom, hogy nem láthattuk többet démon!Deant, továbbiakban Deanmont, csak három részig! Pedig Jensen olyan jól hozta! Komolyan, üvöltött róla, hogy élvezi alakítani, mi pedig élveztük nézni :3 De ebbe most nem megyek bele mélyebben, a részek értékelését majd keressétek a Könyvturin, át fogom oda pakolni a DW-s részeket is, elvégre az lenne az ajánlgatós részleg.
Vissza a ficekhez. Ami még sürgős lenne a DW-kihivás harmadik sztorija, de változatlanul nem tudok mit kitalálni az idézethez. Mert ötletem van, megölöm Clarát. Olyan fokon idegesít az a nő! Rosszabb, mint Metatron, mert Metatronnak legalább ki volt dolgozva a jelleme, a háttere, az indítéka, így legalább azért utáltuk. Tehát ez az egy biztos. Óh és Pinket is. Csodás kettős gyilkosság lebeg a szemem előtt. Bocsánat, kicsit beleéltem magam.
Ezenkívül még Gwen kért tőlem egy Good Omens angst ficet, amire szintén csak pislogok, hogy: He? Nagyon feladta nekem a leckét, de nem adom fel, csak csendben sirok a sarokban, hogy De miért? Viccet félretéve megküzdünk majd és én győzöm, de egyelőre még nem tudom, hogyan álljak hozzá.
Aztán készülget egy SuperWholock közös sztori, én kezdem, el kéne kezdeni, meg van hogy kell elkezdenem, miért nem igazi a TARDIS a medálban? Aztán foglalkozom az összes többivel, ami tervbe van véve, meg fel fognak tűnni random versek. Bár a versek mindig random jönnek.
A TARDIS-ról jut eszembe. Eldöntöttem, hogy jövőre, még csak látogatás szintjén, de kimegyek Skóciába.
Igen.
Lidércke egy tünemény, de szerintem meg fogja ezt még bánni, mert mindenki agyára tudok menni azzal, hogy én azt hiszem az agyukra megyek, pedig azért talán nem vagyok annyira élhetetlen. Csak megszeppent, és önmarcangoló. Pedig ki fogok menni, aztán majd dolgozni is kint akarok. És nagyon szeretnék utazni.
Ha valamit megtanultam a DW-ből az az, hogy igenis merjünk élni. Merjük követni az álmainkat, és tegyük azt, ami boldoggá tesz. Ha ezek egyszerű dolgok, akkor sem kell szégyellned, hiszen az a tiéd. És én szeretnék utazni, szeretnék eljutni egy rakat conra, szeretnék könyvet irni, szeretnék táborozni Oroszországban, szeretnék találkozni Veletek, szeretném halálom napjáig vinni ezt a blogod, szeretnék mesélni, hogy hol jártam, szeretnék akár hatvanévesen is ficet, vagy bármit is irni, szeretnék kígyót tartani, szeretnék...egy csomó mindent szeretnék még, és már nem érdekel, hogy ezek a világ, a társadalom, a tömeg vagy bárki szemében gyerekesek, vagy naívak, mert én vigyorogva vállalom, hogy akkor gyerekes és naív vagyok. De ehhez az kell, hogy kijussak Skóciába jövőre és tudatosítsam magamban, hogy nem vagyok teljesen reménytelen eset.
Igazából ez sokkal hosszabb monológ lett volna, csak a többi rész útközben elveszett. Nah de akkor vissza valami jelen idejűbb cuccra. El vagyok maradva hsz-kel. Be kell pótolnom őket. Szóval a héten belehúzom és igyekszem mindenkinél pár kedves szót otthagyni. Mert élünk és szeretlek titeket jeligére.
Nah pápussz tündérbogárkák, nemsokára találkozunk!

Eredendő bűnök, tanult erények - 2. fejezet: A bajok kezdete

Előző fejezet                                                                                                                 Következő fejezet

Tartalom: Sam bezárta a Pokol Kapuját, de most haldoklik. Castiel nem tudta megakadályozni az angyalok bukását és ő is emberré vált, akárcsak a démonlétből kigyógyított Crowley. Dean megpróbálja egyenesbe hozni a dolgokat, de korántsem biztos, hogy ez sikerül is neki. Az egyetlen esély az lehet, ha együtt, közösen próbálják elsimítani a helyzetet.
Páros: Destiel, Mooseley
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, durva beszéd, erőszak
Megjegyzés: Nah mindenki örülhet, kezd elindulni a cselekmény. Igazából a korhatárt nem nagyon szándékozom változtatni, mert sose lehet tudni, hogy mivel állnak elő a szereplők, annak ellenére, hogy nekem vannak elképzeléseim arról, hogy mit is kéne tenniük. Természetesen azért korhatáros jelenetek elő fognak fordulni, de ezt majd az adott fejezetnél külön jelezni fogom. És ezúttal már kicsit több lesz a párbeszéd is, ahogy visszarázódok az írásba. Külön köszönet „Dean” szignó alatt jelenlévő hölgynek, aki megmentette a fejit, nélküle nem lett volna kész ilyen hamar.

