Mielőtt igent mondanék

Tartalom: Egy végzetes lépésre elszánt Dean és egy félig-meddig részeg Castiel beszélgetése

Páros: Dean/Castiel

Fandom: Supernatural

Műfaj: angst

Korhatár: 14+

Figyelmeztetés: enyhe slash, durva beszéd, spoiler az ötödik évadra, bár kétlem, hogy vannak erre olyanok, akik még nem látták, és talán egy picinyke karakterhűtlenség Castiel részéről.

Megjegyzés: Random és nyomdafestéket nem tűrő káromkodások közepette született ez a fic és egészen hirtelen és tulajdonképpen csak az ötödik évad tizenhetedik része miatt van. Meg azért, mert hihetetlennek találtam Castielt részegen. Amúgy le a kalappal az egész stáb előtt. Utálom őket. Szeretem őket. Én ezt nem bírom tovább! És valószínűleg a kép értékelhetőbb, mint a fic

Neil Galman, Terry Pratchett: Elveszett próféciák avagy Könyvajánlós áradozás

„Talán  segít  megérteni  az  emberi  viselkedést,  ha  tisztázzuk,  hogy  a

történelem  legnagyobb  diadalai  és  tragédiái  nem  annak  köszönhetőek,

hogy  az  ember  alapjában  jó,  vagy  alapjában  rossz  természetű,  hanem

annak, hogy alapjában ember.”

Vannak olyan könyvek, amelyeket haladéktalanul, azonnal és most rögtön felírnék az összes depressziósnak, kedélybetegnek, életuntnak, elkeseredettnek, maga alatt lévő embernek, vagyis az egész Világnak, mert hatásosabb, mint az összes antidepresszáns és (lelki)fröccs együttvéve.
És az Elveszett próféciák toronymagasan vezetik ezt a listát.
Neil Gailman és Terry Pratchett urak műve, akiknek a tehetsége bőven megugorja a félisteni szintet, de közben mélységesen emberiek maradnak és olyan görbe tükröt tartanak a világnak, az embereknek, hogy azon csak nevetni lehet. És kell is.
Nem bántó, nem gonosz, inkább csúfolódó és pimasz, de mindezt olyan szeretettel és megértéssel teszi, hogy az ember teljesen felenged és helyrezökken.
Mert ez MESE.
Varázslatos, fantasztikus, lélekmelengető, csendesen tanító, és mélységesen emberi. Nincs ennél többre szükség. A történet amúgy is magával ragad és nem ereszt el egy pillanatra sem és mikor a végéhez érsz, akkor sem tudsz mást csinálni, mint nézni magad elé, vagy a plafonra, vagy az égre és örülni annak, hogy ember vagy.
Na de miről is szól ez a könyvbe bújtatott csoda?
Hát a világvégéről.
Illetve annak eljöveteléről.
Ugyanis az Antikrisztus leszületik a Földre, és tulajdonképpen ezzel kezdődik az egész bonyodalom.
Crowley, a démon, és Azrifael, az angyal mindent megtesznek, hogy eleget tegyenek saját feletteseik parancsának, csak hát a Földön eltöltött évezredek során kialakult bennük az a vélemény, hogy köszönik szépen, ők itt jól érzik magukat, és egyáltalán nem akarják, hogy ez az egésznek vége legyen.
De a parancs az parancs, épp csak azt nem sejtik, hogy sikerült saját magukat is átverniük és elindul az elkeseredett hajsza, hogy megállítsák az Apokalipszist.
Azonban nemcsak ők mozgósították magukat, meg a Boszorkányvadász hadsereget (létszám: két fő), hanem az Apokalipszis Négy Motorosa is.
Rajtuk kívül feltűnnek még kétségbeesett tibetiek, akik nem tudják, hogy merre is kéne ásniuk, földönkívüliek zöld, repülő csészealjakon, atlantisziak és még az esőerdők is kinőnek hirtelen. Az egészet csak tovább rontja, hogy Londonból lehetetlen kijutni, hála a körgyűrűnek, meg Crowleynak, aki nagyban gondolkozott és akkor még úgy tartotta, hogy jó ötlet lesz.
Felbukkan rajtuk kívül még jónéhány jóslat, amikkel csak két probléma van: az, hogy pontosak, és hogy senki nem tudja, mit jelentenek. Illetve ez nem egészen így igaz, mert Anatéma Apparát, a boszorkány leszármazottja, mindent megtesz, hogy megfejtse.
És hogy mindeközben mit csinál a 11 éves Antikrisztus, és akit Adam Youngnak hívnak?
Hát egy vidéki kisvárosban történetekkel szórakoztatja a barátait.
A történet befejezéséről csak annyit mondanék, hogy mindenki meg lesz vele elégedve.
Megfogadtam magamnak, hogy nem próbálom meg az összes poént bemásolni, mert akkor az egész könyvet idelinkelhetném, de van egy rész, amit mindenképpen ki akarok emelni, csak ilyen kis kedvcsinálónak, mégpedig Crowley egyéni, ám hatásos növénynevelési módszere. Gyengédebb lelkületű kertészek tuti sírógörcsöt kapnak tőle. Mindenki más röhögőgörcsöt.
Sajnos a könyvet fogalmam sincs, hol tudnátok beszerezni, nekem is úgy küldték át neten, de talán antikváriumokban megéri körülnézni. Végső esetben szervezünk egy tüntetést a magyar könyvkiadás megreformálására, mert tűrhetetlen, hogy nem lehet ilyen szépségeket kapni.
Emberek valami olyasmi történt velem, miközben olvastam, ami talán még soha, mióta fanficeket irogatok. Dolgozni akarok ezzel a párossal.
Ilyen még nem volt.
Az összes többi csak úgy jött, általában heves ellenkezések közepette, de Crowley és Azrifael egészen más tészta.
Meg úgy érzem, hogy a könyv hangulatát is el tudom kapni, ha erősen koncentrálok és annyira imádom őket! Lehet ezeket nem szeretni egyáltalán?
Továbbra sem szeretek telefonon olvasni, de rájöttem, hogyha leveszem a fényerőt sokkal kevésbé ég ki a retinám, és különben sem tudtam volna abbahagyni míg végig nem olvasom, mert tuti nem tudtam volna elaludni. De jó lett a vége, fellélegezhettem.
Tetszik a könyv hozzáállása a világhoz.
Jah és sikerült idénymunkát szereznem árufeltöltői körben. Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy pont miután elolvastam, rögvest lett pénzkereseti lehetőségem még ha átmeneti is.

Szöveges üzenetek 4.

Tartalom: Igen, megint az SMSek.

Páros: MorMor
Fandom: Sherlock BBC

Műfaj: Humor, SMS
Korhatár: 14 +
Figyelmeztetés: néhol durva nyelvezet és a szokásos humorom, meg slash

Megjegyzés: Igazából szeretem, ahogy Moran füstölgő cigivel a szájában, összeráncolt homlokkal és piszok dühösen püföli a telefonját. Már ezért megéri.

