Reggel

(OTP7-Challenge, harmadik sztori)

Tartalom: Jim és Sherlock egy szombat reggelen.

Megadott téma: Reggeli szertartások
Páros: Sheriarty
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: fluff
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: slash
Megjegyzés: A cím lehet, hogy angolul jobb lenne, de akkor is ugyanolyan ostobán hangzana. Mindenesetre a lényeget és a hangulatot is fedi. Panda jegyezd meg, a te hibád, hogy megszerettem a párost. Ezért aztán azt mondom amit a rádiós kívánságműsoroknál: Küldöm Pandának, meg mindenkinek aki szereti.

Jimnek határozott elképzelése volt a szombat reggelekről. Az ember legalább kilencig ágyban marad, aztán összedob valami reggelit, amit a tévé előtt ülve fogyaszt el. Olyan tíz óra körül összekaparja magát, beágyaz, letusol, felöltözik, majd egy jó erős kávéval és egy jó könyvvel elüti a délelőtt hátralévő részét.
Előfordult ugyan, hogy néhányszor előbb kellett felkelnie, valami halaszthatatlan dolog miatt, de a jelszava általában a Csak kényelmesen! volt.
Még egy bűnöző géniusznak is kijár a pihenés.
Azonban most erről szó sem lehetett.
Valaki hajnalok hajnalán, fél hétkor, motoszkált a konyhában. Nem hangosan csak állhatatosan, mint amikor egy szúnyog döngicsél a fülnél, pont olyan hangerővel, hogy őrületbe kergessen.
Jim morgott valamit, majd megfordult, kezével Sherlockot keresve.
Nem feküdt mellette.
Az ágynemű még meleg volt, de ettől még nem lett jobb kedve.
Hamar levonta a következtetést, hogy ő rendezkedik a konyhában, majd ebben a tudatban megpróbált visszaaludni.
Remélte, hogy Sherlock ágyba hozza a reggelit.
Miután háromnegyed óra múlva se érkezett meg, Jim lerúgta magáról a takarót, felkapott magára egy bokszeralsót, majd mezítláb kicsattogott a konyhába.
Sherlock mosolyogva köszönt jó reggelt, majd jóízűen reggelizett tovább. Farmernadrágot, egyszerű fehér pólót viselt és ettől olyan normálisan hétköznapinak tűnt, hogy egy pillanatra Jim megfeledkezett a bosszúságáról.
Ez kitartott egészen addig, amíg le nem ült ő is az asztalhoz.
- Negyed nyolc – közölte. Sherlock érdeklődve felhúzta a szemöldökét.
- Miért vagy fent hajnali negyed nyolckor szombat reggel? – kérte számon, két falat pirítós között.
- Nem tudtam tovább aludni – válaszolt Sherlock. Jimnek is öntött a narancsléből és egy ideig csak az étkezés zajai hallatszottak.
- Azt hittem ágyba kapom a reggelit – jegyezte meg nyűgösködve Jim.
- Csak összemorzsáztad volna az ágyat, a bejárónő pedig ezt roppant zokon venné. Arról nem is beszélve, hogy kényelmetlen a morzsákon feküdni, másról nem is beszélve – felelte.
- Romantika Sherlock, romantika! – sóhajtotta Jim, majd segített elpakolni a reggeli maradványait.
A mosogatást egyezményesen mellőzték.
Sherlock vizet tett fel forrni, majd a tea filtereket kereste.
Jim közölte vele, hogy azt nem talál.
Farkasszemet néztek, majd Sherlock megtörte a csendet. Felsorolta a tealevélben rejtőző összes egészséges hatóanyagot, aztán áttért a mézzel történő ízesítésére, végül az egészet lezárta azzal, hogy nélkülözhetetlen az angol társadalom és egyén megfelelő működéséhez. A monológban csak úgy repkedtek a latin, kémiai, orvosi kifejezések a grammatikailag és logikailag tökéletes mondatok. Ha pedig történetesen prezentáció is lett volna hozzá, még egy iskolásokat az egészséges életmódra nevelő tematikájú műsorban is megállta volna a helyét.
Elhallgatott és várakozóan nézett Jimre.
- Nem szeretem – jelentette ki és megvonta a vállát.
Majd elkészítette a két adag kávét. Sherlock a sajátját felettébb gyanúsan szemlélte, de azért megitta. Aztán úgy nézett Jimre, mint a székhez kötözött lázadó, akinek igazságszérumot adtak be.
- Kezdhetsz aggódni, életben maradtál – vigyorgott rá Jim, majd a fürdőszobába vonult.
Hamar rájött, hogy Sherlock motoszkálása nemcsak a konyhára terjedt ki, hanem a fürdőszobára is.
Semmi nem volt a helyén.
A megszokott kedélyes káosz helyett idegen rendszer fogadta. Lehetetlenségnek tűnt, akárcsak a fogkefét megtalálnia benne.
- Mit műveltél? - robbant ki, kezében harciasan lóbálva a fogkefét.
- Rendet raktam. Használati és abc sorrendbe tettem őket – válaszolta szemtelenül vigyorogva. – Nem kell megköszönni.
Jim egy pillanatig leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy lenyomja Sherlock torkán a fogkefét, de végül csak dühösen fújt egyet és visszavonult a fürdőbe. Őszintén remélte, hogy a hűtőjéhez nem nyúlt. Se a ruhásszekrényéhez.
Végül csak sikerült konszolidált külsőt öltenie és csak egy egészen kicsit keverte össze a dolgokat. Volt egy olyan érzése, hogy úgyis visszarendezi.
Mire kijött Sherlock már menetre kész öltözékben toporgott az ajtóban.
- Lestrade szólt, hogy talált nekem valamit. Mennem kell.
- De szombat van! – nyögött fel Jim – Szabadnap, no meló, együttlevés, tudod!
- Gyilkos öngyilkosság – mondta Sherlock, sajnálkozva megvonva a vállát.
- Munkamániás – jegyezte meg Jim, majd hessegető mozdulatokat tett.
- Helló! – Sherlock búcsút intett, majd távozott. A z ajtó döngve csapódott be utána. Jim hallotta, ahogy végigvágtat a lépcsőn, majd az ablakhoz sétált és nézte, ahogy elhúz az autójával és elhatározta, hogy legközelebb alapos továbbképzést tart Sherlocknak lazításból.