2014. december 12., péntek

Random karácsonyi hangulat


Drágáim van egy rossz hírem: még élek.
Csak ez nem látszik, mert elkapott a karácsonyi hangulat, vagyis inkább random pillanatokban elővesz az, hogy karácsony jön, és forraltbor, és ajándékok, meg ajándékkészítés.
És ez az igazi ok, hogy bár vannak ötleteim, mármint irásügyileg, de a készítgetés elveszi az időmet. Ne haragudjatok. Ami külön jó pont, hogy olvastam a Feminfo egyik cikkét, és persze, hogy lelkifurdalásom támadt, mert ismerem ezt az érzést, és hogy mennyire rossz, mikor kényszerből kell örülni valaminek, és aztán lelkifurdalásod van, hogy örülnöd kell, szóval innentől kezdve én csak imádkozom, hogy jól süljön el. Mert én meg szeretem ezeket a kézzel készült bizbaszokat készíteni, persze csak akkor ha tényleg van rá indokom, meg kedvem, meg ilyenek.
Értitek, na.
Úgyhogy csak remélem, hogy senkinek nem fogok lelkiismeretfurdalást okozni.
S hogy végképp szép legyen a fandomok is érzik az ünnepeket, így boldog-boldogtalan mikulássapkával a fején mászkál, de még nem jöttem rá, hogy ki terjeszti őket, bár erőteljesen gyanakszom Gabe-re, mert neki vannak ilyen allűrjei.Dean és Cas valahol egymásba gabalyodtak, meg a karácsonyi diszekbe, legalábbis mással nem tudom magyarázni azt a hatalmas csörömpölést a raktárból. Crowley Samet üldözi egy piros bohócorral, meg azzal a felkiáltással, hogy tökéletes Rudolph lenne. Szerintem Gabe hamarosan ki fogja menteni a bocit a szorult helyzetéből. Sherlock nagyon antiszoc, bár John igyekszik ebből kimozdítani, s ennek érdekében tetemes mennyiségű forrlatbort halmozott fel maguk köré, s gyanitom, hogy rendesen be is ivott. Bár nagyon cukik, főleg hogy John norvégmintás pulóverben feszit. Meg kell zabálni a kis sündisznóját. A Doktor is duzzog, meg számítgat, innen nézve a Mikulás létezésének valószínűségi tényezőjén gondolkodhat, vagy remélem, hogy Clarát akarja végleg Glasgowban hagyni. Akit mellesleg én magam fogok megölni ha fel mer bukkani a kis világomban. Vagy azért bukkan fel, mert megölöm. Hannibalnak legalább készíthet valami édesebb húsételt. vagy, ha stílusos akar lenni, akkor szuflét. Will addig is sétáltassa meg a kutyákat, nem kell neki mindenre figyelnie. Lássuk csak ki is van még? A Meldrum-ház családja és személyzete a szokásos kaotikus stílusában borit fel minden elképzelést, amiről azt hiszem, hogy jobb ha nem is tudunk, Murdochék elvannak, Cecilosék pedig rádiózgatnak és azt hiszem újraértelmezik a karácsonyi dalokat. Nem merek biztos lenni abban, hogy miben nem akarok biztos lenni velük kapcsolatban. Szóval összeségében a fandomok háza táján is tombol az őrület, nem csak az úgynevezett való világban.
Hát most csak ennyi voltam, megyek és ügyködök tovább a kariajándokokon.

2014. december 2., kedd

Eredendő bűnök, tanult erények - 4. fejezet: Isten ments az angyaloktól!


Előző fejezet                                                                                                           Következő fejezet

Tartalom: Sam bezárta a Pokol Kapuját, de most haldoklik. Castiel nem tudta megakadályozni az angyalok bukását és ő is emberré vált, akárcsak a démonlétből kigyógyított Crowley. Dean megpróbálja egyenesbe hozni a dolgokat, de korántsem biztos, hogy ez sikerül is neki. Az egyetlen esély az lehet, ha együtt, közösen próbálják elsimítani a helyzetet.
Páros: Destiel, Mooseley
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, durva beszéd, headcanonok, OOC(?)
Zene: The Cab – Angel with a shotgun
Megjegyzés: Mooseley shippeli Destielt, de hogy ez az állítás fordítva is igaz-e, nos, azt nem tudom. Egyelőre a résztvevő felek se nagyon tudják, hogy hányadán állnak. Az biztos, hogy egy rémesen és tökéletesen elcukisodó sztori rózsaszínűre színeződő lénye előtt állok, és csak remélem, hogy azért az eljövendőkben sikerül ezt levetkeznem és valami darkosabbal kirukkolnom. Egyelőre azonban még itt vagyunk, és megpróbálok az angyalokra, meg a nyomozásra koncentrálni. És most szólok, hogyha valaki azt hitte, hogy majd Machiavelli magasságokba emelkedek a Destiel érdekében, akkor most szórja ki az elképzeléseit az ablakon, úgy legalább nem csalódhat. Meg úgy általában a regénnyel kapcsolatos elvárásait is. Mind jobban járunk, azt hiszem

2014. december 1., hétfő

Karácsonyi körbepostás előkészület


December elseje van, tehát végleg és visszavonhatatlanul elkezdődött a karácsonyi készülődés időszaka, így hát én is igyekszem aktivizálni magam ezügyeb. Oké, oké, blogolni is kéne, de mindent sorjában.
Először is karácsonyi körbeposta. Soha nem fogom megunni, hogy kézzel firkáljak majdnem kiolvashatatlan leveleket, szóval itt van néhány újabb áldozatom, akiket kérnék, hogy minél előbb jelezzenek igénylik-e ezt, vagy hagyjam őket békibe. az ajándék természetesen meglepetés, tehát nem árulhatom el, hogy mit kaptok, de kéne hozzá a leveleási címetek, a valódi névvel. Szigorúan emailbe, amit mindjárt kicserélek a profilomon is. egyedül erre fogom felhasználni, semmilyen egyéb visszaélést nem teszek vele.
Tehát, akiknek igénylem a válaszát:
- GwenPage
- Morgen
- Tatsu
- Nienor
- Szocsi
- GyilkosKoala
- HardCandy
Azt hiszem elsősorban rájuk szeretnék gondolni, tehát, akkor kérem, hogy hsz-be, de még inkább emailben jelezzék az igenlő, vagy nemleges válaszukat. Mondjuk Szocsival, Candyvel és Lidérckével már elkezdődtek a tárgyalások, hogy úgy mondjam,, de hát úgy illik, hogy őket is beleveszem a listába.
Aztán van nekem raktáron beszámoló a kardosokkal rendezett dia de los muertosról, akit még érdekel, holott már december van és illene karácsonyi dolgokat hoznom, de per pillanat annak is örülök, hogyha új fejezettel érkezem. Már csak három oldal! Vagy négy! De nem sok, ám csodát még mindig nem érdemes várni a sztorival kapcsolatban. Még mindig nyomozgatnak. Fantasztikus! "sóhaj"
Nah mit is akartam még előadni nektek?
Mármint azonkívül, hogy nem tudom?
Jah igen!
Valaki igényelte, hogy irjak beszámolót a Supnatról, csak az istennek nem jut eszembe, hogy ki. Mindenesetre remélem az illető tudja, és neki üzenem, hogy nem felejtettem el, csak ez egy hülye év, és hülye hónap, szóval kicsit le vagyok maradva bár van valami amit feltétlenül el kéne mondanom. Mégpedig az új rész, vagyis a 10x07. Gyerekek ki látta? Kit érdekel egy újabb eszembent őrjöngés? Nem baj ha senkit, szerintem úgyis megkapjátok, mert eeez! Most azonnal meg fogjátok kapni, mert nem érdekel, hogy szombaton barátnőkkel együtt néztük, és gyakorlatilag fél órára sokkot kaptam, amit csak egy azonnal felhajtott whiskey és egy hatalmas, majdnem-sirok-a-válladon ölelés segített feldolgozni, szóval SPOILER! AMÍG NEM SZÓLOK ADDIG SPOILER!
Ha valakinek nem lett volna elég világos, vagy magától értetődő, akkor erőteljesen Crowley párti vagyok, bár sejtem ezzel nem mondtam újat, de én álmomban nem hittem volna, hogy a rajongásom szintet léphet, de megtörtént. Szóval Rowena Crowley anyja.
Értitek.
Az anyja.
A boszorkány,
Crowley anyja.
Én percekig csak annyit tudtam nyögni, hogy Miiiiii? Mert erre rohadtul nem voltak utalások, és azon kívül, hogy félig-meddig elolvastam egy posztot, amiből leszűrhettem volna, és egy kis részem tudni összekapcsolta a dolgokat, de akkor is ütött, mint az ipari áram. És inentől kezdve totál nem tudom mi volt a részben, dereng valami Colelal, de Crowley. És Rowana. Úristen! Amúgy valaki, aki ezt olvassa és és ismerős a DW-ben, mondja, hogy nem csak nekem jutott róla eszembe Missy! Mármint ugyanaz az előkelő modorosság, gyanús kedvesség, pszichopata beütés, és ájh de tökéletes volt! Szóval így kell új szereplőt és új vonulatot adni egy sorozatnak, és nagyon remélem, hogy lesz egy családi mtalálkozó: Crowley, Rowena és Gavin.
Jah és egy spin-off nekik, mert akaromakaromakaromkellkellkell.
SPOILER VÉGE!
Úgyhogy muszáj lesz egy conra eljutnom és autogrammot szereznem ettől a csodálatos embertől, mert enélkül nem teljes az életem.
Őőő...asszem ennyi lennék. Megyek is inkább irni, ogy eszembe jusson mit akartam még. Jah igen, megkérni egy DW-s fandomban járatos egyént, aki látta már az évadot, hogy nyugtasson meg, hogy Capaldi miatt megéri végigszenvedni a pocsékságot. Mert bevallom szerelem ide, vagy oda, néhány dolog betette a kiskaput.