Spojlermogyorók, meg hétköznapi csemegék

Igazából csak azt akarom a világ elé tárni, mert hát ez felerészben mégiscsak internetes napló is, szóval Supatot néztem és belefutottam az Éhinséges részbe. Kissé sokkolt a dolog, bár szerintem annyira aranyos volt, mikor hamburgert evett! Már maga a puszta tény is, hogy eszik(!) pontosan annyira szokatlan, hogy nem lehet mellette elsétálni. Én egészen a tolószékes öregúr felbukkanásáig bíztam benne, hogy ez most valami humánus dolog, mármint csak azért eszik, mert végre megszánta csóri Jimmy porhüvelyét, de nem. Francbele.
De segáz ficcben orvoslom ezt a problémát. Igen, belevágtam, mert na kell ez nekem, de leragadtam ott, hogy elveszett a koherencia és különben is csapnivaló lett Castiel belső alakja. mármint ahogy Jimmy látja őt a saját fejében. Mert valahogy úgy van, hogy ő is él, de csak valahol az elméje szélén és Castiel uralja a testét, de azért Castiel kinéz valahogy, hát nem? Na ez az, ami nem tetszik, így visszaolvasva.
Órákig el tudnék panaszkodni, de tényleg, anélkül, hogy egy sort is írnék. Ez lassan már valami sztárallűrré érik nálam. Elég ciki. Bár mondjuk ezen nem is kéne csodálkozni, amikor egész érdekesen tudok alapból is viselkedni. Csak kissé idegesítő, mikor tudom, hogy mindenki tanul, meg dolgozik, meg általában szenved, én meg erről csacsog, hogy ú ne már, nem tudok rendes ficcet írni! Köbö, mintha letörött volna a körmöm.
Ez olyan önző dolog.
Tudom, hogy mindenkinek betett az Élet, de nem tudok ezen segíteni. Nem mintha nem tudnék nagymonológot tartani, és nem mintha nem akarnék behúzni egyet a Sorsnak, de az a nagy helyzet, hogy nem akarok senki életébe így betolakodni és megmondani a tutit. Pedig tényleg írtam, na jó elkezdtem, egy novellát, nem titkolt tanulságot csempészve bele, de arra jutottam, hogy nincs ehhez jogom. Nem osztogathatok kéretlen tanácsokat és különben is ki vagyok én, hogy mindenáron jobban tudjam. Bár, ha szabad ilyet mondanom, soha nem akartam semmit jobban tudni. Csak annyit akarok mondani, hogy tudom, hogy mindenkinek szüksége van szünetre és ezt tiszteletben fogom tartani, és ígérem, hogy ilyen blogbejegyzéses kirohanásoknál tovább nem fog menni.
Az a novella meg majd max a készülő kötetemben fog helyet kapni.
Merthogy író akarok lenni.
Halálkomolyan.
Körülbelül annyira elszánt vagyok ebben a kérdésben, mint Lilith.
Most olvastam újra Bösztörményi Gyula trilogiáját, tudjátok a 10..9...8-at, pontosabban csak az utolsó részét, mert arra volt gusztusom. És két dologra jöttem rá, az angyalok ott is rohadékok tudnak lenni, csak befigyelt a Supnat, és arra, hogy az embernek nem szabadna szégyellnie azt, aki valójában. mármint egészséges határokon belül.
Ez egy bonyolult jelenség.
egyrészről ott van a társadalmi elvárás, másrészt a közeli közösségé, meg a te magadé is, hiszen valahogy csak elképzeled magad! No most a probléma ott kezdődik, ha te történetesen goth, dark, punk, művészlélek, visszahúzódó, de még a csinos, modell alkatúaknak is vannak problémái. Hiszen mindenki utálja őket a csinos alakjuk miatt és lehet, hogy csak védekezésképpen bunkók néha, mint a raklap. Érdekes lenne foglalkozni ezzel az oldallal is nemcsak a szegény, csúnyácska, meg nem értett részleggel. De ez most inkább a filmek és könyvek világára vonatkozott, mert mint tudjuk, minden általánosítás veszélyes. még ez is.
Amire ki akarok lyukadni az az, hogy fontos tudni, hogy te te vagy. és teljesen mindegy, hogy keresed az utat, meg nem látsz a reménytelenségtől, és mindenki téged szúrt ki és csesztet, mert ha tudod, hogy élsz és nemcsak sodródsz az árral, ha fel tudod fogni, hogy itt és most élsz, akkor nos, ki tudsz lábalni a legmélyebb gödörből is.
Persze ehhez idő kell.
És néha az is, hogy sírj, üvölts, ordítsd, földhöz vágd, összedönts, és haragudj, gyűlölj és igen, szenvedj is, mert amíg nem tomboltad ki magad, és nem adtál ki minden zavaró tényezőt, nem láthatod meg azt, ami igazán számít. Szerintem hazugság az, hogy a nyúlgödör közepéből a lehető leghamarabb ki kell mászni. Igen, ki kell jönni, de csak a te tempódban, és ha egyszer elkezdted a kikapaszkodást, akkor ahhoz ragaszkodj is. Legyél dühös, vagy csak ordíts, ahogy a torkodon kifér, de mindig tudd, ott a szíved legmélyén, hogy vannak akik várnak odakint. És nem fognak lenézni azért, mert nem voltál olyan, mint mindig. Csőstül akadnak, majd olyanok, akik ezt megteszik, de ők nem számítanak. Csak azok, akik békén hagynak ha kell, de mindig ott vannak a háttérben és közbelépnek, ha szükséges.
//Bolygó kapitányát a kedvesnővérek most lesegítik az emelvényről és szépen beadják, neki a nyugtatót. Gyengéden leültetik egy székbe és lábbujhegyen távoznak, míg az ápolt Lalaföldön játszik//
Oké, lehiggadtam. Abbahagytam, de az a nagy helyzet, hogy túlteng bennem a megmentői hajlam. Nem tudom, de nagy tétben fogadok rá, hogy az előző, vagy a következő életem során lázadó lehettem/leszek.
