Tartalom: Loki a büntetését tölti. Stark meglátogatja.
Műfaj: angst
Páros: Loki/Stark
Műfaj: angst
Páros: Loki/Stark
Fandom: Avangers+ Classic Loki
Korhatár: 14 +
Figyelmeztetés: Karakterhűtlenség főleg Stark részéről, cselekménytelenség, POV és utalás slashra
Figyelmeztetés: Karakterhűtlenség főleg Stark részéről, cselekménytelenség, POV és utalás slashra
Megjegyzés: Tegnap este ezt begépeltem telefonomba, vagyis éjjel. Sirok. Szerintem ti is fogtok, ha ezt elolvassátok. Az már más kérdés, hogy attól, mert tetszett, vagy attól, hogy gyakorlatilag sikerült megerőszakolnom a fandomot. Megint.
Csöpp, csöpp, csöpp.
Monoton ritmusban csepeg rám a kígyó mérge.
Amikor kikötözhetek a sziklához, fájt, ahogy a méreg a húsomba mar.
Aztán megszerettem ezt a fájdalmat.
Arra emlékeztetett, hogy ki vagyok. Minden egyes cseppje, ami belevájta magát az izmaimba, vérembe, szóvá változott, gyilkos, félelmes erejű szóvá.
A saját nevemmé.
Önmagamat tükröztem vissza saját magamban, diadaltáncot járva a megannyi kioltott élet emléke felett.
Óriás vagyok, félelmetes, halhatatlan, ki saját fenségét hirdeti kacagva.
Én nem felejtek.
És nem bocsátok meg.
És mikor elvásik a bilincsem mi a sziklához láncol, mikor a kígyó elhullajtja méregfogát, akkor kiszabadulok és én fogom őket saját üres eszméikhez kötözni és én leszek a kígyó, ami a hazugságok mérgét csepegteti a fülükbe, amíg ki nem huny a szemükben az értelem fénye és nem lesznek mindannyian azok, akik valójában. Cifra díszekbe öltözött hencegő vak bolondok, akik azt hiszik, hogy sosem térek vissza.
Nem tudják, hogy soha nem is mentem el.
Ott vagyok a szívükben, csendben, villogó szemekkel lapuló fenevad ugrásra készen.
Ahhoz, hogy igazán elpusztítsanak a saját szívüket kellene kitépni.
De azt úgyse teszik.
Szentimentális ostobák.
- Loki! – a saját nevemet hallom egy jól ismert hangon. Nem nézek fel. Nem akarom látni.
- Loki mit tettek veled?
Csak egy ember kérdezhet rá egy nyilvánvaló dologra.
Csak egy ember jön el idáig ezért.
Anthony Stark.
Csöpp, csöpp, csöpp.
Ő volt az egyetlen, akit nem érdekelt, hogy ki vagyok. Mit sem törődve lényegemmel egyetlen érintéssel lerombolt, hogy egy csókjával újrateremtsen. Harcoltunk egymás ellen, egymásért, míg meg nem pillantottam magam a tükörben.
Nem voltam többé óriás.
Nem voltam többé félelmetes.
Nem voltam én.
Szerettem.
Csöpp, csöpp, csöpp.
Gyűlölöm.
Csöpp, csöpp, csöpp.
- Nem hagyom, hogy tovább kínozzanak. Leróttad a büntetésed, elég volt – iszonyat cseng a hangjában.
Milyen jólesik hallanom!
- A bátyám örülni fog neked – rég beszéltem utoljára, mégis könnyedén jönnek a számra a szavak. Nem vagyok tehetetlen, ahogy azt hiszik.
- Ezt Thor tette veled? – kérdezi. Ébredő gyűlölet izzik a hangjában.
- Mit szólsz, milyen szerető testvérem van? – húzom fanyar, keserű mosolyra a szám. A szemében felizzó tűz elégedettséggel tölt el.
A kígyó mérge már ott cirkál Tony vérében.
Az én mérgem.
Az én játékszerem.
- Ez kegyetlenség! – suttogja. Érzem, ahogy a harag végigfut a testében.
Beleborzongok, ahogy belegondolok micsoda felfordulást fog okozni.