2014. november 15., szombat

Supernatural 200th epizód - Fan fiction avagy lajongok de dulván


Gyerekek tudjátok, hogy mennyire lelkesedős vagyok. Tudjátok, hogy képes vagyok órákig ömlengeni valamiről, szivárványt meg pillangókat hányni a monitorra és már-már undorító módon boldog lenni. Namármost az a nagy helyzet, hogy elég nagy esélyt látok arra, hogy ezt megugorjam.
Úgyhogy nyomatékosan kérek mindenkit, hogy csak akkor olvassa el ezt a posztot, ha valóban bírja a gyűrődést és kiváncsi egy abszolút szubjektív, összefüggéstelen és a végtelenségig rajongó posztra, meg minden spoilerre, amit csak le lehet lőni a résszel kapcsolatban. Mondjuk eddig se voltam az a nagyon profi ilyen szempontból, de most aztán azt a maradékot is kiszórtam az ablakon.
Természetesen tiszteletben tartom az eltérő véleményeket és meglátásokat, épp ezért figyelmeztettem mindenkit, hogy ne legyen belőle sértődés. Még raktam be ilyen oldaltörést is, vagy mit, pedig ilyeneknél nem szoktam, szóval innentől kezdve mindenki magára vessen, mert én szóltam.


2014. november 7., péntek

Eredendő bűnök, tanult erények - 3. fejezet: Zűrös viszonyok

Előző fejezet                                                                                                 Következő fejezet                 

Tartalom: Sam bezárta a Pokol Kapuját, de most haldoklik. Castiel nem tudta megakadályozni az angyalok bukását és ő is emberré vált, akárcsak a démonlétből kigyógyított Crowley. Dean megpróbálja egyenesbe hozni a dolgokat, de korántsem biztos, hogy ez sikerül is neki. Az egyetlen esély az lehet, ha együtt, közösen próbálják elsimítani a helyzetet.
Páros: Destiel, Mooseley
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, durva beszéd, headcanonok
Megjegyzés: Na, most, hogy túl vagyunk a bemelegítő körökön esetleg bele is csaphatnék a lecsóba igaz? Hát én csak a tányér szélét kapirgálom még mindig, mert bár felbukkan Metatron, azért a fejezet fő témája még mindig az, hogy hogyan mennek ezek négyen egymás idegeire. Ráadásul a zene klipje is passzol ehhez, ahogy maga a dal is. De a címe egész biztosan.  Nem tudom, hogy mennyire jó hír, de egy elborultabb pillanatomban eldöntöttem, hogy el akarom érni a száz oldalt ezzel a ficivel, szóval még számíthattok jó néhány fejezetre, azt pedig csak remélem, hogy nem laposodik el a cselekményem. Jah vendégszereplőként felbukkan Kevin is, mert miért ne? 

2014. október 28., kedd

Mondocon, irás, blog és tervek


Testvériem az Úrban én megpróbáltam normális beszámolót irni a conról, de nem készült el, aztán meg meguntam rakogatni, szóval megkapjátok róla a zanzásított verziót, néhány értékelhető képet, mert többet nem merek kirakni. Ugyanis hiába fényképeztem, mint állat, a mobilom állandó jelleggel bemozdult, elmosódott és kicseszett velem. Kéne venni valami párszázas fényképezőgépet, valami butát, ami tényleg csak arra jó, hogy kattintgatok vele. Abszolút nem értek, nem is akarok érteni a fényképezéshez, csak azt akarom, hogy legyenek normálisan megörökítve a pillanatok. Cserébe irtózatosan jól szórakoztam, találkoztam egy Kilences Dokival és rajta lógtam álló két nap, a szálláson megismerkedtem néhány jófej emberkével, remélem látom még őket legközelebbb is, ettem szusit, még mindig finom, karaokiztam, csodaképpen még mindig nem futottak el sikitozva a hangomtól, szereztem néhány könyvet, egy S.H.I.E.L.D. kitűzőt, TARDIS-medált. Többen is felismerték bennem Arthur Dentet, fényképezkedtek is, aminek kimondhatatlanul örültem, láttam és beszélgettem egy rakat Dokival, lőttem egy nem korhatáros Destiel képet.


Csak azért nem ezt tettem ki elsőnek, mert a srácnak furi lett a feje. Látjátok? EZÉRT kell rendes fényképezőgép

Ő egy Astrid vala. Sárkányt viszont nem láttam.

Cuki, cuki, cuki. Mondtam, hogy cuki?

Star Trek, vagy Enterpsie? Vagy mivel keverem ezt a kettőt ami valószínűleg egy és ugyanaz? Szóval zűrhajólegénység

Vele van selfim. A vele lévő selfim vállalhatatlan. Amúgy azért ilyen csapzott, mert esett az eső  most mentette meg a világot. 

Szerintem nazgűl.

Destiel. Ez már Destiel kéremszépen. És valahányszor találkoztunk, cirka háromszor, mindig megkérdeztem, hogy ugye élnek még a népek? Ha idén lettem volna Crowley akkor betársulhattam volna. 

Ő ilyen OMG-stylba nyomta

Országok. egy rakat országot láttam. És biztos vagyok benne, hogy aki Ország volt közültek, őt nem fényképeztem le, vagy vettem észre.

Steampunk pestisdoktor :3

Harcosok. Hátul meg egy troll.

Négyes Doktor. És kaptam tőle Jelly Babyt :3 <3

Lady American Captain. 

Akik a biztonságra felügyeltek :D 

 Egy boszorka van

 Meg még egy Castiel

 Romanoff és Ward ügynök, aki Kilences Doki nekem, de no, a képhez ez illik jobban.

Az az igazi van-egy-tervem tekintet Lokitól

 Nagyon hülyén nézek ki, de meg kellett ölelgetnem

 Tizenegyessel is fotózkodtam, persze. Az egy telefontok a kezemben. Mert elefelejtettem melyik oldalon van a zsebem.

 Róla beszélek lenteebb. UgyehogytisztaLoki?


