2015. május 3., vasárnap

Tavasz van


Naptárilag biztos, bár ami az időjárást illetti, ebben bőven kételkedek, mert hisztisebb, mint én a női napjaim alatt. Hol esik, fúj és hideg van, hol meg állásból huszonöt fok, amit nem nagyon díjazok. Ehhez jön még az a virágillat, meg az, hogy ez mégiscsak a megújulás és hasonló időszaka, ami aztán nem akar sikerülni, de nah, egyszer csak lesz belőle valami!
Nos, viszont ha már megújolás az a drága Scale megkért, hogy legyek én itten egy médiatámogatója a versenyének, szóval akkor most már végre nekilátok, mert ez nem mehet így tovább! Tehát egy nagy lendületet véve kiállok ide, és szépen mosolyogva, na meg összeszűkülő gyomorral remélve, hogy nem késtem el végzetesen, hirdetem a II. Magyar Sherlcok-rajongók Írói Kihivás-t! Menjetek, olvassatok, pontozzatok, mert egyrészt Sherlock, másrészt kihivás és ficek, harmadrész, mert fel kell éleszteni a hiátus emésztő tüzét. Vagy éppen eloltani. Úgyhogy olvasóim a Sátánban, sorjázzatok oda át szépen és élvezkedjetek!
Oké, remélem ez használt :D
Na de akkor most csacsogjunk arról, hogy mégis mit csinálok, miért nem vagyok itt és ilyenek, Hát egyrészt azért, mert rám szakadt az élet, új munkahely, a barátaim, meg maga a nagybetűs Tavasz, amit szerintem utálok, úgy nagyon, és visszakézből felpofoznám, mert nagyon idegesítő. Mondjuk ebből a felsorolásból csak ezzel a tétellel vagyok úgy, hogy lehetőleg ne is lássam, az első kettővel nincs gond. Vagyis nem több, mint amit az Élet elénk szokott sodorni. Ami mondjuk elég gond, de értitek, hogy értem. Különben is úgy szép az élet, ha zajlik, na de ennyire?
Az új munkahelyem pedig nem más, mint a kórházban a patológia.
Igen, jól olvastátok. Na, nem láttam még hullát, és a boncolásnál se lehettem jelen, de láttam már gyomorrákos gyomrot. Azért ez is valami, és nem is volt annyira undorító. Na, de talán az elején kéne kezdenem. Ami ott kezdődik, hogy otthagytam a Hivatalt, és ide felvettek, sajnos közmunkásnak, de változatlanul tervbe van véve a kiköltözés Skóciába, csak ahhoz meg pénz kell, amit igy szedek össze. Mondjuk legalább ez jobb hely és hasznosnak érzem magam, bár itt is kell néha számsorolni, meg ilyen monoton munkát végezni, de többnyire ülőmunka és gépelni kell, ami meg azért testhezálló feladat. Boncjegyzőkönyveket írok azokról a hullákról, amiket mellőznek, tehát nem boncolnak fel. Könnyű munka, mert csak gépre kell vinnem az adatokat, bár oda kell figyelni a sok latin szóra. A hullák maguk amúgy eggyel alattunk vannak a boncteremben, ahol már egyszer voltam, ott láttam a gyomrot, meg néha le kell mennem szövetért, ruhaszövetért, amit aztán összeszabdalhatok itatósnak. De szeretek ott lenni, már csak azért is, mert a fehér ruha nagyon kényelmes, meg olyan otthonos érzést ad, és általában rá kellett jönnöm, hogy szeretem a fehér szint magamon, pedig mindig azt hittem, hogy nem jó az amúgy is fehér bőrőmhöz. Aztán a kolléganők is rendesek, meg az a húsz perc gyaloglás, amíg kiérek a kórházhoz a buszmegállóból is jót tesz, mert határozottan fogytam. És egy nappal több szabim is van, úgyhogy összeségében nagyon nyertem ezen a váltáson. Mondjuk annyiban rosszabb, hogy később érek haza, mert nem mindig érem el azt a buszt, amivel eddig utaztam, de ez legyen a legnagyobb problémám.
Nos a barátaim élnek és megvannak, legalábbis lassan úgy tűnik, hogy mindenki kimászik a gödörből, bár sajnos az őszi csoportos conból nem lesz semmi, mert Fruzsi utazik, méghozzá nem is akárhová, hanem többek között Londonba is. Ilyen suli szervezte körút, ami pont egybeesik az őszi connal, szóval nem megyünk. Viszont Fruzs látja Londont! Mekkora királyság már! Szóval nem is szomorkodunk már emiatt, már csak azért sem, mert akkor én úgy gondoltam, hogy szervezek egy pár napos nyaralást a Balatonhoz. Holnap meg kell csinálnom a naptárt, hogy lássam milyen időpontok jöhetnek szóba. Valaki üvöltsön rám fészen, köszönöm!
De előtte még jön hozzám jövő héten Gabi, és együtt megnézzük majd a Jézus Krisztus Szupersztárt! Ne tudjátok meg, hogy mennyire be vagyok gazolva, mert ő angolul imádja, és kedvence meg minden, most meg magyarul kell hallgatni a dalokat, aztán a tizenkettedik sorba lett csak jegy, bár onnan még szépen látni mindent, és egyáltalán hogy fog neki tetszeni? Mondjuk a díszlet mindig jó. Meg azért bízom a színészek szakértelmében és zsenialitásában, no meg a Szerelmem eddig még mindenkit elbájolt! No és persze elviszem teázni, meg megmutatom neki a buzihidat, szóval nyugodt vagyok ám, csak a szokott izgatottságom beszél belőlem,
Öhm aztán szeretnék Fruzsihoz is menni, meg Candyhez is, szóval utazgatok, mert utazni élvezet. Kérdés mi jön össze ebből, mert a Sors imádja keresztülhúzkodni a terveimet, hogy rohadjon meg.
Mostanában amúgy nem irtam, hanem varrtam, Gabinak ajándékot, aminek remélem örülni fog, meg most egy másikat, plusz még akarok neki valamit irni is, ami aztán vagy összejön, vagy nem. De inkább vagy nem, viszont akkor majd megkapja szülinapjára.
De a terveim azok továbbra is élnek itt belül a fejemben, és mihelyt lesz normális időm nekik veselkedek, meg rendbe vágom a regényemet is. Illetve regényeimet, csak a fanficcel megakadtam. Egész egyszerűen áll és nem csinál semmit. A nem ficembe meg annyi a kérdőjel, hogy se szeri se száma, és ami meg is van válaszolva, az se okoz igazán örömet, mert csak nézem, hogy ezt most így hogy? Szóval nem leányálom :"D Ficekkel kapcsolatban egy punk!Deanley van készülőben, ami húsz oldalnál tart és ez még nem is a fele. Pontosan tudom, hogy mit akarok leirni, csak nem gondoltam volna, hogy ez ennyi lesz. Pedig ez csak egy novella, ami remélhetőleg nektek is tetszeni fog majd.
Ficeket olvasni, hát lassan odajutok, bár igazság szerint nincs kedvem, ne haragudjatok, nem nektek szóló bunkódág, egyéni agybaj. Talán ha végre kicsit lecsitulnak a hullámok körülöttem, vagy jön valami ami kirángat, vagy izé.
Mindenesetre addig is itt vagyok, élek, lélegzem, na meg néha várom a csodát.
Legyetek rosszak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése