2013. április 29., hétfő

Egy jó hír



Megvan a műszaki egyes vizsgám!
Kettesre!
Megvan!
Én így tantárgytól még nem paráztam, mint ettől, pedig izgulós fajta vagyok. Tudom, mert ha feszültséggel terhes időszak áll elöttem, vagy mögöttem muszáj berohangálnom a pincétől a padlásig mindent, hogy utána valahogy teljesíteni si tudjak. Ez afféle személyes mizéria, afféle szertartás, annnál is inkább, mert aztán valahogy mindig sikerül kikászálódnom a dologból, úgyhogy marad ez a felállás.
Jah igen, azt akartam ebből kihozni, hogy ez a műszaki rémes dolog. Nagyon és csontig hatolóan, és inkább Drakulával fussak össze, mint egy ilyen tantárral. Drakula szép, kedves, okos, intelligens, de ez meg csak szimplán buta és köcsög. Már elnézést de így van.
Egyfolytában fényes az álla a nyáltól, a durvább verziót mindenki találja ki izlése szerint, és olyan a vigyora, mint a száját nyaldosó barrakudáé. Vagy oroszláné. (  a hiénával nincs bajom, amit összegyűjtöttem róla, sokkal szimpatikusabb, mint a tupírozott sörényű nagymacska)
Szóval ennek a tanáregyednek a mániája az, hogy már a TSZ-ben is lepukkantnak számító traktorokról ad ezerhuszonháromszor lefénymásolt és épp ezért olvashatatlan lapokat, amiket aztán számonkér. No most állapítsd meg az elkenődött madárpiszokhoz hasonlító foltról, hogy za mi.
Hát kösz szépen.
Mindezek ellenére, némi segédeszköz igénybevételével alias puskával, mnégis túljutottam rajta. Most már jöhet a többi szaladgálnivaló, azokat is majd csak letudom!

2013. április 28., vasárnap

Lassú dallamok



Lassú, mint a szívdobogás.
Lassú, mint a feltámadás.
Lassú, míg felnyitják szemed.
Lassú, míg ráébresztenek.

Lassú, míg szerelmed ég.
Lassú, míg szeretőd elér.
Lassú, míg robban a vágy.
Lassú a kiábrándulás.

Lassú, míg összedől álmod.
Lassú, míg meg nem bánod.
Lassú, míg kilépsz a táncból.
Lassú, míg eltűnsz a mából.

Lassú, míg lehull a rózsa.
Lassú, míg leszáll a sírra.
Lassú, míg peregnek a könnyek.
Lassú, míg eléri őket a végzet.

Ezt egy hosszú fürdőzés közben találtam ki, miközben elmélázva lestem a csöpögő cseppeket. Hát, akár ilyen irányba is lehet elemezni, de hogy nincs benne sok, az is biztos. Mármint elemezni való.

Gyertyafénynél



Bár nem akarod, mégis látod
a borzalmat, mi kiszivárgott
lelked gennyes fekélyéből,
elméd fekete szentélyéből-
Rád vigyorog torz, gúnyos arccal,
füledbe súgja: messze még a hajnal!
Melledre ül, rád telepszik
teste semmi, csak szeme izzik.

Riadtan ver gyenge kis szíved,
szabadulni nincs esélyed.
Saját lidérc foglya lettél,
bűneidé miket elfeledtél.
Új láncok kötnek a földre,
lehúznak a mocskos kőre.
Kiáltanál, de hangod nincsen
kacag rajtad az új démon-Isten.

Báb lettél, úgy, mint mások,
de a drótokat csak akkor látod
mikor életre kél legszörnyűbb álmod,
s eltűnik a látszat-szabadság,
kihuny szemedben a játszi láng,
s a rém testén áttetszik a Halál.
Nincs kegyelem, nincs megbocsátás,
és a hajnal holtan lel rád.

Ez egy vers, időhiány miatt, de gondoltam már észrevettétek, nagyon zseniálisan. A vége egy kicsivel gyengébbre sikeredett, majd talán, esetleg javítom. Különben is fellővök még egyet, hogy fő legyen a változatosság, és érezzétek szeretve magatokat. Majd kedden, vagy szerdán hozok romantikusat meg rendes elmélkedést, de most vizsgaidőszak. 