Jah és megölelgettem Lokit.
Nah ezt a sztorit elmesélem.
Mászkált a conon egy csávó, aki kiköpött Loki volt, épp csak valamivel alacsonyabb, első nap a harci felszerelésben CPzte kedvenc ázgárdi istenünket, a második nap már civil Lokiként flangált. Nah most vasárnap délután, mikor már leeresztett a bulihangulat, valahogy odacsapódtam hozzá, Kilences Dokival egyetemben. Tudni kell, hogy ez utóbbi embert rendszeresen elnézték Ward ügynöknek, és hát Loki egy ilyet benyögött, hogy Ward tulajdonképpen eladta neki a S.H.I.E.L.D.-et. Én meg néztem, majd a nyakába borultam, hogy ez mekkora zseniális ötlet már! Szóval Lokinak most rendelésre irok egy ficet. Menőnek érzem magam :D
Csak össze kéne kapni magam, mert eléggé kiestem a fandomból. Mert ezt meg akarom irni, kivételesen nem lesz slash, jóembert megkérdeztem, mert hát ebből nem csinálunk már szívbajt, mondta, hogy nincs vele baja, de nem igényli. És ezek után soha többet nem beszéltünk.
Na jó, de, mert kényelmesen eldumálgattunk fészen is, úgyhogy tényleg gyorsan gépre kéne vetni már.
Ha már így szóba kerültek a ficek, akkor hadd ejtsek néhány szót a terveimről. Kezdem mindjárt az Eredendő bűnök...-kel. Álmomban se hittem volna, hogy ez bárkit is érdekelhet erre tessék. Máris milyen szimpatikus és érdeklődő véleményéket kaptam! Mindenkit megnyugtatok, hogy be fogom fejezni, csak van némi zavar az erőben. Méghozzá pont a főpárossal a Mooseleyval, mert én ráripakodhatok a srácokra, de ők meg megvonják a vállukat és csak azért is azt csinálnak, amit akarnak, nekem meg főhet a fejem, hogy hogyan kanyarítsam megfelelő irányba az eseményeket. Vannak variációim, de mindegyik zsákutcába fut. Bááár...azt hiszem mégis van egy, ami működhet. Huh, négy alfahímmel dolgozni egyszerre nem könnyű, de mindenképpen érdekes, s remélm, hogy majd eredményes is lesz. Alig birom ki, így el kell, hogy mondjam, hogy alig várom, hogy Metatron is belépjen a buliba. Oké, rohadék, bunkó szemétláda, bár a színész az valami félelemetesen zseniális, de annyira jó lesz majd! Higgyjétek el. Legalábbis én élvezek rajta filózni, hogy milyen lesz mikor Crowleyt és Metát összeeresztem. Pont annyira, mint a Mooseley. Crowley változalanul édes, Sam meg, hát ő a boci :D Nem tudom mennyire illik bezsongani a saját ficregényemtől, de én megtettem. Már csak azért is, mert kiélhetem a rajongásomat Crowley iránt. Meg Mark Sheppard iránt, mert annyira jól játszik! A puszta megjelenésével emeli a részek fényét. Amúgy sajnálom, hogy nem láthattuk többet démon!Deant, továbbiakban Deanmont, csak három részig! Pedig Jensen olyan jól hozta! Komolyan, üvöltött róla, hogy élvezi alakítani, mi pedig élveztük nézni :3 De ebbe most nem megyek bele mélyebben, a részek értékelését majd keressétek a Könyvturin, át fogom oda pakolni a DW-s részeket is, elvégre az lenne az ajánlgatós részleg.
Vissza a ficekhez. Ami még sürgős lenne a DW-kihivás harmadik sztorija, de változatlanul nem tudok mit kitalálni az idézethez. Mert ötletem van, megölöm Clarát. Olyan fokon idegesít az a nő! Rosszabb, mint Metatron, mert Metatronnak legalább ki volt dolgozva a jelleme, a háttere, az indítéka, így legalább azért utáltuk. Tehát ez az egy biztos. Óh és Pinket is. Csodás kettős gyilkosság lebeg a szemem előtt. Bocsánat, kicsit beleéltem magam.
Ezenkívül még Gwen kért tőlem egy Good Omens angst ficet, amire szintén csak pislogok, hogy: He? Nagyon feladta nekem a leckét, de nem adom fel, csak csendben sirok a sarokban, hogy De miért? Viccet félretéve megküzdünk majd és én győzöm, de egyelőre még nem tudom, hogyan álljak hozzá.
Aztán készülget egy SuperWholock közös sztori, én kezdem, el kéne kezdeni, meg van hogy kell elkezdenem, miért nem igazi a TARDIS a medálban? Aztán foglalkozom az összes többivel, ami tervbe van véve, meg fel fognak tűnni random versek. Bár a versek mindig random jönnek.
A TARDIS-ról jut eszembe. Eldöntöttem, hogy jövőre, még csak látogatás szintjén, de kimegyek Skóciába.
Igen.
Lidércke egy tünemény, de szerintem meg fogja ezt még bánni, mert mindenki agyára tudok menni azzal, hogy én azt hiszem az agyukra megyek, pedig azért talán nem vagyok annyira élhetetlen. Csak megszeppent, és önmarcangoló. Pedig ki fogok menni, aztán majd dolgozni is kint akarok. És nagyon szeretnék utazni.
Ha valamit megtanultam a DW-ből az az, hogy igenis merjünk élni. Merjük követni az álmainkat, és tegyük azt, ami boldoggá tesz. Ha ezek egyszerű dolgok, akkor sem kell szégyellned, hiszen az a tiéd. És én szeretnék utazni, szeretnék eljutni egy rakat conra, szeretnék könyvet irni, szeretnék táborozni Oroszországban, szeretnék találkozni Veletek, szeretném halálom napjáig vinni ezt a blogod, szeretnék mesélni, hogy hol jártam, szeretnék akár hatvanévesen is ficet, vagy bármit is irni, szeretnék kígyót tartani, szeretnék...egy csomó mindent szeretnék még, és már nem érdekel, hogy ezek a világ, a társadalom, a tömeg vagy bárki szemében gyerekesek, vagy naívak, mert én vigyorogva vállalom, hogy akkor gyerekes és naív vagyok. De ehhez az kell, hogy kijussak Skóciába jövőre és tudatosítsam magamban, hogy nem vagyok teljesen reménytelen eset.
Igazából ez sokkal hosszabb monológ lett volna, csak a többi rész útközben elveszett. Nah de akkor vissza valami jelen idejűbb cuccra. El vagyok maradva hsz-kel. Be kell pótolnom őket. Szóval a héten belehúzom és igyekszem mindenkinél pár kedves szót otthagyni. Mert élünk és szeretlek titeket jeligére.
Nah pápussz tündérbogárkák, nemsokára találkozunk!

Eredendő bűnök, tanult erények - 2. fejezet: A bajok kezdete

Előző fejezet                                                                                                                 Következő fejezet

Tartalom: Sam bezárta a Pokol Kapuját, de most haldoklik. Castiel nem tudta megakadályozni az angyalok bukását és ő is emberré vált, akárcsak a démonlétből kigyógyított Crowley. Dean megpróbálja egyenesbe hozni a dolgokat, de korántsem biztos, hogy ez sikerül is neki. Az egyetlen esély az lehet, ha együtt, közösen próbálják elsimítani a helyzetet.
Páros: Destiel, Mooseley
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, durva beszéd, erőszak
Megjegyzés: Nah mindenki örülhet, kezd elindulni a cselekmény. Igazából a korhatárt nem nagyon szándékozom változtatni, mert sose lehet tudni, hogy mivel állnak elő a szereplők, annak ellenére, hogy nekem vannak elképzeléseim arról, hogy mit is kéne tenniük. Természetesen azért korhatáros jelenetek elő fognak fordulni, de ezt majd az adott fejezetnél külön jelezni fogom. És ezúttal már kicsit több lesz a párbeszéd is, ahogy visszarázódok az írásba. Külön köszönet „Dean” szignó alatt jelenlévő hölgynek, aki megmentette a fejit, nélküle nem lett volna kész ilyen hamar.

2014. október 24., péntek

Eredendő bűnök, tanult erények - 1. fejezet: Nem kellett volna, hát elromlott


Tartalom: Sam bezárta a Pokol Kapuját, de most haldoklik. Castiel nem tudta megakadályozni az angyalok bukását és ő is emberré vált, akárcsak a démonlétből kigyógyított Crowley. Dean megpróbálja egyenesbe hozni a dolgokat, de korántsem biztos, hogy ez sikerül is neki. Az egyetlen esély az lehet, ha együtt, közösen próbálják elsimítani a helyzetet.
Páros: Destiel, Mooseley
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, vér, kínzás, durva beszéd, nem veszi figyelembe a kilencedik évadot, headcanonok, még mindig van magázódás
Zene: Persze, hogy van! Fejezetenként egy-vagy két dal, így a teljes lista csak a végére áll össze. Íme, az első
Megjegyzés: Én ezt novellának akartam. Ehhez képest a történet úgy döntött, hogy ő kisregény akar lenni. Mivel tapasztalatból tudom, hogy a nagyobb lélegzetvételű dolgokat nehezen, vagy sehogy sem fejezem be, ezért csak remélni tudom, hogy most megtöröm ezt az átkot. Ahogy azt is, hogy sikerül annyira lekötnöm titeket, hogy rugdossatok a folytatásért. Minden fejezet külön fel lesz címkézve, ez viszont még ilyen átfogó leírás, szóval senki ne lepődjön meg a változásokon. A kép ugyan menőbb, mint a sztorim, de talán ez utóbbi is olvasható. Fogalmam sincs mi baja a bloggernek a betűtipussal, ugyanúgy Times New Roman 12-es gépeltem, mint eddig, ha valaki tud megoldást a problémára jelezze kérem. 