2014. október 24., péntek

Eredendő bűnök, tanult erények - 1. fejezet: Nem kellett volna, hát elromlott


Tartalom: Sam bezárta a Pokol Kapuját, de most haldoklik. Castiel nem tudta megakadályozni az angyalok bukását és ő is emberré vált, akárcsak a démonlétből kigyógyított Crowley. Dean megpróbálja egyenesbe hozni a dolgokat, de korántsem biztos, hogy ez sikerül is neki. Az egyetlen esély az lehet, ha együtt, közösen próbálják elsimítani a helyzetet.
Páros: Destiel, Mooseley
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, vér, kínzás, durva beszéd, nem veszi figyelembe a kilencedik évadot, headcanonok, még mindig van magázódás
Zene: Persze, hogy van! Fejezetenként egy-vagy két dal, így a teljes lista csak a végére áll össze. Íme, az első
Megjegyzés: Én ezt novellának akartam. Ehhez képest a történet úgy döntött, hogy ő kisregény akar lenni. Mivel tapasztalatból tudom, hogy a nagyobb lélegzetvételű dolgokat nehezen, vagy sehogy sem fejezem be, ezért csak remélni tudom, hogy most megtöröm ezt az átkot. Ahogy azt is, hogy sikerül annyira lekötnöm titeket, hogy rugdossatok a folytatásért. Minden fejezet külön fel lesz címkézve, ez viszont még ilyen átfogó leírás, szóval senki ne lepődjön meg a változásokon. A kép ugyan menőbb, mint a sztorim, de talán ez utóbbi is olvasható. Fogalmam sincs mi baja a bloggernek a betűtipussal, ugyanúgy Times New Roman 12-es gépeltem, mint eddig, ha valaki tud megoldást a problémára jelezze kérem. 

2014. október 8., szerda

Vonzáskörzet


Gyereke, előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a szöveg kísérletezés csupán, így csak az olvassa el, akit érdekel a forró szerelem Destiel nevezetű párossal versben tálalva. Vagyis hát alaposan megtöredezett mondatokban kapott szigorúan korhatáros romantika. Mert azért sikerült romantikusnak lettem, s virágnyelvezni, bár akkor ehhez hozzácsaphatjuk az OOC-t, amit fogjunk a formára.
A lényeg: Supernatural fanvers, erőteljes slash és Destiel.
Bélának ajánlva :D

2014. október 7., kedd

A végső csata előtt


Volt egy érzés, és volt egy álom,
valahol elvesztettem őket.
Volt egy kérdés s volt egy válasz,
de nem érzem igaznak ezeket.

Egykor, mikor az egész elkezdődött,
pontosan tudtam mi hív, mi szólít,
mi közöm van a csatamezőhöz,
s miért nem hagyom itt

ezt a vérfürdőt, miben csak a túlélés
játszik fő szerepet, ölsz vagy téged ölnek.
A lényeg már sehol nem látszik,
csak a szörnyek kik ellenünk törnek.

Kiélezem még egyszer kardomat
ez lesz az utolsó csatám.
Te addig ásd meg síromat
s ne haraudj ezért rám.

Már régesrég feladtam mindent
egyedül téged nem tudtalak.
Szorítsd most magadhoz a szívem!
Tőled soha el nem ragadhatnak!

Én csak a veled együtt győzhetek,
hidd el szükségem van rád,
a világ úgyis rég elveszett,
de neked megnyerem a csatát.

Elegem lett a viharból és a csatazajból,
egy kis békét szeretnék végre.
Húzz ki, kérlek, még egyszer a Pokolból,
s talán elkisérhetlek a Mennyekbe.


Azt hiszem egy kicsit az agyamra ment az évadkezdés, megint, szintén Supernatural, ezúttal Destiel, Dean POV-val, mert versben szeretek eperegyben irni.
Nincs különösebb mentségem, rám jött valami versirhatnék, vagy csak ki akarok békíteni mindenkit a lassú frissitésért, és a töménytelen blogbejegyzésért.
Apropó, akarja valaki, hogy a Supnatról is irjak részenkénti beszámolót, mint a DW-ről?