Na de visszatérve a Nagy Álmomhoz.
Író akarok lenni.
Már mindent elrendeztem, fejben legalábbis. novelláskötetet akarok írni elsősorban, a címe az lenne, hogy Milennehák, avagy Nézőpontok Abszurd Sokkjai.
Csak éppen rájöttem, hogy piszok sok háttérmunka és kutatás igényeltetik hozzá, és kalapom emelem Merle előtt. olvastátok már tőle a Védett férfiakat? Érdemes.
Én is valami olyanban gondolkodok, hogy fogom a szép, megszokott kliséket és csavarok egyet rajtuk. Személyes kedvencem a Rémtörténetek, amiben a szörnyek még kamaszok és táboroznak. És a tábortűz természetesen fényes nappal van és a rémmese egy tökéletesen nyálas és rózsaszín és boldog sztori. Szerintem vicces oké?
Felváltva akarok komolyabb és lazább hangvételű novellákat, mert kell az egyensúly. És úgyse bírnám megállni.
Viszont amihez főleg kell az a kutatómunka az a Diszkrimináció. A sztori egy teljesen átlagos szerelmi novella, benne a szerelmet ellenző szülők, az el nem fogadás, a kirekesztettség, megvetés, csakhogy mindezt egy olyan világban ahol a meleg-és leszbikus házasság az engedélyezett és elfogadott. És nem tudom, hogyan oldjam meg! "sírva fakad, lefejeli az asztalt, majd rendbeszedi magát". Mert ugye lehetne ez valami törvény a túlnépesedés ellen, és akkor kapnák valami posztapokaliptikus világképet, de teljesen bizonytalan vagyok. pedig ez egy jó ötlet és nem hiszem, hogy ki tudnék találni másikat, ha van egy olyan, ami működőképesnek néz ki, de szeretném, ha ennek valami olyan szaga is lenne, mint aki tudja mit csinál. És nekem ezzel az a célom, hogy megmutassam, hogy a kirekesztés a diszkrimináció csak olyan valami, ami teljesen felesleges és szükségtelen és valójában csak nézőpont kérdése.
És sajnos polgárt is akarok pukkasztani.
Javíthatatlan vagyok.
Nem mintha meg akarnék javulni.
Erről is van ám novellám! A sztori annyi, hogy van egy angyal, akit elfog egy kozmetikai cég és a véréből előállít egy krémet, ami tökéletessé teszi az embereket. A szó legszorosabb értelmében. Aki használja, az fiatal és egészséges lesz, de aztán eltűnik az árnyéka és azzal együtt a szívekben lakó sötétség is. Minden happy, dizsi, napszemüveg egészen addig, amíg nem válik mindenki önkéntes hittérítővé és nem kezd öldöklésbe. merthogy aki nem tér meg, azt meg kell ölni, vagy csak úgy tisztítható meg, ezt még nem döntöttem el végleg. Na egy szó, mint száz csak egy velejéig romlott, már-már démoni ember vére fordíthatja vissza, és ez történetesen egy sorozatgyilkos. Aki hát mégsem segíthet csak úgy, hiszen a hivatalos szervek is ott vannak, mert még nem mindenkit ért el, az időközben vírusként továbbfejlődő tökéletesség, és csak az örsön végbemenő mészárlást követően szabadíthatják ki. Namármost ugye, ez egy sorozatgyilkos, de azáltal, hogy a vére  visszaadja a sötétséget az árnyéktalanoknak, vagyis meggyógyítja őket, jó emberré válik-e?
Vagy még ugyanolyan szörny és megérdemli a halált? El lehet-e fogadni véglelegesen a bennünk élő kettőséget, és azt, hogy az ember nem lehet tökéletes?
Nah tudok én ám ilyet is, nemcsak indokolatlan marhaságot!
Meg van egy, amivel tulajdonképpen az egész kezdődött, a Pavlov kutyái. Az egész sztori ától zettig megvan, de ott is jobban kéne tanulmányoznom a rendőri munkát.
Meg ugye az is nagy kérdés, hogy magyar vagy angol neveket adjak-e nekik? Én még a fiktív nevekkel is megszenvedek, tehát ez duplán fontos. Mert ha az egyik ilyen, a másik miért legyen olyan? Értitek, kell a rendszeresség.
Akárhogy is jólesett ez a kis ötletelés. Segít ha leírom mit és hogyan, meg merre.
Persze a ficceimet se hanyagolom el. Vettem magamnak egy kétszáz oldalas vonalas füzetet, a telefonom feltöltöttem a kedvenc zenéimet 8hogy van az, hogy Simon Curtis számairól mindig MorMor jut  eszembe), tehát munkára készen állok. Tudom, hogy nekem ott van az egész nap, de én még mindig úgy dolgozom, hogy kell az a kis löket, hogy na most márpedig írok, mert ha nincs akkor leggyakrabban csak a leír áthúz játék lesz belőle. De kárpótlásul mindjárt dobok fel egy kis MorMor SMS-t. Csak előbb megszenvedek a végével, mert ő folyton szomorút akar, de én meg lazát és vidámat. Addig tessék elképzelni, Jimet meg Sebet egy meglehetősen intim pillanatban a bealtatózott Falatka mellett (Kiddy, te vagy a tigris keresztanyja, csak hogy tudd) Khm.... Az egészet fogjuk rá az elvonási tünetekre, mert nem igaz, hogy nem áttolták jövő évre a Sherlock harmadik évadát! NEM LEHET IGAZ!
De legalább a DW-s ötvenedik évfordulós rész előbb jön.
Meg ott lesz belőle a karácsonyi epizód is, óh jeah!
Addig mindenkinek ajánlom a Dilizsarukat.
Sajnos, nem találtam meg azt a részletet, amit külön küldenék a többi fangörlnek, de azt elárulom, hogy az emlgetett rész 16:45-től tart 18:42-ig.
Ki is linkeltem a bejegyzés elejére, jó szórakozást hozzá! Vigyázat, angol humor!