2014. október 8., szerda

Vonzáskörzet


Gyereke, előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a szöveg kísérletezés csupán, így csak az olvassa el, akit érdekel a forró szerelem Destiel nevezetű párossal versben tálalva. Vagyis hát alaposan megtöredezett mondatokban kapott szigorúan korhatáros romantika. Mert azért sikerült romantikusnak lettem, s virágnyelvezni, bár akkor ehhez hozzácsaphatjuk az OOC-t, amit fogjunk a formára.
A lényeg: Supernatural fanvers, erőteljes slash és Destiel.
Bélának ajánlva :D

2014. október 7., kedd

A végső csata előtt


Volt egy érzés, és volt egy álom,
valahol elvesztettem őket.
Volt egy kérdés s volt egy válasz,
de nem érzem igaznak ezeket.

Egykor, mikor az egész elkezdődött,
pontosan tudtam mi hív, mi szólít,
mi közöm van a csatamezőhöz,
s miért nem hagyom itt

ezt a vérfürdőt, miben csak a túlélés
játszik fő szerepet, ölsz vagy téged ölnek.
A lényeg már sehol nem látszik,
csak a szörnyek kik ellenünk törnek.

Kiélezem még egyszer kardomat
ez lesz az utolsó csatám.
Te addig ásd meg síromat
s ne haraudj ezért rám.

Már régesrég feladtam mindent
egyedül téged nem tudtalak.
Szorítsd most magadhoz a szívem!
Tőled soha el nem ragadhatnak!

Én csak a veled együtt győzhetek,
hidd el szükségem van rád,
a világ úgyis rég elveszett,
de neked megnyerem a csatát.

Elegem lett a viharból és a csatazajból,
egy kis békét szeretnék végre.
Húzz ki, kérlek, még egyszer a Pokolból,
s talán elkisérhetlek a Mennyekbe.


Azt hiszem egy kicsit az agyamra ment az évadkezdés, megint, szintén Supernatural, ezúttal Destiel, Dean POV-val, mert versben szeretek eperegyben irni.
Nincs különösebb mentségem, rám jött valami versirhatnék, vagy csak ki akarok békíteni mindenkit a lassú frissitésért, és a töménytelen blogbejegyzésért.
Apropó, akarja valaki, hogy a Supnatról is irjak részenkénti beszámolót, mint a DW-ről?

Hajnali vallomás


Ez csak egy hajnal, mint bármelyik másik
a táj is még üresen ásít,
így van jól, pillanatnyi csendben
mikor elhiszem, hogy minden rendben.

Még elhiszem amit nekem mondtál,
de már tudom, hogy te is hazudtál.
Ez kicsit fáj, de nem lep meg,
számtalanszor játszottam én is így veled.

A helyzet azonban megváltozott,
nem tudom, hogy én ki vagyok.
Így a fényben minden tisztán látok,
nem vettél le rólam minden átkot!

Démon, ember nem is oly különbözőek
Az érdekek vezetik őket.
Ennyi a válasz minden tettünkre,
de mondd: ki bocsát meg érte?

Te nem fogsz, ezt látom a szemedben,
a csukott ajtón nem sikerült átmennem.
Zárva van, mi egykor nyitva volt,
nem ismerem hozzá a varázsszót.

Pedig elvehetném könnyen, ezt te is tudod
ám ostobán várom, hogy magadtól nekem adod.
Reszketeg remény, mint ez a hajnal
felvirrad s elégeti a kegyetlen nappal.

Védtelen szavak, gyenge indokok
valaki voltam s most senki vagyok.
A szánalmadra nincs szükségem, csak mondd
egy kicsivel tényleg jobb lettem.

Hallgatsz. Hát jól van, legyen.
Ezt a játszmát nektek még megnyerem,
aztán eltűnök, többé sosem látsz,
de tudd, hajnalban mindig gondolok majd rád.


Nah ezt hivom én nyálasnak.
Meg Supernatural fanversnek Crowley szemszögéből.
Az irratár rendkívül inspiráló hely, csak azt tudnám, hogy miért lesz az összes, ott született ötlet kivétel nélkül valami nyálas, érzelmes, bután romantikus izé. A plusz csattanó, hogy ez a vers egész szoros kötelékben áll az Eredendő bűnök, tanult erények címezetű, készülő kisregénnyemmel, ahol szintén Crowley és Sam kapcsolatát akarom kivesézni. (Én novellát akartam, de a sztori másképp határozott)
A legjobb lesz, ha ráfogom az évadkezdésre.
Viszont a kép szép.

2014. október 2., csütörtök

Doctor Who? 8. évad hatodik rész - A gondnok



SPOILER! SPOILER! ÉS SPOILER!
Figyelmeztettek, hogy a sorozat címében nem szerepel kérdőjel, de most vagy visszakeresem és kigyomlálom őket, vagy hagyom így, és ráfogom, hogyha el van rontva, akkor következetesen rontsam el. Ez utóbbit fogom választani.
Hát úgy tűnik kissé elszóltam magam, mert ez a rész is kicsit semmilyen lett. Megnéztem, jó volt, de semmi megrázó élmény. Hogy hogyan fogok irni róla, na azt nem tudom, mert ha rossz lenne, akkor szidhatnám, ha remek lenne ömlenghetnék, de ez szimplán csak jó, és ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez nem jelenti azt, hogy meg se próbálom, de nem igérek semmit.
Ugye azzal mindenki tisztában van, hogy ezek a beszámolók abszolút szubjektívek?

1) Tizenkettes
Még mindig asdfghjkl és még mindig ő viszi a hátán az egész showt. Nem fogok belemenni a forgatókönyvbe, meg nem kezdem el, hogy Moffat így meg úgy, mert nem akarom, hogy a jellembeli hiányosságai eltántorítsanak ettől a sorozattól. Amit igenis szeretek, és Tizenkettes egy gyöngyszem, és mikor mosolyog! Hát én elolvadtam. Tökéletes volt az egyensúly, morgott, oltogatott mindenkit, de láttuk végre elérzékenyülni, és ezért megérte az egész. Igazi Doktor volt. Az elejétől a végéig.
Csak magyarázza el nekem valaki, hogy pontosan mi baja van Pinkkel. Mert ez valahogy nem esett le, pedig sasoltam rendesen, nehogy egyetlen szemöldökráncolást is elmulasszak a drága morgósunktól. És ha már nem értés, valaki el tudná nekem magyarázni, hogy mi nem stimmelt ebben az egészben? Van még valami, amit nem tudok hova tenni, valami ami azért zavar rettenetesen, mert azt sem tudom, hogy mi zavar. Mint egy pont a hátad közepén, ami hiába viszket, sehogyse tudod megvakarni. Na pont ilyen érzés. Szóval valaki? Tud segíteni?
Addig is, amíg erre fény nem derül térjünk vissza Tizenketteshez. Aki most megmutatta, hogy a szó szerint és átvitt értelemben is láthatatlanná tud válni. Az elsőben egy karóra segíti, a másodikban meg az a tény, hogy ő lett a suli új gondnoka, természetesen John Smith néven. Még seprűje is volt :)
Persze nem maradhatott felfedezhetetlenül, mert a helyi felforgató elem, egy néger kiscsaj simán kiszúrta a TARDIS-t, és hát nem hagyta riposzt nélkül a Doktor egyetlen mondatát sem. A Doktor meg is mutatta neki az Univerzumot, de ez egy kicsit sok lehetett neki, mert hát behányt a TARDIS-ba. Mindegy, a későbbiekben, esetleg felnőttként, szivesen viszont látnám. Jól van, bárkit szivesebben látnák mellette, mint Clarat.
Az aktuális szörnyet is ügyesen elintézte, rutinmunkának számított nála, nem is vesztegetnék sok szót rá.
A kréta-táblaőrülete most is megnyilvánult, mert neki muszáj volt felmászni az ablakba, hogy közölje Claraval, hogy egy évszámot hibásan irt fel, és váram, hogy mikor ugrik be a terembe és javítja ki. Hát ezt nem tette meg, de Clara igy is égett a diákok előtt. De a legepicebb megmozdulása, a mosoly mellett, mikor leharapta Pink fejét. Mintha mindenki késztetést érezne arra, hogy felbosszantsa, aztán meg csodálkoznak, hogy kiosztja őket. Mondjuk nem volt annyira goromba, mint amennyire lehetett volna, de joggal akadt ki.
Összeségében megint nagyot alakított, nagyon szeretem nézni, és nem csak a szemöldökei miatt, bár elismerem, sokat nyom a latban. Tetszik, ennyi, pont.

