Önvédelem avagy Sikíts és fuss!

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az életünk nem film.
Tehát ha sötét éjszaka betévedünk egy sikátorba, akkor egy szuperhős sem fog a segítségünkre sietni, akibe menetrend szerint belezúghatunk és ébren sóhajtozhatunk utána levendula illatú nyárestéken.
Helyette és/vagy kirabolnak, megvernek, megerőszakolnak, megölnek és hálát adhatunk az Istennek ha élve megússzuk a találkozást a bűnözéssel.
Ezért pokolian fontos, hogy tisztában legyünk néhány dologgal.
Kiskorunktól fogva arra nevelnek minket, hogy ne álljunk szóba idegenekkel, bár fogalmam sincs, hogy mégis kapunk útba igazítást, ha kérjük, hiszen annak az embernek mi is idegenek vagyunk, de nem ebbe akarok belemenni. Azt is százszor a lelkünkre kötik, hogy ne lófráljunk egyedül sötétedés után és vigyázzunk magunkra.
Nem véletlenül, és bármennyire is legyintünk rá, hogy ó, ugyan már! attól még ezek fontosak.
És akár megmenthetik az életünk.
Mert az önvédelem nem a verekedésről szól, hanem arról, hogy megvédjük magunkat, vagyis ne sérüljünk meg. Ehhez pedig tudnunk kell, hogy mit ne illetve mit tegyünk.
Elsőnek messziről elkerüljük azokat a helyeket, amelyekről tudjuk, hogy veszélyesek: sikátor, idegen helyen az aluljáró, kétes hírű diszkó, kivilágítatlan utca, park.
Ha mégis letévedtünk az aluljáróba, és meglátunk egy bandát, amiről üvölt, hogy bajt kevernek, ne essünk pánikba. Kissé elcsépelten hangzik és sokkal nehezebb megtartani, mint leírni, de tényleg iszonyúan fontos, hogy ne veszítsük el a fejünket és maradjunk nyugodtan. Ugyanolyan tempóba sétálva nyúljunk bele a táskánkba, mintha megszólalt volna a telefonunk. Vegyük elő, babráljunk vele, mintha hívást fogadnánk, majd tegyünk a fülünkhöz és beszéljünk bele: - Szia! Miért hívsz? "kicsi szünet" Otthon hagytam, tényleg? Kösz, hogy szóltál, máris megyek!
Azzal ugyanazzal a tempóval megfordulunk, még mindig nem sietünk és kisétálunk a szabadba. Ha mázlink van, akkor ennyivel megúsztuk és mindenünk megmaradt, beleértve a testi és lelki épségünket. Ha nincs szerencsénk és követnek, akkor tömeg közé menjünk és kivilágított helyre. A tömeg ápol és eltakar, a kivilágítás pedig mindent látni enged, így kevesebb az esélye, hogy megtámadjanak.
No mármost, ha továbbra is üldöz minket a balszerencse valamint a banda, akkor se kezdjünk el pánikolni és hősködni, mivel még mindig nem vagyunk szuperhősök és a Vasembert is leadták a színesfémtelepen. Szóval felszállunk valami buszra, lehetőleg ami azonnal indul, vagy olyan helyre megyünk ahol nagy eséllyel van rendőrség. Például a rendőrséghez ha tudjuk hol van. Vagy vasútállomáshoz, ahol azért szoktak rendőrök cirkálni, vagy szórakozóhelyhez és előadjuk a kidobóembernek a bánatunkat.
Persze mindezek előtt felhívjuk a rendőrséget, megmondjuk, hogy veszélyben vagyunk és reménykedünk, hogy időben odaérnek. Ami fontos, hogy ne hagyjuk, hogy bekerítsenek, húzódjunk a szélére és maradjunk jól láthatóak.
Ha megszólítanak, nyeljük le a gőgünket, és mindent hagyjunk rá, sőt dicsérjük is. Nem egyszerű dolog, de talán az segít ha azt hiszed, hogy profilozó vagy. A bandafőnök minden bizonnyal zűrös személyiség így úgy kell bánni vele és a kialakult helyzettel is, mint a hímes tojással. Ha sikerül elhitetnünk vele, hogy nem érdemes velünk foglalkoznia, akkor megszabadultunk. Diszkóban, vagy egyéb szórakozóhelyen hívjuk meg egy italra, úgy az egész bandát, ez segít lecsillapítani a kedélyeket.