Szerencsés hógolyó!

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Bloggerek!

Irigykedve csodált Írótársak!

Hadd mutassam be nektek a legújabb, bár korántsem a legeredetibb hógolyót! Nem kérdések, nem random tények, nem idiótaságok különféle természetfeletti lényekről, hanem egy dal! Pontosabban egy SzerencseDal!

Hogy mit is kell vele tenni?

Először is tanuld meg. Aztn küldd tovább tíz embernek tíz órán belül és máris szerencsés leszel!

Figyelem a dal meghallgatása következő, ahogy a tovább küldése is, mert ellenkező esetben csupa rossz, nagyon, nagyon, nagyon rossz dolog fog veletek történni.

Szóval csak tegyétek ki a blogotokra és hirdessétek, hogy ti már szerencsés hógolyók vagytok/

Akinek én küldeném: HardCandy, Kiddy, Corvus Corax, Curios Girl, Engel, Yvonne, Menta, Tatienne, Melinda Moon, Yami

//Na erre kiváncsi leszek.//

Paintball, Kard Rendje, HardCandy, avagy Már megint beszámolok!

Mint azt már beharangoztam, el voltam paintballozni és találkoztunk HardCandyval! Találkoztunk! Mondom, ismétlem, üvöltöm: T A L Á L K O Z T U N K!!!!!!!
És csak egy fénykép készült, mert a játék ideje alatt minden értéket és ruhát bezártunk az autóba.
Na de kezdjük az elején.
Végül is hárman mentünk Győrből, mert csatlakozott a Pongrácz Tomi és én nevezetű duóhoz egy Réka is. Természetesen a vonatunk késett, de csak negyed órát, úgyhogy az még viszonylag jó és tűrhető. A vonaton aludtam egy sort, mert hajlamos vagyok vonaton, buszon, és úgy általában utazás közben szunyálni, és csak akkor jöttem rá, mikor felébredtem, hogy ez egy kicsit botor cselekedet lehetett volna. Mázli, hogy Tomi nem hozott filcet magával, így nem készült nekem bajusz. Ellenben fotó igen. De az még mindig jobb.
Végül odaértünk és itt vártunk Candyékre, mert ő is hozott barátnőt, mert hát úgy jó a buli, ha sokan vannak. Nekik is betett a HÉV, és ezzel együtt összedőlt az a naiv teóriám, hogy van olyan város, falu, település Magyarországon, ahol normális a tömegközlekedés.
Félpercenként hívogattam szerencsétlent, és a következőképpen adtam meg a kinézetünket és a helyzetünket: Egy ballonkabát, egy barna szövetkabát és egy bördzsekit keressetek. itt vagyunk a bejáratnál a szentek alatt, az egyik kezében fagyistölcsér van.
Igen.
De ennek ellenére csak találkoztunk és egymás nyakába borulhattunk.
Gyerekek Hard Candy élőben is pontosan ugyanolyan elbűvölően kedves, aranyos, nyílt és csodálatos személyiség, mint virtuálisan, és én megtiszteltetésnek veszem, hogy eljött. És jól érezte magát. Bár szegényt kisebb sokként érte a Módos Andris testmagassága, meg még úgy-két három srácé. Mit mondhatnék? Tele vagyunk kétajtós szekrényekkel. (Úristen egyre hülyébb mondatokat írok. És ez még csak rosszabb lesz)
Végül is autóval vittek ki minket a pályához, ahol már a résztvevő felírásánál megvolt az alaphangulat. Az egész ilyen totó-lottó, bingó alapon ment, mert Viktor kitalálta, hogy őt a hármashoz írják be. És a továbbiakban csakis random számokat kiabáltunk be, nehogy már sorba menjünk! Mondjuk én lestoppoltam magamnak az egyest, mert volt egy olyan érzésem, hogy azt senki nem akarja.
Ezután következett a két csapatra való felosztás. Candy egy csapatba akart kerülni a barátnőjével (Dominika, ugye? A nevekkel mindig bajban vagyok), és így is lett. Én a kékek közé kerültem be, vagyis ellenséges csapatba. Rögtön felderült az arcom, hogy Háhá lelőhetlek! Mert mi értelme a paintballnak, ha az ember lánya nem képzelheti magát Morannak? Ugye Candy? (Nana Kis Tigris. " Magában vinnyog az emléktől")
Az elképzelés szép és jó volt, bár némileg aljas, de mindezt keresztülhúzták a sisakok. Ugyanis nemcsak egybekezeslábast kaptunk, meg mi lányok, szivacsból készült mellénynek kikiáltott valamit, hanem sisakot is. Vagyis jobb, ha az arcvédőt írok, mert lényegében egy plexidarab volt, meg fekete műanyag, ami eltakarta az arcunk és hátul egy tépőzár fogta össze. Ezen lehetett állítani, bár így is kényelmetlen volt a szemüveggel együtt.
És megvolt az a gyönyörű szokása, hogy egészen addig működött, míg nem vettél levegőt. Ha lélegeztél, bepárásodott, és a külvilág egyetlen nagy tejfölösdobozzá változott. Csak azt érzékelted, hogy süt a Nap, és előtted van valami. Aha, fa.
Az ellenséget csak úgy tudtad meghatározni, hogy füleltél és amerről hallatszott a golyósüvítés megpróbáltál arra célozni.
És ugye a szabályok értelmében nem vehetted le a maszkot. Ki az az állat, aki a szemébe akarja kapni azt a vackot, Ugyanis fáj, ha közelről, úgy három-négy méterről eltalálnak. Olyan nyomot hagy, mint amikor megmar valami és feszül körülötte a bőr. Nekem négy ilyen sebem van, egy az állkapcsomon, amit az épületharcnál szereztem.,
A pályákból sokféle létezett, de a két fő típus a nyílt terep és az épület. Nyílt terepen volt ilyen fedezéktől-fedezékig típusú (fák, autógumik, betontömbök), meg árokrendszer, meg emelkedő, amin partraszállósat játszottunk. Némelyik csalós volt, mert egyenlőtlenül alakították ki és például az árokrendszernél előnybe volt az a csapat akinek nem sütött szemébe a Nap. Mondjuk minden pályán játszottunk egy visszavágót is, de bátran kijelenthetem, hogy még így is mi győztünk több meccset. Igen, a játék a lényeg, de azért jólesett a győzelem is. Pláne ha végig bent tudtam maradni a pályán. Bár ez főleg annak köszönhető, hogy semmit nem láttam a tejfölben és nem mertem megmozdulni sem. Csak feltartottam a fedezék fölé a fegyvert és egyenletesen soroztam az égtájak előttem lévő felét.
Mondjuk volt egy pálya, mikor egy házat, illetve kis bunker tetejét kellett elfoglalni az ellenfélnek. Nah itt megbújtam, kényelmesen ráláttam egy másikra, de nem tudtam eltalálni. Tudtam, hogy ott van, el is találta a karom, de mivel az a szabályok értelmében nem minősült találatnak ezért maradtam és megpróbáltam kipiszkálni. Nem ment. A puska húzott jobbra, balra, fölé, csak oda nem ahova én akartam.
De nagyon élveztem.
A másik kedvenc az a partraszállósdi volt, persze mikor mi voltunk fent. Belapultam a gumik mögé és kényelmesen lődözgettem a lentiekre. Na ennek megvolt a Moran feelingje. Persze utána cseréltünk és minket gyepáltak el, de hát ez is beletartozik.
Az épületharcot annyira nem kultiváltam, mert tök sötét volt és romos és lépcsős, és valaki állbalőtt. Egy V.I.P személyt kellett kivinni, naná, hogy a magasak közül volt valaki, nem vagyok benne biztos, hogy Balázs volt, de nekünk sikerült. Igaz, hogy én úgy jöttem le a lépcsőn, hogy a falhoz lapulva, mire valaki megkérdezte, hogy félek-e a magasban. Udvariasan válaszoltam, hogy nem a magastól, csak attól, hogy levágódok, mert nem látok semmit.
Nem tudom hány órát játszottunk, de még sötétben is nyomtunk egy kört, afféle lőjünk el minden töltényt! megmozdulás keretében. Igazából egy kivilágított épületben lettünk volna, de a többi csapatok akik játszottak is odavártak, tehát mi mentünk terepre. Vicces volt, mert itt még az az illúziód se volt meg, hogy láthatnál ha nem lenne párás a plexi, viszont ezt is élveztük.
Ráadásul összekötöttük a kellemest a hasznossal, mert sebtiben született egy fic Sherlock paintballozik témában.
Candyval beszélgettünk, hogy kell egy militarys fénykép, de végül is nem lett, a fent említett okok miatt. egyetlenegy fénykép készült, a telefonommal.
Pedig még képfeliratot is találtunk ki hozzá. Moriarty tagfelvételt hirdet. Kiképzőtiszt: Sebastian Moran. A túlélők: És itt lett volna a kép.
Nah majd legközelebb.
Rengeteget hülyültünk, nevettünk, beszélgettünk és volt még egy slussz csattanó is a végére. És itt most nem akarok, hogy szegény Réka elesett, hanem, hogy Candy ismeri a Jakus Rollandot, aki Kard Rendjés, csak éppen nem tudta róla. A világ határozottan kicsi.
Remélem te is jól érezted magad és nem bántad meg, hogy elrángattalak :)
(Jah igen, hazajöttem, mert rájöttem, hogy van buszom és nem kell győri öreganyámnál maradni keddig)
A kép meg úgy életérzés akar lenni :)