2) ClaraPink
Hát gyerekek ez borzasztó. Nem szeretem az olyan szerelmi szálakat, amelyek csak azért vannak, hogy meglegyen a románc, azt pedig egyenesen ki nem állhatom, mikor valakinek az az egyetlen jelleme, szerepe, hogy ehhez asszisztáljon. Lehet, hogy ez zavart ennyire? Hogy Clara is elsikkad, annak ellenére, hogy a Doktor húzza fel, és most kapott még egy ilyen párt? Nem, nem ez az a viszkető pont. Bár egyszerűen nem fér a fejembe, pont ahogy a Doktor is folyton letesitanározta, szerintem joggal.
Egyetlen értékelhető jelenete volt, az amikor olyan hangot ütött meg a Doktorral szemben, amitől nekem kinyilt a bicska a zsebembe. Mert hiába mondta neki a Doktor, hogy ő nem katona, nem tiszt, Pink csak azért is húzta az agyát, és pont azon a módon, amitől nekem automatikusan elkezd viszketni a tenyerem. Egyszerre gyerekes és dühítő. Clara helyében alaposan felképeltem volna, de legalább a Doktor helyrerakta a kiskatonát.
Hiányzik Rory.
Nincs ellenemre, ha valakit utálhatok egy filmben/könyvben/sorozatban/bárakármiben, de csak akkor, ha közben meg rábólinthatok arra, hogy igen, indokkal utálom. És nem azért, mert funkciótlan. Viszont azt nem tagadhatom le, hogy összeillenek Clarával.
Megpróbálom nem élből leirni, talán nem lesz olyan szörnyű az ő párosuk.

3) Missy és az Ígéret Földje
A Doktor mellett a pszichopata beütésű Mary Poppins viszi a prímet, de túl keveset kapunk belőle. Tessék többet mutogatni, és lassan elhinteni a nyomokat, hogy mi az átok ez az Ígéret Földje. Mondjuk az se ártana, ha felbukkanna Gallifrey. Vagy összekapcsolnák a kettőt, és általában többet foglalkoznának ezzel. Jah igen, ezúttal a szörnyi, akinek a Skovox Blitzer nevet adták, ami úgy hangzik, mint egy ukrán maffiózó, által lelőtt rendőr került erre a titokzatos helyre. Missynek ezúttal volt már titkára itt, kiváncsi vagyok, hogy ő is kap-e külön sztorit. Megérdemelné.
Igazából nem derült ki semmi új, de Missy pontosan az a kaliber, akit látsz egy fél percre, és tudod, hogy na, ebből nagy gebasz lesz.

Ez megint rövidre sikerült. Nem volt különösen rossz, de nem is volt kiemelkedően jó. Lehet, hogy vigaszképpen nézek egy-két részt Kilencessel.
A következő részben ismét a Holdra utazunk majd, ahol pókokat kapunk ellenségként, meg egy dillemát, hogy megéri-e feláldozni egyetlen ártatlan embert a többségért.
És még mindig fogalmam sincs, hogy mi zavart.

2014. szeptember 26., péntek

Nyílt nap a kulisszák mögött V. - Megkésett beszámoló


Végre ideértem, megirtam, posztoltam, úgyhogy mindenkit figyelmeztetek ez egy hosszú, zsizsegős, botrányosan lelkes poszt lesz, tehát mindenki csak saját felelősségre olvassa. Óh és képek. Rengeteg kép.
Akárki is találta ki ezt a nyílt napot, a hálám, pici, édibédi puttók manifesztálódásában fogja őt üldözi, mint a jószerencse, mert a magamfajta megátalkodott színházbuzival nagyobb jót nem is tehetett volna. És mivel ez még mindig az én blogom és arról beszélek, amiről akarok, ezért aztán most kilométerhosszan, fényképekkel illusztrálva fogom elmesélni azt a szombati napot. Kezdjük tán a legelején, hogy fogalmam se volt róla, hogyan jutok be, és nem csak azért mert három(!) másik program is arra datálta magát, hanem a menetrend milyenléte miatt. Gyerekek, akárki akármit mondd a Volánbuszról, ne higgyjétek el, az igazság mindig rosszabb, és szinte csodálom, hogy senki nem irt még pszichothrillert a buszról. Pedig én mondom teljesen jól meg lehetne csinálni, érdekes egy hangulata lenne, talán egy kicsit oroszos, és ezt most azért mondom, mert még mindig bele vagyok szerelmesedve a Nappali őrségbe, bár csak a filmet láttam.
Szóval anyáék elmentek a horgászós napra, én ignoráltam kolléganő esküvőjét, míg apám egy másik haverja sütögetéséről mondott le.
Nem, nem a havert kellett volna megsütni, ez nem az a műfaj. Cserébe legalább Laci haverja vele tartott a horgászós napra, de csak azzal a feltétellel ha apám elkiséri, így férfiúi szülémnek fel kellett kelnie hajnali nagyonkorán, bemenni Győrbe, hogy onnét a Lacival leutazzon. Mert a Laci nem jön egyedül. És még nekünk mondják azt, hogy micsoda hülyeség kettesével WC-re járni. Pasik.
A másik akadályozó tényező a saját pólóm volt, ami szombat hajnal fél kettőkor kész is lett, hála anyám segítőkészségének. A minta nagyon egyszerűnek tűnik, és nem úgy bonyolult, hogy bonyolult, hanem ...szottul sokáig tartott a végére érni. Arról nem is beszélve, hogy nálam az összes fonal behisztizik és olyan csomókat kötnek magukra, hogy Nagy Sándor legyen a talpán, aki kisimítja a szálakat. Viszont csak meg lett csinálva, bár feltünt, hogyha nagyon koncentrálok nem pislogok, és a levegőt is ritkábban veszek. Ez egy kicsit ijesztő. De csak a végeredmény számít.


Igen, én ebben mentem, és a legnagyobb megnyugvásomra, semmi hacaccáré nem volt körülötte, páran megdicsértek, egy megkérdezte, hogyan csináltam és ennyi. A hátulja pedig ilyen lett, és vérzik a szivem, hogy nem tudtam többet kérni, de mindenki úgy eltűnt a pörkölt után, mint az aranyóra, így csak hat darab lett, de az is valami.


Vissza az ídőrendhez. Bevittek hát Győrbe és közben esett az eső. Nem tudok nem arra gondolni, hogy Thor van még mindig berágva rám, pedig vele nincs is bajom. Vagy valami Esőisten kóricál errefelé, nem is tudom melyik a rosszabb eshetőség. Nos, kitettek a Lapos környékén, ahonnan én becaplattam a városba, egy padon kényelmesen megreggeliztem és magamba döntöttem egy energiaitalt is, mert bár a kávét preferálom, de van az az állapot, mikor egyszerűen nem elég, és ha nem jutok hozzá valami ütősebbhez én lefordulok a székről. Meg azért mert tudtam, hogy én éjfél előtt nem jutok ágyba és addig rengeteg élményben lesz részem. Jólesett reggel ülni a szemerkélő esőben, fujtós szendvicset majszolva, Abney Parkot hallgatva azon filózni, hogy vajon milyen lesz, akad-e társaságom, látok-e valami nagyon vicceset, meg ilyenek, de azt tudtam, hogy unatkozni nem fogok. Elvégre ez Színház! Karaktert se nagyon hurculásztam magammal, hagytam, hadd lebegjenek a tudatom szélén, nem volt konkrétan szükségem rájuk, csak hát ők is hozzám tartoznak, viszont most se nem irtam, se nem elbújtam, hanem színházat látogattam, tehát ők csak max. mint megfigyelők vehettek részt.
Viszont míg ezen elmélkedtem eleredt az eső, meg a kajám is elfogyott és még mindig volt hátra egy óra a programok kezdetéig és mit csinál egy magamfajta, hogy elüsse valahogy? Bemegy a könyvesboltba.
Egyet fizet ötöt vihet akció kacsingatott velem szembe és csak azért nem zsákoltam be a könyveket, mert nem birtam volna olyan nehéz táskával a napot. Viszont hétfőn visszamentem és azóta van öt új könyvem, csak most már helyet is kéne nekik varázsolni. Örülnék egy bizonyos Időlord segítségének ebben a témában. Azonban aznap egy másik akció keretében elhoztam a Dr. Csont alapjául szolgáló egyik regényt, beleolvasgattam, és bevallom, még nem igazán tudtam összeegyeztetni a kettőt. Nah kidugtam az orrom, még mielőtt sírógörcsöt kapok a sok, kidolgozott férfi felsőtesttől, ami a kötetek háromnegyedén parádézott, és nem azért, mert olyan hűhadeszexik lennének. Az egyiknek elolvastam a fülszövegét is, és inkább a zivatart választottam.
Elbaggyogtam a szinházig ahol tán csak tucatnyi emberke lődörgött, a kitett asztalok között újságot böngészve.