Ha semmi nem segít és tényleg az összes lehetőséget elpufogtattuk, akkor jöhet a tettbeliség.
Minden fegyver, ami nálunk és a közelünkben van.
Tényleg.
Egy nehéz táska, amiben van valami megtöltött palack, öt-hat fűzet, toll, könyvek, esőkabát, pulóver, váltás vagy frissen vett ruha, magyarán meg van pakolva rendesen (igen, ez az én táskám és még nem is mondtam el mi minden bújkál bennem) azzal rendesen oda lehet sózni, és megvan az a szép előnye, hogy levegőt csinál. Fontos, hogy soha ne fordítsunk hátat, mert akkor repül a bicska és mi nem fogjuk túlélni, mint Fülig Jimmy. Ezért aztán teret kell csinálnunk magunknak, például egy nehéz táskával, és elfutni közöttük, mint a nyúl. Itt mutatkozik meg a félelem és az adrenalin haszna, mert garantáltan übergyorsak lesztek.
De a tűsarkú cipő is kiválóan alkalmas az önvédelemre, mert ha beleállított a támadóba, rögtön lelohasztod a kedvét. A tökönrugás is jó opció, lehet használni. Persze nem nézni, ahogy nyöszörög, hanem elhúzni a csíkot. De egy közönséges toll, ha jó erősen belevágod, vagyis tiszta dühből, az is sokat segít.
Ha diszkóban vagy, akkor repülhet a pad, a szék, pohár, üveg, de ha eléred akkor nyomd meg a tűzjelzőt. A víz nyomása eléggé fogja őket zavarni, ugyanúgy, ahogy a poroltó habja is.
Ha kés kerül elő, akkor nagyon, nagyon gyorsan lépjünk le, mert villámgyorsan tésztaszűrő lehet belőlünk. Egy kísérletet mondok el nektek, hogy lássátok, egyáltalán nem vicc és ne próbálkozzunk a lefegyverzéssel. Tényleg ne.
Egyik edzőtáborban Gyuri és Tomi modelleztek nekünk egy késes támadást. Tomi felvett egy fehér pólót, míg Gyuri kézbe kapott egy piros filctollat. Odasétált Tomihoz, megkérdezte mennyi az idő, majd támadott. Az egész nem tartott fél percig se, de utána tele volt piros csíkokkal Tomi pólója, legalább kétszer belehalt. Aztán megpróbálkozott egyik tanult tőrös fogással, de így se volt esélye.
Tehát nem tudod mennyi az idő és azonnal felszívódsz. A-zon-nal.
Nos lássunk még néhány tippet. Szórakozóhelyen háttal ülünk a falnak, szemben az ajtóval, hogy lássuk mindent. Az italunkat nem hagyjuk magára, nem azért, mert magányos és félénk, hanem azért, mert bármit belerakhatnak. Buliból nem megyünk el idegenekkel, hanem keresünk egy még józan, de legalábbis félig-meddig értelmes barátot és megkérjük, hogy kísérjen haza. De legalább várja meg, míg megérkezik a taxi. Ha futunk sikoltozzunk is, de ne segítségért, mert az emberek jobban féltik a bőrűket, mint a miénket. Ellenben ha azt üvöltözzük teli torokból, hogy tűz van, tűz van, akkor nagyobb eséllyel kapunk segítséget, mert a tűz még mindig közös ellenség.
Bár az előítéletekről azt mondják, hogy csúnya dolgok, azért ez így nem maradéktalanul igaz. Az első pillanat meghatározó tud lenni, mert így mérjük fel, hogy az illető ellenség vagy barát. És ha ellenségként aposztrofáljuk, akkor általában az is. Ez is segít a túlélésben, hiszen ha elsőre tudjuk, hogy az az illető valószínüleg bántani fog, akkor jobb ha eltűnünk.
Hát ennyi lenne hölgyek és urak, szörnyek és nyulak. Továbbra is bízom benne, hogy nem kell hasznát vennetek és ne felejtsétek: az önvédelem nem verekedés.