Élek, eltűnők

Igazából valami nagyon magasröptű és mélyenszántó gondolatmenetet akartam leírni, csak lusta vagyok átmásolni a füzetemből. Na jó, inkább azért, mert sikerült meghúznom, megint, az ínhüvelyemet, tudjátok azt a részt, ami a mutató-és hüvelykujj között van. És úgy általában fájok.
Tudjátok jó dolog medicinlabdát emelgetni. Az első tízig mondjuk. Aztán a többi negyven már nem olyan vidám. Szeretünk Peti!
Igazából csak azt akarom mondani, hogy holnap Pestre megyek paintballozni és jön HardCandy is! találkozok vele! ÍÍÍÍ! Betontömbbel nem lehet a földre rángatni, de van egy olyan érzésem, hogy apámnak, vagy a győri öreganyámnak anélkül is menne.
Úgy őszintén, baj az, ha ember boldog? Ha tud örülni olyan ártatlan dolgoknak, mint hogy együtt lehet azokkal akiket szeret? Úgyis én fizetem az utamat, szóval ebbe nem lehet belekötni.
Azt mondják buborékban élek.
De mindenki buborékban él nem?
Hiszen mindenkinek szüksége van egy helyre ahova elmenekülhet, ahova elbújhat, ahol nem érheti el a külvilág és szerintem ez egyáltalán nem baj, sokkal inkább szükséglet. Hiszen honnan tudnánk, hogy nyitva van az ajtó, ha még soha nem láttuk becsukva?
Jól van, abbahagyom az önigazolást, csak azt akartam mondani, hogy most olyan négy napig nem lesz friss, de ha visszatérek, ígérem átgépelek pár novellát.
Tegnap nekiláttam egy Supnat ficnek, mert nekem kell valami cukorédes, szivárványfelhős cucc, ami ellensúlyozza azt az angstcsúcsokat, ami meg kell mászni a sorozatban, meg a drága bloggertársak oldalán. Persze szóba se jöhetett, olyan, mint régi, bevált salshklisé, hát hogy is nézne ki? Nem, nekem, valami eredetibb ötlet kellett. És jött a villámcsapás, hogy Jimmy Novak POV! Felderültem, hogy igen, ebből ki lehet hozni valami humorosat, valami vidámat, valami jópofát.
Aztán elkezdtem írni és hát nem sikerült kihoznom belőle, ugyanis a novella fogta magát és vett egy hurt/comfort irányt, én meg csak nézek, hogy hol vannak a vattapamacs részek? Hol? Höh a fejemben, de mire leírom valami más lesz. De boldog véget írok neki, ha törik ha szakad. És Destiel is lesz benne. Csak egy egészen icinyke-picinyke.
De én még csak az ötödik évadnál tartok, félbehagytam, de újra kezdtem és szerintem csak én találtam viccesnek, hogy Castielt játékbábuvá változtatta a kissrác. Ott a Good Omens utalás, ott, ott, pont ott, ni! És a ballonkabát is, naná. Boldog vagyok, hogy végre leesett. És különben is mások mondták, hogy bezony átvették a könyvből egy két-dolgot.
És ha minden igaz, hamarosan lesz Sherlock harmadik évad. Hó végén ha jól tudom. Ha nem akkor, még szenvedünk egy ideig. Bár már tökmindegy, mert úgyis mindenki becsavarodott.
Bár Martin bajuszánál kevés őrültebb dolgot lehetne kiagyalni.
Bár szerintem az én kis drágalátos rózsaszín sárkány Moriartym se kutya. Végtelenül büszke vagyok rá.
Különben is teljesen megbékélt azzal, hogy én szállítom a boldogabb írásokat, annak ellenére, hogy most épp az ellenkezőjére készülök, hiszen ezt csak úgy átlagban mondom. Mert hát mindenki angstban győztes és naponta legalább egyszer kitépitek vele a szívem, amit persze idült vigyorral az arcomon élvezek, de hát itt mindenki úgyis mazochista és különben is mindenkinek jó a változatosság. Szeretem megnevettetni az embereket.
Jó ideig azt hittem, hogy én vagyok a magába forduló dark csajszi, aztán frászt. Nekem a rock, a metál, elsősorban az életről, az energiáról, a tűzről szól, ami bennünk él, és arról, hogy nem szabad feladnunk.
Persze én is csak ember vagyok, hibázok, gyáva vagyok, és félénk és hazudok és önző is vagyok, de igyekszem hinni abban, hogy lehet jobbnak lenni. Hogy lehet hinni, hogy az igazi érzelmek az igazi értékek, mindvégig itt vannak bennünk és igenis lehet a jobb irányba fordítani. Persze ehhez erő kell és mód és eszköz, ami nem áll mindig a rendelkezésünkre. De azzal nem segít, hogyha nem merünk örülni annak, hogyha a barátainkkal lehetünk, vagy a párunkkkal.
A világot úgyse tudjuk megmenteni, de tehetünk azért, hogy nekünk, a körülöttünk élőknek kicsit jobb legyen. A világ nem fog visszamosolyogni, ha te mosolyogsz, de nem is fog megvigasztalni, ha sírsz.
A sorsunk nem mindig magunkon múlik, de akár lehetünk önmagunk is, hát nem igaz?
Oké, már magam se tudom, hogy mit akartam leírni.
Jah igen. Szóval volt egy harcom, míg erre rájöttem, de hát végül is csak az igazán a miénk, amiért megküzdöttünk.
Tehát én vagyok a kis, fekete helikopter, ami finom, színes cukorkákat dobál a jónépnek. Igazából, amikor még általánosba jártam, a barátcsaláddal, akinek a férfitagja őrző-védő szolgálatokat lát el, meghívott minket egy kommandós bemutatóra (azóta biztonsági őr), és ott volt, hogy jött egy helikopter, egy teljesen igazi, teljesen fekete és cukorkákat potyogtatott a fűbe. Nagyon jó volt megkeresni őket és betömni a szájba, zsebbe. Azok az átlátszó celofánba tekert színes cukrok voltak. Nem is tudom kapni lehet-e még.
Szóval én vagyok a kis, fekete helikopter és végre abbahagyom az értelmetlen fecsegést. A videót ajánlom rosszkedv, depresszió és életuntság ellen. Nem Ossián, de hát zenei műfajban is mindenevő vagyok. Többnyire.
Nah áve népek, kedden találkozunk!

Kabátok, kabátok mindenütt!

Tartalom: Egy férfinak nem lehet elég játékszere. Egy nőnek nem lehet elég cipője. Egy rajongónak nem lehet elég kabátja.

Műfaj: humor

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: kicsit megnyilvánultam:
Zene: Fun- Some Nights

Megjegyzés: Elkövettem azt a hibát, hogy végtelenítettbe raktam a számot és hallgatás közben ábrándos pillantásokat vetettem a barna ballonkabátomra. Fussatok, amíg nem késő! Már-már Csodaországosan groteszk világomból érkezett ez a kis, idióta szösszenet. Linda is feltűnik benne, igen, Az A Linda, és csak azt szeretném még hozzáfűzni, hogy én még véletlenül sem hívom Castielnek a kabátom, se Tesseraktnak a messerem. Még. Véletlenül. Sem.

Összetörtük álmainkat

Tartalom: Crabtree megmenti Murdoch életét. Aztán összezúzza a sajátját.

Páros: Murdoch/Crabtree (ejtsd: Kreptli)

Fandom: Murdoch nyomozó rejtélyei
Műfaj: angst
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: nincs

Megjegyzés: Hát csak előástam! Nem olyan régi, csak rengeteg füzetem van, amibe írni szoktam és néha hajamat tépem, amikor meg kell találnom valamit. Amúgy ez fluffnak indult, aztán nem az lett. Van némi pólusváltásom a kedvelt műfajaimat illetően, úgyhogy ebbe ne menjünk bele, de ez tényleg vidámnak akartam. Nem hosszú, egyperces kis szösszenet. A fandom egyébiránt egy kosztümös, gyilkosságos-nyomozós sorozat.

A nő, az angyal és a doktor

Tartalom: A világban rengeteg baleset történik és a legtöbb ezek közül csupán egy ostoba véletlen. Ez a történet is egy ilyen ostoba véletlenről szól.

Szereplők: Donna, Doktor, Dean, Castiel ennyi „D”-t!

Fandomok: Doctor Who?. Supernatural
Műfaj: fluff kezeket fel, aki meglepődött

Korhatár: 14+

Figyelmeztetés: enyhe slash
Ajánlás: Yvonne, aki egyben az ötletgazda is.
Megjegyzés: Őőő… tudom, hogy eredetileg egy Donna és Cas párbeszédre vágytál, de az a nagy helyzet, hogy Donna nem enged szóhoz jutni senkit. De azért igyekeztem, és hát ilyen kis izé lett. De. Legalább. Van. Készen. „körömrágva pislog”

Szöveges üzenetek 3.

Tartalom: Már megint az SMS-ek
Páros: MorMor
Fandom: Sherlock BBC

Műfaj: SMS, fluff

Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: utalás slashra
Megjegyzés: Kis vigasztalás, semmi több. Úgyis jön még a nyakunkba angst, addig meg legalább mosolyoghatunk egyet.

Jelek, tünetek, bohóságok 2.0

Hála lelkes közreműködéseteknek, kibővítettem ezt a bejegyzést, és íme elétek tárom! Ráadásul fandomokra bontva, mert az úgy még élvezetesebb. És igen kabátimádás forever.

Rajongó vagy, ha...

(BBC Sherlock)

- Szignózod az SMS-eidet.