A tömeg

 Én kicsit elveszettnek éreztem magam, mert hiába a lelkesedés, jobban érzem magam a tömegben, mikor a tömeg is jól érzi magát, olyan fesztiválozós feelingben, engem is feltölt, de ez a pont csak később jött el. Egyelőre ott ácsorogtam elveszetten, mikor egy orchideaszínű pólóban feszítő lány odajött hozzám, aminek az elejére a Jézus Krisztus szupersztár felirat volt festve, a hátuljára meg az idei előadások címei, tehát minden színházi személy ilyenbe feszített, a férfiak feketébe ugye. Nos ő odajött, kedvesen mosolygott a hátamra tette a kezét, ezzel már megnyert bárminek is, mert nagyon tudom értékelni az ilyen kis gesztusokat, a homlokpuszival együtt. A mondandójánál pedig biztosra vettem, hogy meg lettem szánva az égi hatalmak által, vagy csak Cas volt rendes, azt mondtam háttéren voltak nem azt, hogy otthon(!), mert ezt kérdezte: Van kedved jönni az improvizációs játékra? Nézek rá, de hát mondom arra előzetesen kellett volna regisztrálni és különben is van pogácsám, azzal mi legyen?, de hát ez csak félig-meddig volt ellenkezés. Csajszi csak legyintett, hogy ezen ne agódjak, a pogácsából ott is megkinálhatom a színészeket, és mondjam a nevemet, felirja papírra.

Csak a póló a fontos

Így hát üdvözült vigyorral mentem a művészbejáróhoz, ami a Kisfaludy terem bejáratával egyenlő, ahol már álldogáltak páran, aztán jöttek még páran, színészek és egyéb segédkezek rohangáltak ki-be, mi meg néztünk egymásra, hogy addig rendben van, hogy valaki majd jön értünk, de mikor? Így aztán valaki kitalálta, hogy ugyan menjünk már fel, hátha ott vannak a Kisfaludy-teremnél. Vesztenivalónk nem volt, így fellépcsőztünk, az élelmesebbek lifteztek, mire kiderült, hogy fent sincs senki. Várunk, beszélgetünk, többnyire arról, hogy már megint milyen frappáns volt a szervezés, mert rajtam kívül más is hitte azt, hogy erre a programra regisztrálni kellett volna.
Azért csak befutott a színész, és igen, még mindig nem tudom a nevét, továbbiakban szpíkerként lesz aposztrofálva, pedig be is mutatkozott, nah mindegy. A lányos zavar ugyebár.
Itt derült ki, hogy a próbateremben lennénk, csakhogy nem volt nyitva, akárhogy is rángatta a kilincset. Szegény fószer komolyan beidegesedett, mert elméletileg nyitva kellett volna lennie, és már ott tartott, hogy berúgja, de inkább elment átöltözni meg pótkulcsot keresni. Részemről elrikkantottam magam, hogy nincs-e valakinél szónikus csavarhúzó, de senki nem vette a lapot, sőt még a Doktor sem materializálódott, pedig azt hinné, hogy az ember lánya, ennyi ingyenreklám után, azért már járna valamiféle ellenszolgáltatás, még akkor is, ha az csak egy ajtó kinyitása.
Az egyik vállalkozó kedvű nőszemély, úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a dolgok irányítását, vagy legalábbis besegít, mert bement a szomszédos terembe, majd azonnal vissza is fordult, sűrű bocsánatkérések közepette. Nézünk rá, hogy mi történt, ő meg szolidan pirulva kibökte: öltöztek. :D
Miután csak meglett a pótkulcs, bejutottunk a próbaterembe, lepakoluk a kaját, táskákat, majd leültünk félkörbe, volt egy egyetemes köszöntést, meg mondták, hogy nyugodtan tegezhetünk mindenkit, és következett egy rövid fejtágító, hogy mi is az az improvizáció (űristen majdnem steampunkot irtam), aztán Pingiczer Csaba, továbbiakban Pingi, vezetésével belecsaptunk a játékba. Hiszen az improvizáció játék, s mint játékot nem lehet rosszkedvűen csinálni, s ha hibázunk, sebaj, nevetünk azon is.
Gondolhatjátok, hogy mennyire jól éreztem magam, pláne, mert ott volt az a fiatal srác, aki mint László király jeleskedett a Szentlacinapokon, és Járai Máté is. Nyugi, ezúttal mérsékelten fogok ömlengeni róla, mert néha már én is kinosnak érzem, amit művelek.
Az egészet Pingi vezette, akin meglátszik, hogy szokott volt amatör csoportokkal is foglalkozni, mert első látásra kicsit félelmetesnek tűnik, de valójában nagyon jófej ember és nagyon korrektül levezete az egészet, elhihetitek.

Ollan szípek vagyunk!