Milyen kár, hogy nem láthatom!
- Ezt nem hagyom annyiban! – jelenti ki és eltűnik a felhők között, amerről érkezett.
Hátravetem a fejem és nyelem a kígyó mérgét és nevetek míg fuldokolni nem kezdek.
Loki vagyok.
A cselszövés, az ármány és a tűz istene.
És hamarosan újra szabad leszek.
Amikor kikötözhetek a sziklához, fájt, ahogy a méreg a húsomba mar.
Aztán megszerettem ezt a fájdalmat.
Arra emlékeztetett, hogy ki vagyok. Minden egyes cseppje, ami belevájta magát az izmaimba, vérembe, szóvá változott, gyilkos, félelmes erejű szóvá.
A saját nevemmé.
Önmagamat tükröztem vissza saját magamban, diadaltáncot járva a megannyi kioltott élet emléke felett.
Óriás vagyok, félelmetes, halhatatlan, ki saját fenségét hirdeti kacagva.
Én nem felejtek.
És nem bocsátok meg.
És mikor elvásik a bilincsem mi a sziklához láncol, mikor a kígyó elhullajtja méregfogát, akkor kiszabadulok és én fogom őket saját üres eszméikhez kötözni és én leszek a kígyó, ami a hazugságok mérgét csepegteti a fülükbe, amíg ki nem huny a szemükben az értelem fénye és nem lesznek mindannyian azok, akik valójában. Cifra díszekbe öltözött hencegő vak bolondok, akik azt hiszik, hogy sosem térek vissza.
Nem tudják, hogy soha nem is mentem el.
Ott vagyok a szívükben, csendben, villogó szemekkel lapuló fenevad ugrásra készen.
Ahhoz, hogy igazán elpusztítsanak a saját szívüket kellene kitépni.
De azt úgyse teszik.
Szentimentális ostobák.
- Loki! – a saját nevemet hallom egy jól ismert hangon. Nem nézek fel. Nem akarom látni.
- Loki mit tettek veled?
Csak egy ember kérdezhet rá egy nyilvánvaló dologra.
Csak egy ember jön el idáig ezért.
Anthony Stark.
Csöpp, csöpp, csöpp.
Ő volt az egyetlen, akit nem érdekelt, hogy ki vagyok. Mit sem törődve lényegemmel egyetlen érintéssel lerombolt, hogy egy csókjával újrateremtsen. Harcoltunk egymás ellen, egymásért, míg meg nem pillantottam magam a tükörben.
Nem voltam többé óriás.
Nem voltam többé félelmetes.
Nem voltam én.
Szerettem.
Csöpp, csöpp, csöpp.
Gyűlölöm.
Csöpp, csöpp, csöpp.
- Nem hagyom, hogy tovább kínozzanak. Leróttad a büntetésed, elég volt – iszonyat cseng a hangjában.
Milyen jólesik hallanom!
- A bátyám örülni fog neked – rég beszéltem utoljára, mégis könnyedén jönnek a számra a szavak. Nem vagyok tehetetlen, ahogy azt hiszik.
- Ezt Thor tette veled? – kérdezi. Ébredő gyűlölet izzik a hangjában.
- Mit szólsz, milyen szerető testvérem van? – húzom fanyar, keserű mosolyra a szám. A szemében felizzó tűz elégedettséggel tölt el.
A kígyó mérge már ott cirkál Tony vérében.
Az én mérgem.
Az én játékszerem.
- Ez kegyetlenség! – suttogja. Érzem, ahogy a harag végigfut a testében.
Beleborzongok, ahogy belegondolok micsoda felfordulást fog okozni.
Milyen kár, hogy nem láthatom!
- Ezt nem hagyom annyiban! – jelenti ki és eltűnik a felhők között, amerről érkezett.
Hátravetem a fejem és nyelem a kígyó mérgét és nevetek míg fuldokolni nem kezdek.
Loki vagyok.
A cselszövés, az ármány és a tűz istene.
És hamarosan újra szabad leszek.
Tudod, kettőnk vattacukor pamacs felhőjének nem tesz jót, ha szétáztatom a könnyeimmel. Nagyon. Nem. Tesz. Jót.