- Kék sálat és fekete szövetkabátot hordasz.
- Van egy sárga szmájli a szobád falán.
-  Ok nélkül előkapod néha a telefonod és csak úgy pötyögsz rajta, majd titokzatos arckifejezéssel újra a zsebedbe süllyeszted
- A billentyűzárad Sherlocked.
- BlacBerryd van
- Watsonnak hívod a legjobb barátod.

- A macskádat MorMornak hívják, a kutyádat Johnlocknak.
- A kórháztetőket látva elsírod magad.

- Megpróbálod úgy analizálni az embereket, mint Sherlock. Összetörsz, mert nem sikerül.
- Ok nélkül előkapod néha a telefonod és csak úgy pötyögsz rajta, majd titokzatos arckifejezéssel újra a zsebedbe süllyeszted

(Supernatural)

- Ha elkezd pislákolni a lámpafény, te előkapod a sót, ami mindig van nálad.

- A kockás ingről és a rénszarvasról Sam jut eszedbe.

- Beszerzel egy ballonkabátot és magadban azt hajtogatod, hogy te vagy Castiel
- Kedvenc kocsimárkád az Impala.
- Ha megvan a barna ballonkabát, kiállsz a járdára, és várod, hogy az emberek megkérdezzék kit vársz, mire te azt feleled, hogy Deant.
- Te vagy a legjobban meglepődve, ha egy kockás inges csajszi a nyakadba ugrik, és azt kiabálja, hogy: Végre megvagy Cas!
- Informatika órán felkapod a fejed a Winchester említésére, aztán hülyén vigyorogsz a hátralévő időben.
- A Carry on my wayward son-t dalolod úton-útszélen.

(Doctor Who?)

- A téren meredten bámulod a szobrokat, mert szentül hiszed, hogy Síró Angyalok.
- Az építkezésről ott felejtett Toy-Toy Wcről azt hiszed, hogy a TARDIS.
- Az alsókarod tele van rovátkákkal, de ha megkérdezik mi az, te sejtelmes arcot vágsz és azt mondod: Nem emlékszem.

- Betanultad a Wibbly-Wobbly szöveget és mindenkit halálra idegesítesz vele.
- Mindenhova négy kopogással kopogsz.
- Van fezed, csokornyakkendőd.
- Egy üres papirlapot hordasz az igazolványodban, amit pszichikus papírnak hívsz.

- Néha határtalan világfájdalom vesz erőt rajtad, hogy nem utazhatsz a Doktorral.

A tippeket és véleményeket külön köszönöm Yvonnenak és Aneenak, akik sokat segítettek :)

Díj Broccolitól!

Óh a népszerűség ezúttal is egy díj formájában jelentkezik! A szabályokat tudjátok, de ezúttal én nem küldöm tovább, inkább Broccolit ráncigálom bele egy interjúba. Illetve majd, mert most Engelt faggatom. :)

11 dolog rólam:

1) Még mindig fáradt vagyok a tegnapi edzéstől.
2) Most gépelem át Yvonnak a kért novelláját.
3) Csak remélem, hogy nem nyúz meg érte.
4) Szeretem a rántott parizert.
5) Badassnak érzem magam, mikor ballonkabátban, fekete nadrágban, bakancsban, szimatszatyorral és a katonai mintás kardtáskával a vállamon sétálok.
6) Szeretem a norvég metált.
7) Erősen fontolgatok egy Avangers zenekaros Au-t.
8) Az ősz a kedvenc évszakom.
9) Ivy irt egy fantasztikus Welcome to Night Vale novellát, illetve crossovert a Marvel univerzummal az én ötletem alapján, és csak azért írom ide, mert a végére kell valami értelem is. Tessék olvasni, erre fáradjatok!
10) És raboljatok Raistlin oldalán történetet, ha még nem tettétek volna meg.
11) Végigdaráltam a Torchwoodot és megint nincs mit néznem. (Ianto Jones két gyönyörű kék szeméért lazán megérte. Jah és rohadj meg Russell T. Davies. )

Broccoli kérdései:

1) Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?
Eléggé vegyes és hullámzó, de általában azért megvagyunk.

2) A barátid szerint mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?
Legjobb: a mérhetetlen lelkesedés.
Legrosszabb: feledékenység

3) Szereted, ha kérdeznek tőled?
Imádom, mert végre szabadon ömlenghetek magamról. Amit éppen most nem teszek. Említettem, fáradt vagyok.

4)  Mit tenné, ha egy napon Paris Hilton testében ébrednél?
Pánikba esnék, és az egész világot felforgatnám, hogy visszakapjam a magamét. Ugyan nem szép, de egészen összeszokott vele a lelkem, szóval nem akarok paris Hilton testében ébredni! Nem mintha gy tudnám fejből, hogy ki az és hogy néz ki.

5)  Mi volt az első film, amit 3D-ben láttál?
A karácsonyi ének animációs változata.Egész jó volt, tetszettek benne a repülős részek.

6) Babapopsi arc vagy borosta? (férfi alanyokra gondolok)
Borosta. Sőt szakáll és/vagy bajusz. egyértelműen szexi.

7) Kipróbálnád magad stewardessként?
Nem. Egyértelműen nem. Mindenkinek az agyára mennék és fordítva. És lehet, hogy hányingerem van a magasságban, bár ezt kétlem. Repülni még nem repültem, de a magasságban nincs tériszonyom. Mindenesetre nem próbálnám ki magam benne.

8)  Melyik elhunyt emberrel találkoznál szívesen?
Arany Jánossal. A nyakába borulnék és autogrammot kunyerálnék tőle. A balladái nagyon nagy hatással voltak, vannak rám.

9)  Mi jut eszedbe a 'krumpli' szóról?
Egy gimnáziumos sztori. Egyik nyelvtanórán olyat játszottunk, hogy valaki mondd egy régi szót és egy általa megjelölt személynek meg kell mondani, hogy mi az és honnan ismeri. Na most Szilárd mondta, hogy kolompér és Petit jelölte. Peti néz maga elé, majd rávágja: krumpli. Jó, hát honnan ismered? Gyűrűk Ura.

10) Hajlamos vagy interneten hosszútávú barátságokat kötni?
Igen, ennek Engel a tanúja. lassan négy éve levelezünk folyamatosan és nagyon jó barátnők lettünk. egyszer találkozni is fogunk.

11) Miért sírtál utoljára?
Ehhez nincs köze a társadalomnak, csak annak, akinek én el akarom mondani.

12) Milyen kérdést szeretnél utolsónak hallani?
Nekem ez pont megfelel :)

Délibábtánc

Tartalom: Vannak olyan napok, amikor nem történik semmi körülötted. Vannak olyan napok, mikor lesétálsz a parkba és csak nézed a vizet. És benned történik minden.

Műfaj: songfic, croosover

Szereplők: Doktor (Kilences), Molly Hooper, Castiel, Loki
Fandomok: Doctor Who?, Sherlock BBC, Supernatural, Avangers

Zene: Skillet – One Day too late

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: cselekménytelenség, utalás slashra, a szereplők nem találkoznak, POV, életem első Supnatja is fut benne.
Megjegyzés: Könnyítésképpen elárulom, hogy a szereplők a fent említett sorendben jönnek. Megpróbáltam belecsempészni valami ciklikusságot, amit talán a kép jobban mutat. Még mindig nem tudok képszerkeszteni. A cím szerintem jó, a tartalom annyira nem, de hát valamit valamiért. De csak a bátorságom fitogtatom, meg azt, hogy azért nemcsak állatságokat tudok összehozni. Persze ez nem garancia arra, hogy ez nem lett valami érzelgős, semmitmondó izé

Jelek, tünetek, bohóságok

Tegnap éjjel, mikor bandukoltam hazafelé és ezerrel üvöltött a fülembe egy acévillámdécé-szám, asszem pont a TNT, mikor elkezdett pislákolni az egyik utcai lámpa. És erről két dolog jutott az eszembe. Ad egy: a kardom fémből van. Ad kettő: nem lesz elég időm előbányászni.
Viszont a dolognak lett egy valóban értelmes okozata is.
Megszületett ez a kis bejegyzés.