Tehát, körbeálltunk, majd elcsendesedtünk. A feladat viszonylag egyszerű volt, számolni kellett. Egy ember csak egy számot mondhatott, s nem mondhatták többen egyszerre ugyanazt a számot. Sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik, de eljutottunk a végén tizenötig, többször is játszottuk, random időpontokban.
Aztán jöhetett egy kis bemelegítés. Ugyan én felkészültem a fekvőtámaszokra, de semmi ilyesmiről nem volt szó. Maradt a kör felállás, s semmi mást nem kellett csinálni, mint továbbadni egy mozdulatot "Wuss" hang kíséretében. Komolyan duplavével hallottam ezt a hangot. A mozdulat csak egy karlendítés volt, és úgy adtad tovább, ahogy a "hullámot" szokás. Aztán mikor ez már szépen ment, bonyolítottuk azzal, hogyha úgy gondoltad, akkor egyszerűen csak mikor hozzád ért a "Wuss" akkor másik irányba adtad tovább. Fokoztuk még azzal, hogyha úgy gondoltad, megijedtél tőle, valahogy úgy, mikor valaki mondjuk egy pisztolyt szegez a mellednek, s ezzel visszafordítottad az egészet. Hogy senki ne maradjon ki a jóból a "Wuss"-t nemcsak tőszomszédnak, de a kör másik felén álldogáló akárkinek is oda lehetett dobni egy "Páó" hang kiséretében. Afféle színházi változata a kamehamenának. Ennél is elő lehetett adni a megijedős trükköt, így ilyenkor visszaküldted a feladónak. Ez a játék ott érte el a csúcspontját, mikor mindezt lassítva kellett előadni.
A következő játék már csavarosabb volt, mert itt a vállalkozó szellemű hölgynek jobban oda kellett figyelnie, nehogy azt mondja, amit lát. Pingi ugyanis rámutatott a cipőjére, itt a hölgynek még nem kellett mondania semmit, majd mikor a haj következett, neki cipőt kellett mondani, tehát mindig azt, amit eggyel előtte mutatott, aztán a következőben meg mondhatott bármit, ami az eszébe jutott, de figyelnie kellett, hogy ne csak állatokat, ne csak növényeket, szóval ne ugyanazon halmazba jutó dolgokat mondjon. Asszociációs gyakorlat, és szerintem otthon is érdemes kipróbálni, talán még új ötletet is merít belőle az ember lánya. Vagy felhúzza vele a testvérét, ami szintén nem elhanyagolható előny.
Ezek után megint léptünk egy szintet, de még mindig ugyanúgy tartottuk a kör alakzatot. Na ez most kicsit furán hangzott, de sebaj.
Most sorba mentünk és mindenki mondott egy szót, ami először az eszébe jutott. Ha nem ugrott be semmi, mert az ember le tud blokkolni, akkor csak annyit kellett mondanod, hogy passz. A lényeg az lett volna, hogy ebből egy értelmes sztori kerekedjen ki, de hát persze nem igazán jött össze, viszont ezen is nevettünk, főleg mikor valami olyasmi jött ki, hogy egy páncélos biciklizett az erdőben, mikor találkozott valakivel, és ettől a páncélos úgy megijedt, hogy telebőgte a zsebkendőjét. Ez így leirva, meg megkésve nem oly hatásos, pedig ott és akkor nagyon vicces volt. A bicikli meg még előjött párszor, nem tudni miért.
Még mindig maradtunk körbe, ám a feladat megint változott. Bement egy mer, majd bement egy másik és ők ketten előadtak egy pár soros "jelenetet", ahol a végén az, aki először bejött az ki is ment, átadva a helyét a következő delikvensnek. Persze hogy én mentem be elsőnek, Pingi mellé, a szitu annyi volt, hogy randi egy kávéházban, és ott lettem hagyva azzal az indokkal, hogy ő majd hoz kávét. :) Én bennmaradtam tehát, és na ki jött következőnek, na ki jött? Járai. Sikeresen hoztam a rettenetesen zavart amatőr újságírót, mert hiába a rutinos színházjárás, azért ez mégiscsak személyesebb, közvetlenebb élmény volt, de végül is simán ment minden. Aztán láthattunk még vonatra várakozókat, dílereket, eltévedt túristát is. Sajnos nem mindegyikre emlékszem, és a képek sincsenek még fent a honlapon, bár a fészt is meg kéne nézni.
Innentől kezdve főleg ilyen szituációs játékok uralkodtak, meg néha azért számoltunk is. Volt olyan, hogy valaki bent ült a székben, egy másik odaszaladt hozzá, és valamilyen indokkal fel kellett állítani, pl: "Süket vagy, sír a gyerek!" vagy, hogy ég a ház. Nagyon lelkesek, meg kreatívak voltunk, bár én lefagytam, de segáz, hisz játék, és jókedv kell hozzá. Volt egy másik székes játék, hogy valaki ült a székben, és neki nem kellett csinálni semmit, csak mozdulatlanul ülni. Na most ez nagyon nehéz, ha az ember körül még vagy tizenkét ember kacarászik, vihog, mosolyog és nevetgél, bár ezt csak, mint külső szemlélő állíthatom. Innentől kezdve nem nagyon vettem részt a dolgokban, úgyis csak ez, meg egy másik játék volt hátra, de mindvégig nagyon jól éreztem magam. Az utolsó játékban szintén két emberke vett részt, akiknek mi adtunk "karaktert" pl: diák és tanár. Először még csak számokat mondhattak, de a gesztikulálásból nagyon sok minden le tud jönni, így ez volt a történetecske alapja. Aztán már beszélhettek is, így kiderült, hogy mi is történt. Nagy meglepetést nem okozott, épp csak finomodott, legvégül pedig megkapták az utolsó kis ecsetvonást, amivel a karakterek jellemvonást is kaptak, így lett egy szigorú tanárunk, meg egy kicsit ostoba diák. Ezeken is röhögtünk akkorákat!
Másfél óra úgy elrepült, mint a sicc, a végén meg beszélgetünk, vagyis hát a színészek beszélgettek, mert itt is előállt az a jelenség, miszerint, ha valaki megkérdezi, hogy van-e kérdés, akkor mindenki megkukul. Mondjuk így utólag lehet, hogy tudtam volna mit kérdezni, de valahogy odakeveredtem Járai mellé, innentől kezdve meg teljesen lefoglalt az úriember feltűnésmentes figyelése. Rémesen aranyosan tud nevetni. Jól van, abbahagytam, pedig még nem is estem túlzásba. Ugye Candy?
Beszélgetés után kajáltunk is, mert valaki egy egész kosár ételt hozott a'la Piroska, bár próbateremben nem egészen illendő enni, de amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Megjegyeztem a szpíkernek, hogy mennyire jó érzés már, hogy láthatjuk, hogy a színész is csak ember, és nem csak az van, hogy fent a színpadon, hogy lehetsz már ilyen zseniális rohadj meg. Szpíker rám néz, majd ennyit szól: Köszi szépen. Mire én azonnal mentegetőzni kezdtem, hogy nem úgy gondoltam,mire elvigyorodott, úgyhogy segíthettem a maradék élelmet bevinni a büfébe, ahol kölcsönösen búcsút intettünk a másiknak, ő még jó szórakozást is kivánt nekem. Mondtam már, hogy mennyire szeretem a színészeket?
Ezután startoltam a nagyszinpad felé, ahol a színpadtechnikai bemutatót élvezte a tisztelt közönség. Lámpák, forgószínpad, füstgép, függöny, zenei árok, no meg lézershow alkották a dolgok velejét.

Függyönyök

És íme a vetítővászon

A műszaki gárda és az árok

A zongora felemelkedése

Mozog, kering, zongorál

Mondjuk a lézershownál történt egy kis gebasz, mert a hang eltűnt valahol a színpad és a hangtechnikai stúdió között félúton. Harmadjára azért csak megtalálták, így végül tényleg élvezhettük a cikázó fényeket. Őszintén bevallom, nekem akkor is az marad a kedvencem, amit a Jekyll és Hyde egyik dalára állítottak össze, de természetesen az idei is lenyűgözött. Ugyan már lassan jómagam is kívülről fogom fújni a világítás rejtelmeit, de ez nem akadályoz meg abban, hogy jövőre is beüljek rá, hiszen mindig mutatnak valami újat. Idén például a mozgó zongorán zongorázó férfiút.
Ezek után következett volna a kulisszajárás, de nem mentem el, ahogy a nyilvános ballettórát is kihagytam reggel. Mentségemre szóljon, hogy a divatbemutató kicsit jobban érdekelt. Tépelődtem rendesen, mert hát TARDIS-élmény az egész, de aztán elsétált mellettem egy egyiptomi fáraó, így fájó szívvel búcsút intettem a csoportnak és mentem a színház előtti térre. Ott volt egy T kialakítású színpad, pontosan úgy festett, mint egy kifutó, s rengeteg ember gyűlt már köré. Persze ezzel engem nem tudtak meghatni, így előkaptam a fényképezőgépet, amit elvittem magammal, s néha még használtam is, majd sűrű bocsánatkérések közepette, meg a gépet lengetve előreverekedtem magam. Így most következzen ménkü sok kép a színházi divatbemutatóról, szerintem már csak a napsütés miatt is megéri végignézegetni.

A szpíker :)

Egy pár a "János Vitézből"

A "Salemi boszorkák" bírája Posonyi Takács László alakításában


De a kalapot kéri vissza :)

A francia király lánya

És a francia király

Két sakkfigura a "Sakk"-ból

"János Vitéz"

És az ő Iluskája

Speciel nem jut eszembe, hogy ki ő, de nagyon ott van a szeren

Tündérkirálynő Iluska

Két huszár a "János Vitézből"

Nah őt se tudom ki volt

Elsőnek Bolond Kalaposnak tippelném, de nem az. Viszont szép

Egy nőszemély a "Hotel Menthol"-ból

Egyiptomi fáraó

Feltűnt egy Sherlock Holmes. Csak kicsit sivalkodtam a tömegben :)

" Mi újság kedves Watson?"

Ha jól dereng egy Szív Királynő. 

Amiben biztos vagyok, hogy ő Agócs Judit

Jól van, többnyire csak fényképeztem mindent és mindenkit ész nélkül. De az ő jelmeze is tetszik

Két udvarhölgy a francia király udvarából

Vagy "Hotel Menthol" vagy valami más

A kánkán örök
És íme egy Tücsök


Aki nem teljesen komplett :)

Nem Ivy, de már majdnem 

Ő viszont tuti, hogy Mr. Twelvetrees

Sirvaröhögtem

Ő ilyen Kung-fu Pandába tolta

Öreg néne, az őzikéje nélkül

Hölgyeim íme Járai Máté,  mint Billy " A Kripli" főszereplője. (Hazahozomegyszerúgyis) <3

 Csoportkép

Nah ha még mindig van itt valaki, annak megnyugtatásul közlöm, hogy a felén már túl van :) Még mindig a kültéri színpad környékén kóricáltam, megnézegettem a vásárfiát, amihez gyakorlatilag le-he-tet-len volt hozzáférni, mert annyian vették körbe. Csengőhangom ugyan nem lett, viszont kulcsörzőm igen. Kulcstartó, ezt akartam mondani, kulcstartó.
Következett a gyorsöltözést, amit meglehet, hogy inkább videóznom kellett volna, de hát már mindegy. Forgács Péter narrálta az eseményeket, valahogy úgy, miként a Fomra-1-et szokás, de higyjétek el, nagyon jópofa volt. De egyáltalán nem irigylem szegényeket. Viszont érdemes otthon kipróbálni, hogy ti milyen gyorsan tudtok átöltözni, mondjuk egy kényelmes otthoniból egy ünnepibe. Nah, nekik ezt hússzor gyorsabban kell véghezvinniük. Íme, néhány kép, hogy lássátok, mit is takar egy gyorsöltözés.

Kezdő felállás

És elkezdődött!

A látvány magáért beszél :)

Lesz a fából másik jelmez!

De elkésett. Nagyon.

Az igazi dzsigoló neccharisnyát visel. Mert ők hirtelen dívákká vedlik majd át magukat

És fogynak a ruhák, és csak fogynak...