Hajnali vallomás


Ez csak egy hajnal, mint bármelyik másik
a táj is még üresen ásít,
így van jól, pillanatnyi csendben
mikor elhiszem, hogy minden rendben.

Még elhiszem amit nekem mondtál,
de már tudom, hogy te is hazudtál.
Ez kicsit fáj, de nem lep meg,
számtalanszor játszottam én is így veled.

A helyzet azonban megváltozott,
nem tudom, hogy én ki vagyok.
Így a fényben minden tisztán látok,
nem vettél le rólam minden átkot!

Démon, ember nem is oly különbözőek
Az érdekek vezetik őket.
Ennyi a válasz minden tettünkre,
de mondd: ki bocsát meg érte?

Te nem fogsz, ezt látom a szemedben,
a csukott ajtón nem sikerült átmennem.
Zárva van, mi egykor nyitva volt,
nem ismerem hozzá a varázsszót.

Pedig elvehetném könnyen, ezt te is tudod
ám ostobán várom, hogy magadtól nekem adod.
Reszketeg remény, mint ez a hajnal
felvirrad s elégeti a kegyetlen nappal.

Védtelen szavak, gyenge indokok
valaki voltam s most senki vagyok.
A szánalmadra nincs szükségem, csak mondd
egy kicsivel tényleg jobb lettem.

Hallgatsz. Hát jól van, legyen.
Ezt a játszmát nektek még megnyerem,
aztán eltűnök, többé sosem látsz,
de tudd, hajnalban mindig gondolok majd rád.


Nah ezt hivom én nyálasnak.
Meg Supernatural fanversnek Crowley szemszögéből.
Az irratár rendkívül inspiráló hely, csak azt tudnám, hogy miért lesz az összes, ott született ötlet kivétel nélkül valami nyálas, érzelmes, bután romantikus izé. A plusz csattanó, hogy ez a vers egész szoros kötelékben áll az Eredendő bűnök, tanult erények címezetű, készülő kisregénnyemmel, ahol szintén Crowley és Sam kapcsolatát akarom kivesézni. (Én novellát akartam, de a sztori másképp határozott)
A legjobb lesz, ha ráfogom az évadkezdésre.
Viszont a kép szép.

2014. október 2., csütörtök

Doctor Who? 8. évad hatodik rész - A gondnok



SPOILER! SPOILER! ÉS SPOILER!
Figyelmeztettek, hogy a sorozat címében nem szerepel kérdőjel, de most vagy visszakeresem és kigyomlálom őket, vagy hagyom így, és ráfogom, hogyha el van rontva, akkor következetesen rontsam el. Ez utóbbit fogom választani.
Hát úgy tűnik kissé elszóltam magam, mert ez a rész is kicsit semmilyen lett. Megnéztem, jó volt, de semmi megrázó élmény. Hogy hogyan fogok irni róla, na azt nem tudom, mert ha rossz lenne, akkor szidhatnám, ha remek lenne ömlenghetnék, de ez szimplán csak jó, és ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez nem jelenti azt, hogy meg se próbálom, de nem igérek semmit.
Ugye azzal mindenki tisztában van, hogy ezek a beszámolók abszolút szubjektívek?