Sorozatfüggő vagy, ha:
- A téren meredten bámulod a szobrokat, mert szentül hiszed, hogy Síró Angyalok.
- Az építkezésről ott felejtett Toy-Toy Wcről azt hiszed, hogy a TARDIS. Ez én voltam, saját példa
- A macskádat MorMornak hívják, a kutyádat Johnlocknak. A kígyómat meg Lokinak Ha lesz egyszer.
- Ha elkezd pislákolni a lámpafény, te előkapod a sót, ami mindig van nálad.
- A kórháztetőket látva elsírod magad.
- Szignózod az SMSeidet.
- A billentyűzárad Sherlocked. Az enyém egy ideig Fregmentary volt, de kissé érdekes volt beütni a zötyögő buszon
- Senki nem tudja kinek öltöztél a farsangi bálon.
- Indokolatlan kirohanásai általában az aktuális sorozat végére, elejére, közepére, szereplőire, konfliktusaira irányulnak

Oké, tippeket, ötleteket szívesen fogadok, egyelőre ennyi jutott így hirtelen eszembe.

Miről ismerszik meg egy Kard Rendjés?
- Nem szín, fazon, divat szerint választ nadrágot, hanem, hogy elég távolra tud-e lépni benne.
- Mindig van nála valami láthatatlan fegyver.
- A kést messernek hívja.
- Mazohista


Hát ez kicsit rövidebbre sikerült, még dolgoznom kell rajta.
Apropó nézi erre valaki a Torchwoodot? Igen? Nem? Esetleg?
Én találomra kezdtem bele, mert hát végül is a Doctor Who spin-offja, sasoljátok miket tudok!, de nincs a két sorozat között különösebb átfedés, inkább csak utalások, szóval mindenki számára tökéletesen érthető. Viszont sokkal, de sokkal sötétebb, thrilleresebb és erotikusab is. Konkrétan ez a mindenki mindenkivel, miközben szörnyeket üldöznek és kínlódnak a földön-és időnkívüli dolgokkal.
És igen, itt az ideje, hogy én is rászoktassalak valamire titeket, ne csak ti engem. Persze biztos, hogy már megint le vagyok maradva, de hé! Jobb későn, mint soha.
Szóval tessék nézni, és irjatok belőle sok-sok novellát, mert ha én teszem meg az fájni fog. Mindenkinek.
De ha már fájdalom.
Mivel sokan szerettétek az Egyszer volt, hol nem volt sárkány! Moriartyát, úgy döntöttem, hogy kaptok egy zsoldos!Moran sárkány! Moriarty novellát. Igen, ez bizarr lesz.
Nagyon bizarr.
Látjátok, ti az angstokhoz értetek én meg a humorhoz. Már ha szabad ilyet mondanom.
És mindenkit az őrületbe kergetek a groteszk párosításaimmal.
Ízélítésűl, tervezek egy SherMort, meg még egyet, mert útközben rájöttem, hogy ami poént akarok kisütni, azt az elsőbe nem tudtam beletuszkolni. Az a szörnyű, hogy élvezem. "kaján vigyor"
Ja és egy Molly/Moriarty novellára is szükségem van, mert velük senki nem dolgozik. Legalábbis senki, akiket én olvasok. Angolul meg továbbra se tudok. Még.
És kell egy Kard rendjés szösszeszenet, mert nem bírom ki. Lehet, hogy valami szörnyek-vannak-közöttünk fajtájú lesz, mert az időútazósdit még nem tudtam összerakni. Viszont van egy másik tippem, ami csak tényleg ilyen kirohanás jellegű. Hozzuk össze a Kard Rendjét és Sherlockot. Csak azért mert úgy meggyepálnám egy plüsskarddal! Hát igen, az álmaink és mi.
És még a Jeremy Brettes korszakomban komolyan foglalkoztam azzal, hogy gyilkosság történik és jön Sherlock és nyomoz. De mivel én és Sherlock nem igazán vagyunk kompatibilisek, komolyan mondom egész egyszerűen ledob az agya magáról, és komoly, nagyon komoly elismeréssel adózom mindazoknak, akiknek sikerül őt karakterhűen mozgatni, úgyhogy ez tényleg csak egy ilyen eszmefuttatás.
De azért azt még így is megnézném, ahogy John és Sherlcok párbajozik.
Csitt-csatt.
Khmm....
És ez már biztos, hogy nem gyógyítható.

Kard Rendjés edzéseink 1.