Előkerült a másik jelmez

Készül a smink is
Minden és mindenki tökéletes

Ennek örömére dalolnak is egy jót

A koreográfia se utolsó ;)

Igen, most már kicsit gyorsabban mesélek, mert egyrészt felejtek is, másrészt meg azért senkit nem akarok halálra untatni. Meg a programok is rövidültek, vagy gyorsabban következtek, esetleg mindkettő. A súgóprodukció inkább vicces volt, semmint szakmai, de végre kiderült, hogy miért nem láttam én soha súgólyukat a győri színházba! Mert nem építettek bele. Így kénytelenek a díszlethez hozzácsapni valahogy. Főleg a színészek sztorizgattak, nekem a legjobban az tetszett, ami a baletthoz kapcsolódott. Volt valami nagy produkció még anno, amire eljött egy nagyon híres táncos. No most kevés ideje volt betanulni a lépéseket, így hát súgni kellett neki. Előadáskor egy súgó állt a bal oldalon, egy súgó a jobb oldalon, és mikor jobbra ment a táncos jobbról súgták neki a lépéseket, ha balra, akkor balról és a táncos minden fennakadás nélkül végigcsinálta a produkciót :)
A következő napirend a kvíz volt, vagy a pörkölt. De inkább a kvíz. A pörkölt a dedikációvadászat után volt. Úgyhogy kvíz jött, amin nem nyertem, de még csak tollat se adtak, ami érthető, hiszen nem tudták hány főre számíthatnak, ám ez nem akadályozott meg abban, hogy egy kicsit bemurculjak. Ám akadt ilyen hóbortos alak, akivel szelfizhettem.

Jah a Tücsök :) Aki egyébként szikronhang is, hogy csak egyet mondjak, ami az eszembe jut, Timon. Na?

A kvízhez hozzátartozott az Örökös Néző megválasztása, aki a legrégibb vagy legrégibb bérletét fel tudta mutatni. Most hirtelen nem tudom mennyi volt a legtöbb, vagy a legrégibb, de biztos kicsivel több, mint amit most gondoltok.
Aztán kicsit random üvöltöztünk, vagyis hujjogtunk, tapsoltunk, mintha valami igazán izgalmas dolog történne, holott csak azért csináltuk, hogy felfigyeljenek ránk.
Mihelyt elcsitultunk következett a karaoke! Amit rettenetesen vártam már, és gyerekek, akkora feelingje volt! Tulajdonképpen ha semmi más, csak az imprós játék, meg ez történt volna, már akkor is bőségesen megérte volna.
Nagyon egyszerűen oldották meg az egészet, Hungária dalokból lehetett választani, kezedbe nyomták a szöveget, meg a mikrofont, megmondhattad, hogy kivel akarsz énekelni, aztán hajrá. Elsőnek egy kissrác ment fel, nagyon cukrok voltak együtt. Mivel elég sok képet sikerült erről a programpontról csinálnom, ezért tényleg csak azokat tettem fel, amik jól sikerültek.

Mondom, hogy aranyosak

Másodiknak én mentem, és hát a Csavard fel a szőnyeget választottam. Innentől kezdve úgy estem fel a színpadra, belekeveredtem a papir-mikrofonkábel duóba, elfelejtettem a színész nevét, akit szerettem volna, sőt hirtelenjében talán még a szezont is kevertem tücsökbogárral, de végül is nagyon jól szórakoztam. A srác nevét elfelejtettem persze, de higgyétek el nagyon egy aranyos hapek volt, rettenetesen élveztem.
Aztán mások is lassan felbátorodtak, bár szegény srácnak mindig a Csókkirály jutott, de persze akadtak ott még más dalok is. Meg egy férfiú, aki tisztára úgy festett, mint egy dzsigoló, de olyan szenzációsan csapatta a Hotel Mentholt, meg később a Multimilliomos dzsesszdobost, hogy csak lestem, mint a moziba. Jó mozgása is volt, meg hangja is hozzá, szóval nagyot alakítottak a színpadon a színésszel.

Csak rájuk kell nézni

 Ezt sem videóztam, úgyse adná vissza, meg elmondani sem tudom, mert ezt látni kellett. Olyan hangulatot teremtettek pikk-pakk, hogy a következő Limbo-hintó nevezetű dalba, már fent limbóztunk a színpadon. Színészek, nézők, és lelkesen danoltunk is. Eszméletlenül hatalmas partit csapattunk, már-már spontán utcabál is kialakulhatott volna nyugodtan.

Még mindig édesek

Vonatozás

 Limbo hintó!

És a tömeg

Van abban valami felemelő, mikor olyanokkal énekelsz együtt, akikre felnézel, meg tényleg lenyűgöznek, és olyan munkát raknak le az asztalra, hogy szemed, szád tátva marad, és akkor felmész, és énekelsz, és bár tudod, hogy ők ezzel foglalkoznak huszonnégy per hét, de momentán pont nem foglalkozik senki vele, mert jól érzitek magatokat. Tulajdonképpen ennyi az egésznek a titka: érezd jól magad.
A végén még elénekeltük a Made in Hungáriát, majd jól megérdemelten megtapsoltuk magunkat. Sajnálom, hogy többet nem tudok róla mondani, de tényleg ez olyasvalami, amit át kell élni.
Ezután gyorsan levadásztam a színészeket autogrammügyben, többen csodálkoztak, hogy de biztos, hogy a pólóra kéred? Mire én, hogy igen, biztos. Szerintem díjazták a kreativitást :)
Beálltam a ménkü hosszú sorba pörkölt és fröccs miatt, részint azért, mert akkora már nagyon éhes voltam, szendvics ide vagy oda, részben azért, mert Forgács osztogatta. Tényleg ott állt a kondér mögött és merte az adagokat, a balettigazgató meg a fröccsöket osztogatta. Igaz a vége felé eltűnt, de csak azért, mert mégis igazgató, és készülnie kellett a koncertre.
Merthogy koncert is volt, méghozzá az idei évad szuperprodukciójából a Jézus Krisztus Szupersztárból. Természetesen jelen voltam, bár mikor beültem egy kicsit elbólintottam, mert hát egész nap pörögtem, mint a robokacsa, meg mászkáltam, és hát elringatott a nép zsongása. Aztán felriadtam arra, hogy elsötétül a nézőtér, és felhangzott a zene. Innentől kezdve esélyem nem volt aludni, mert annyira hangos volt. A dalok a szemgolyómon meg a fülemen törek be és a tarkómon távoztak.
Nagyon tetszett és már alig várom, hogy az egész produkciót láthassam. Eddig ugyanis utáltam, mert anyám elkövette azt a hibát, hogy mindenáron meg akarta nézetni velem, amikor még nyilvánvalóan nem álltam készen rá, és mikor sikerült leültetnie első látásra meggyűlöltem, mert nem értettem és nem értem meg rá. Szerintem ugyanis tényleg vannak olyan művek, amik ha életkorhoz nem is, de egy bizonyos szintű tapasztalathoz, nyitottsághoz és tudáshoz kötve vannak a Jézus Krisztus Szupersztár pedig pontosan ilyen. Bennem volt ugyan a régi nemszereteménezt hangulat lenyomata, de hála a fantasztikus színészeknek, a légkörnek, meg annak az útnak, amit azóta megtettem, amióta láttam, sikerült levetkőznöm az ellenszenvemet, és maradéktalanul élvezni az előadást. A helyzetre apró árnyékot vetett a fanficista énem, akit kénytelen voltam kikötözni jó szorosan egy acéloszlophoz, mert shippelni kezdte Jézust és Júdást.
Ez nekem is WTF? volt, megnyugodhattok.
Ettől a kis intermezzótól, és a tőle fellépő heveny fejfájástól eltekintve remekül éreztem magam. Az esőnek ugyan muszáj volt megerednie, mikor hazafelé tartottam az éjféli busszal, mert miért is ne? Ráadásul az a ruhafilc, amivel irtak a pólómra víz hatására oldódni kezd, míg nincs vasalóval ráfixálva az anyagra, így az esernyőt végig a jaj-csak-a-pólóm-hátára-ne pozicióban tartottam, minek következtében elől vizesebb voltam, mint a Titanic mikor elsüllyedt. De biztonságban hazaért.
Csodálatos napom volt, rengeteg pozitiv élménnyel, és ismét megbizonyosodtam arról, hogy a győri szinészek valóban páratlanok. Én meg teljességgel elfogult irántuk, és remélem, hogy még rengeteg nyílt napon részt vehetek még.
Ha idáig elverekedted magad, akkor Te egy hős vagy, és megérdemled, hogy nyakra-főre agyonpuszilgassalak, meg telehintsem a kertedet rózsavirágszálakkal.