VálaszTörlésMostantól rendszeresen fogom rágni a füled, hogy adj Lokit, mert nagyon tetszik, ahogy kezeled!
Most elkezdtem kimásolgatni a kedvenc részeimet, de aztán kitöröltem, mert túl sok van. Nagyon tetszett!! Még több ilyet!!! <3 <3 <3
A mi felhőnk elpusztíthatatlan!
TörlésEz persze nem jeletni azt, hogy nem ülök elégedetten vigyorogva, és mutogatok diadalmasan a soraidra azt kiabálva, hogy Megríkattalak!
Nyugodtan rágd a fülem, még akkor is ha teljesen cakkos lesz, mert én is kezdem megszeretni Lokit.
Megteszem amit tőlem telik, de per pillanat amire képes vagyok az az, hogy doromboljak boldogságomban.
hogy Lokit [téged] idézzelek ez az írás ott van a szívemben, ripacsúrfikkal az élen, és ahhoz hogy eltűnjön ki kell tépnem az egészet :3
VálaszTörlésszeretem Tony szerető oldalát és szerettem, ahogy megmutattad. az a pillanat pedig annyira lokis, hogy fogja magát és kapásból kihasználja a másikat - még akkor is, ha valóban szereti, benne már elromlott valami. egyszóval ismét megfogtad a személyiségét. jaj, és még a mitológiai rész is szörnyen hitelesen simul bele az egész kavalkádba **
"Beleborzongok, ahogy belegondolok micsoda felfordulást fog okozni.
Milyen kár, hogy nem láthatom!" favorite! (･ω･)
imádom. köszönöm az élményt ღ
Atól tartok nekem is a halálos öncsonkítás útjára kellenne lépnem, ahhoz, hogy megszabaduljak Lokitól.
TörlésTonyról nem tudok mit mondani, régen találkoztunk, de örülük, hogy nem szúrtam el nagyon a karakterét.
És a mitológia vonal kedvező fogadtatása miatt is roppantul büszke vagyok magamra.
Loki, meg hát, ő Loki.
Én köszönöm a véleményt, amire megint nem tudok rendesen válaszolni, mert annyira édes és aranyos vagy, hogy csak szivecskéket tudok küldeni feléd.
Köszönöm, hogy olvashattam!
miért teszed ezt velem?
VálaszTörlésez körülbelül úgy hat, mintha levágnám a saját, karom, aztán megpróbálnám visszatapasztani. de tudjuk, hogy mazohista vagyok.
még.több.lokit.akarok.tőled.
"Nem tudják, hogy soha nem is mentem el.
Ott vagyok a szívükben, csendben, villogó szemekkel lapuló fenevad ugrásra készen"
EZ.
ezzel nagyon elkaptad a lényeget.
Mert szeretem ezt tenni.
TörlésTapasztás helyett a varrást ajálom, de hát úgyse lesz ugyanolyan.
Az a helyzet, hogy fogsz kapni. Lokit. Még.
Óh, köszönöm!
Fantasztikus az a kép ott fent. Mindjárt lementem, hajaj.
VálaszTörlésImádom a frostiront, talán még jobban, mint a thorkit. Nagyon tetszik, hogy beletetted a kígyós sztorit, már régóta foglalkoztatja a fantáziám a dolog. Jól összehoztad a Marvel-univerzumot és a mitológiai történetet, Loki karakterét ijesztően elkaptad.
Jaj ne, most itt fogok lógni egész nap miattad meg Loki miatt...
Ugyehogyugye?
TörlésIncest történeteket nem vállalok be. Ez az egyetlen szabály, amihez tartom magam, így aztán ebbe a jégkrémnevezetű shippárosba élem ki magam.
A mitológiával érdemes foglalkozni, mert nem olyan agyoncsépelt, mint a görög vagy a római, és rengeteg izgalmas dolog van benne.
Örülök, hogy szerinted is sikerült egységbe kovácsolnom őket.
Óh, ne tudd meg én mennyit paráztam attól, hogy ilyen jól megértjük egymást Lokival. (Nem tudom Kiddy hogy bírja Moriartyt)
Maradj csak, szívesen látlak!