Tegnap este úgy döntöttem, hogy mindenki őszinte  és legnagyobb örömére néminemű beszámolót tartok az edzésekről. Szerintem ennek főleg HardCandy veszi hasznát, mert ő úgyis regényt akar írni, középkorosat, (mellesleg én is akarok valamit kihozni ebből. Muszáj!), és szerintem nem árt ha tud ilyen kis finomságokat. Meg aztán nekem is könnyebben észben marad. Úgyhogy itt van, bele az arcotokba!
Az edzést mindig bemelegítő és/vagy erősítő gyakorlatokkal kezdjük, és futással. Határozottan nem szeretek futni, viszont végig bírtam, ami határozottan arra utal, hogy fejlődök. És ez jó.
Higgyétek el utána már nem fáztunk, de a java még csak ezután jött.
Két padot egymás mellé toltunk, majd fel és le lépkedtünk rá, aztán páros lábbal fel kellett rá ugornunk. De az igazi csemege csak ezután jött. Ráhasaltunk a padra és homorítás, aztán fekvőtámasz és lábemelés. Leírva könnyűnek hangzik, de azért bele lehet fáradni.
Nah ennyit a bemelegítésről, következett a munka.
A padokat félretoltuk, kardot vettük a kézbe és alapállások következtek. Négy alapállás van, ebből három szimmetrikus állás, vagyis mindkét oldalról felvehető. A négy alapállás: tető, ökör, eke, bolond. Az ökör, az eke és a bolond létezik jobb és bal oldalon.
A tető a következőképpen fest: bal láb elöl, jobb láb elől, súlypont süllyesztve, láb rogyaszt, a fegyver a fejed felett van, a penge az eget nézi, a markolat épphogy nem ér a fejedhez, a kezed között kényelmesen kilátsz. Jobb kéz felül, bal kéz alul a markolaton és mindig így fogjuk a fegyvert, akármilyen kezes is vagy.
Ökör: Bal láb elől, jobb láb hátul, súlypont süllyeszt, a penge az ellenfél arcába néz, a kezek kicsivel a fej előtt és oldalra kitolva, mert ez egyszerre véd és ha jön egy ütés, akkor nem épül bele a fejedbe a keresztvas. Jah és igen, a keresztvas szintén észak-dél irányban áll, az előbb említett ok miatt. (Lehet, hogy majd vadászok képet, hogy értsétek). A másik oldalon annyi a változás, hogy jobb láb elöl, bal láb hátul.
És ez a szisztéma működik mindegyik oldalváltásnál.
Eke: Bal láb elől, jobb láb hátul, a markolat a bal térdhez közelít, hegy az ellenfél arcába néz. Másik oldalon értelemszerűen a jobb térdhez közelít.
Bolond: Penge a földet nézi, hegy felfelé, markolat a csípőhöz közelít, de nem ér hozzá, mert a kar nyújtva van, illetve nem teljesen, mert egyrészt szétszedi a kezed, másrészt, mert így még lesz erő és távolság a kezedben, ahhoz, hogy tudj támadni.
Az alapállásokat mindig gyorsan kell felvenni, mert amíg egyik állásból a másikba viszed védtelenebb vagy és közben levághatnak, szóval pattanjon az az állás, by Heitter Peti.
Ezek után jöttek az ütésgyakorlatok.
Mindenki kiválasztott magának egy szimpatikus bordásfalat, bemérte, hogy melyik foka felel meg az ő fejének, majd ütött rá egy felsőt. A felső ütés a következőképpen néz ki. Indítható vállról, de tetőből is. bár vállról mindegyik ütés indítható, de ez most tetőből ment.
Szóval először mindig a kar indul, mert ha előszőr lépsz, akkor az meghatározza, hogy hova fogsz lépni és könnyen leszednek.
Szóval lehúzod a markolatot, és mikor épphogy csak megpillantott a perifériás látásodban, már húzod is előre. A penge mindig, ismétlem, mindig előre mozog, mert ha hátra megy az halott kard és tökéletes baromság, mert úgy lecsapnak, hogy öröm lesz nézni. Ez nem egy film, ez a valóság drágáim.
Szóval az ütés nagyon hasonló, mint amikor baltával fát vágsz, és higgyétek el számtalan módon lehet elszúrni. de ha egyszer berögzült, és jól rögzült be, akkor már nem kellet ezeken filóznod.
A vívásban amúgy is úgy kell gondolkoznod, hogy nem gondolkozol. Na ezt mindenki értette, igaz?
Szóval ha azon filózól, hogy na erre most ilyen ütés, és akkor olyan technika, aztán pedig oldalra lépek, akkor Bamm! vége a párbajnak és te vesztettél. Hagynod kell, hogy a tested magától mozduljon, hogy érezd azt a pillanatot, mikor a másik kardja gyengébb, eltol, és aztán te támadsz.
De ha már párbaj. Tudjátok a filmekben vannak azok a részek, mikor három percen keresztül mást sem látsz, csak azt hogy csépelik egymást, mint állat, meg nagymonologizálnak és általában veszettül vicsorognak.
No most mi háromszor egy percen át vívtunk.
Ne tudjátok meg.
A végére, bocsánat a kifejezésért, még a segglyukamon se kaptam levegőt, pedig bőszen kapdostam utána. Egy párbaj, maximum fél percig tarthatott, de az már hosszúnak számított. Ja és nem is beszélve arról, hogy mi csak plüssförmedvényekkel vívtunk, védőfelszerelés nuku, de a harmadik menetnél alig bírtam megemelni a karom. Ráadásul Kottyán Petivel vívtam, aki jó egy fejjel magasabb nálam és háromszor megütötte a fejem egymás után, kicsit varrógép stílusban, és le kellett állnom, mert megszédültem, egy percre. Persze az adrenalin vitt tovább, de akkor is, félelmetes volt.
És pokolian jó.
Emberek, ha extrém sportoltok, vagy csak kimentek egyet tekerni és van Az a Pillanat. Amikor lihegsz, nincs levegő, az izmaid égnek és valószínűleg a vércukorszinted a padlón és tudod, hogy mindjárt kidőlsz, de nem érdekel, mert é l v e z e d.
A vér, ahogy lüktet benned, a szíved őrült ritmusa, a küzdelem heve, a találatok amiket kapsz, és amiket adsz, ez az ami vonz. A harc.
A küzdelem.
És végső soron nem ezért vonzódunk annyira az olyan életveszélyes párosításokhoz, mint Moran és Jim?
Bocs, elkalandoztam.
Persze az már más tészta, hogy mikor kitisztulsz, és pihensz egy sort, olyan izomlázad lesz, hogy a pólót is alig bírod felvenni, de akkor is megérte.
Nem hiszem, hogy tudnék élni enélkül. Egy hét kihagyás után, már elvonási tüneteim vannak.
Oké, tudjátok, hogy rajongó vagyok.
De az edzésnek még nem volt vége. Leraktuk a kardokat és kézbe vettünk egy-egy darab teniszlabdát.Majd kerestünk egy-egy szimpatikus párt, és az egyik dobálta, a másik meg elütötte, mintha a karja egy fegyver lenne. Ezt nem is ecsetelném, mert az izgalmasabb rész ezután jön.
A védekezést vettük.
Háromféle védekezést ismerünk: az, amikor csak elmész, vagyis nem csinálsz semmit, csak hátralépsz, hogy ne érjen el, mert félted a szaros kis életedet, by Heitter Peti. És tényleg félted.
A második verzió, mikor elütöd a kardját, de nem kerülsz előnybe. Tehát csak védekezel és még az sem lényeges,hogy a penge az ellenfél arcába nézzem. Bár amúgy igen, fontos, hogy veszélyeztesse a másikat, ha győztesen akarsz kikerülni a játékból.
A harmadik, mikor védekezel és előnyt szerzel, gondolom ezt nem szükséges ecsetelnem.
Mi gyakoroltuk az első két verziót.
Az elsőnél az egyikünk csak állt, a másik meg ütött és nem mozdult. Ez igazából a helyes táv felvételét és felmérését segíti, de kell hozzá bizalom is, mert ha nem állítja meg időbe, akkor alaposan fejbe som.
A második résznél, akkor az egyikünk letette a kardot és mikor jött az ütés, ellépett.
Az ütések nem egyidőben érkeztek, egyrészt, hogy a hiba, ha van benne, ne válljon ciklikussá és ne rögzüljön be, másrészt, hogy a reflex valóban az ütésre alakuljon ki.
Aztán a második verzió, hogy elütöd a kardját.
Nem is olyan egyszerű, ez se, bár aki védett az vállról indította az ütést, és hátralépett. Ezzel nemcsak a fegyvert térítette el, de megnövelte a távot is, így kevésbé érezhette fenyegetve magát. A távolság, mint üveggolyó, nagyon fontos.
Ő és ez volt a gyakorlati része a dolgoknak.
Leírva rövid, de jó hosszú ideig csináltuk, mert a gyakorlás a tudás anyja, az unalom meg az édesapja.
Viszont utána volt csata!
A csata jó dolog, finom, szeretjük.
Az egyik csapatkapitány, vagyis királynő, a Réka volt, a másik meg én! "büszkén vigyorogva körülnéz"
Négy-négy emberünk volt, egymásnak háttal leültünk és mikor Peti elüvöltötte magát, hogy Harc! akkor elkezdődött a csata.
Ugye nekem kellett dirigálnom én meg élvezettel üvöltöttem, hogy Jobbra! meg Fordulj rá! és Vonal marad!, aztán azt is, hogy levágtak! Csak a miheztartás végett.
Három csatából, kétszer mi győztünk, és most roppant önelégült fejet vágok.
Ennyi volt az edzés.
Azonban nemcsak a zárt hasznos,mert ilyeneket tanulunk, és jó a társaság és sportolok, hanem mert a jobb oxigénellátás végett eszembe jutnak, nemcsak ötletek, de a megvalósításuk is. Például buszon hazafelé, bevillant, hogy miképp dolgozhatnám ki a SherMort. De elkövettem azt a hibát, hogy meséltem Rékának, szóval össze kell kapnom magam és el kel küldenem neki. Tartok tőle, hogy soha nem fog már ugyanúgy nézni rám.
Csak tudnám, hogy ezen miért vigyorgok. Attól tartok menthetetlen vagyok.
(És elkezdtem nézni a Torchwoodot és attól tartok szörnyen shippelem Jack Hartnesst és Ianto Jonest. Ez még gyógyítható?)