1) Tizenkettes
Még mindig asdfghjkl és még mindig ő viszi a hátán az egész showt. Nem fogok belemenni a forgatókönyvbe, meg nem kezdem el, hogy Moffat így meg úgy, mert nem akarom, hogy a jellembeli hiányosságai eltántorítsanak ettől a sorozattól. Amit igenis szeretek, és Tizenkettes egy gyöngyszem, és mikor mosolyog! Hát én elolvadtam. Tökéletes volt az egyensúly, morgott, oltogatott mindenkit, de láttuk végre elérzékenyülni, és ezért megérte az egész. Igazi Doktor volt. Az elejétől a végéig.
Csak magyarázza el nekem valaki, hogy pontosan mi baja van Pinkkel. Mert ez valahogy nem esett le, pedig sasoltam rendesen, nehogy egyetlen szemöldökráncolást is elmulasszak a drága morgósunktól. És ha már nem értés, valaki el tudná nekem magyarázni, hogy mi nem stimmelt ebben az egészben? Van még valami, amit nem tudok hova tenni, valami ami azért zavar rettenetesen, mert azt sem tudom, hogy mi zavar. Mint egy pont a hátad közepén, ami hiába viszket, sehogyse tudod megvakarni. Na pont ilyen érzés. Szóval valaki? Tud segíteni?
Addig is, amíg erre fény nem derül térjünk vissza Tizenketteshez. Aki most megmutatta, hogy a szó szerint és átvitt értelemben is láthatatlanná tud válni. Az elsőben egy karóra segíti, a másodikban meg az a tény, hogy ő lett a suli új gondnoka, természetesen John Smith néven. Még seprűje is volt :)
Persze nem maradhatott felfedezhetetlenül, mert a helyi felforgató elem, egy néger kiscsaj simán kiszúrta a TARDIS-t, és hát nem hagyta riposzt nélkül a Doktor egyetlen mondatát sem. A Doktor meg is mutatta neki az Univerzumot, de ez egy kicsit sok lehetett neki, mert hát behányt a TARDIS-ba. Mindegy, a későbbiekben, esetleg felnőttként, szivesen viszont látnám. Jól van, bárkit szivesebben látnák mellette, mint Clarat.
Az aktuális szörnyet is ügyesen elintézte, rutinmunkának számított nála, nem is vesztegetnék sok szót rá.
A kréta-táblaőrülete most is megnyilvánult, mert neki muszáj volt felmászni az ablakba, hogy közölje Claraval, hogy egy évszámot hibásan irt fel, és váram, hogy mikor ugrik be a terembe és javítja ki. Hát ezt nem tette meg, de Clara igy is égett a diákok előtt. De a legepicebb megmozdulása, a mosoly mellett, mikor leharapta Pink fejét. Mintha mindenki késztetést érezne arra, hogy felbosszantsa, aztán meg csodálkoznak, hogy kiosztja őket. Mondjuk nem volt annyira goromba, mint amennyire lehetett volna, de joggal akadt ki.
Összeségében megint nagyot alakított, nagyon szeretem nézni, és nem csak a szemöldökei miatt, bár elismerem, sokat nyom a latban. Tetszik, ennyi, pont.

2) ClaraPink
Hát gyerekek ez borzasztó. Nem szeretem az olyan szerelmi szálakat, amelyek csak azért vannak, hogy meglegyen a románc, azt pedig egyenesen ki nem állhatom, mikor valakinek az az egyetlen jelleme, szerepe, hogy ehhez asszisztáljon. Lehet, hogy ez zavart ennyire? Hogy Clara is elsikkad, annak ellenére, hogy a Doktor húzza fel, és most kapott még egy ilyen párt? Nem, nem ez az a viszkető pont. Bár egyszerűen nem fér a fejembe, pont ahogy a Doktor is folyton letesitanározta, szerintem joggal.
Egyetlen értékelhető jelenete volt, az amikor olyan hangot ütött meg a Doktorral szemben, amitől nekem kinyilt a bicska a zsebembe. Mert hiába mondta neki a Doktor, hogy ő nem katona, nem tiszt, Pink csak azért is húzta az agyát, és pont azon a módon, amitől nekem automatikusan elkezd viszketni a tenyerem. Egyszerre gyerekes és dühítő. Clara helyében alaposan felképeltem volna, de legalább a Doktor helyrerakta a kiskatonát.
Hiányzik Rory.
Nincs ellenemre, ha valakit utálhatok egy filmben/könyvben/sorozatban/bárakármiben, de csak akkor, ha közben meg rábólinthatok arra, hogy igen, indokkal utálom. És nem azért, mert funkciótlan. Viszont azt nem tagadhatom le, hogy összeillenek Clarával.
Megpróbálom nem élből leirni, talán nem lesz olyan szörnyű az ő párosuk.

3) Missy és az Ígéret Földje
A Doktor mellett a pszichopata beütésű Mary Poppins viszi a prímet, de túl keveset kapunk belőle. Tessék többet mutogatni, és lassan elhinteni a nyomokat, hogy mi az átok ez az Ígéret Földje. Mondjuk az se ártana, ha felbukkanna Gallifrey. Vagy összekapcsolnák a kettőt, és általában többet foglalkoznának ezzel. Jah igen, ezúttal a szörnyi, akinek a Skovox Blitzer nevet adták, ami úgy hangzik, mint egy ukrán maffiózó, által lelőtt rendőr került erre a titokzatos helyre. Missynek ezúttal volt már titkára itt, kiváncsi vagyok, hogy ő is kap-e külön sztorit. Megérdemelné.
Igazából nem derült ki semmi új, de Missy pontosan az a kaliber, akit látsz egy fél percre, és tudod, hogy na, ebből nagy gebasz lesz.

Ez megint rövidre sikerült. Nem volt különösen rossz, de nem is volt kiemelkedően jó. Lehet, hogy vigaszképpen nézek egy-két részt Kilencessel.
A következő részben ismét a Holdra utazunk majd, ahol pókokat kapunk ellenségként, meg egy dillemát, hogy megéri-e feláldozni egyetlen ártatlan embert a többségért.
És még mindig fogalmam sincs, hogy mi zavart.