2013. április 23., kedd

A Hobbit- még mindig



Az úgy történt, hogy elolvastam a könyvet, mert karácsony környékén böngésztem át utoljára és megkopott az ezirányú ismereteim. Úgyhogy be kell vallanom, azok a pókok mégiscsak abban az erdőben tanyáztak, csak megkevert Radagast feltűnése, meg Beorn hiánya, szóval összekevertem a dolgokat, egy kicsinykét. De most már tudom, és javítom, hogy a pókok igenis a Bakacsin erdőben ólálkodtak.
Szörnyű dolog ez a három rész én mondom, de megeszem a kalapom, ha az Öt Sereg Csatája nem lesz legalább olyan volumenű, mint a Gyűrűk Ura valamelyik ütközete. Azt is el kéne olvasnom, hogy jobban tudjam, de sajna nincs rá időm.
Még arra se, hogy normális hosszúságú bejegyzést írjak. bár lehet a hétvégén kaptok egyet, hogy lássátok élek még és szeretlek titeket.
De lehet, hogy egy régebbit bányászok elő. Tudom, tudom, teljesen mindegy csak töltsem fel.

2013. április 20., szombat

Táncolj velem!



Tartalom: John keringőzni tanul, Sherlock segít neki.
Műfaj: fluff, vagyis inkább limonádé
Fandom: Sherlock BBC
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: nincs
Megjegyzés: Én és a fluff. Na igen. A szervezetem még most is megpróbálja feldolgozni, hogy a tudatom ilyenre vetemedett, elvei ellenére, vagyis csak olvas, de nem ír ilyet. És még csak egy csavar sincs benne. Borzasztó. Minden a tavasz hibája. Nevet változtatok és elbujdosok, hogy meghasonlott énem békére leljen. Valamint megtanuljon táncolni, mert azt se tud.

2013. április 18., csütörtök

Az élet és egyebek



Igazából nekem lenne más dolgom is, tanulni meg ilyesmik, szakdoga után járni, hogy ellenőrizze le végre, de ezt a nőt nem lehet megtalálni. Rejtély, hogy hogy sikerült eddig, pedig már vinném nyomtatni, ide-oda, amoda, hogy ezt tudjam le.
Aztán volt máma, szép míves magyar szóval, egy záróvizsga tájékoztató. Kellően lelkesítő volt, ahogy az már lenni szokott ilyeneknél. Viszonylag nyugodt lelkem azonnal felkorbácsolódott és most megint visszaestem a zizibolyos állapotba. Hiába mantrázom, hogy nyugodj meg, annyi minden sikerült már, ez is menni fog, dehogy hallgatok én magamra! Lehet, hogy ma hagyom a kardot és hazahúzok, hogy kellően kiüvölthessem magam.
Habár mégsem, mert a tanárnőt el kéne csípni. Szemét dolog ez a rohangászósdi, én mondom nektek. Jó, tudom, hogy ilyenkor illik magunknak rendezni a dolgokat, de ezt túlzásba vitték.
A kedvencem az az volt, mikor bementünk reggel nyolcra a suliba, hogy lesz óránk a rekultivos hapekkel, mert senki nem állította az ellenkezőjét. Megérkezünk, várunk, várunk, várunk, míg egy fél óra múlva kijön a titkárnő és nagy megkérdezi tőlünk, hogy erre és erre vártok. Felelünk, hogy igen, mire nagy kegyesen közli velünk, hogy ő ma nem jön. Általános elszörnyedés, sápadás és más, haragos nonverbális jelzők tömkelegével juttatjuk kifejezésre nemetszésünket, de erre ő fittyet hányva odaveti, hogy miért nem hívtuk fel telefonon. Mi? De akkor őt mégis minek tartják? A titkárnőnek pont az lenne a feladata, hogy két kávézás között, vagy körömlakk-fújdogálás után felhívja azt a nyomorú külsős tanárt, megkérdezze, hogy tart-e órát, majd beírja a neptunba, hogy ne gyere, öregem, nem lesz semmi! Az meg mindenkinek elküldi és voálá! Probléma megoldva.
De ő nem intézkedik, hogy nézne az ki? Egy titkárnő!
De ez már pár hetes ügy, viszont azóta sem sikerült megdönteni. Igaz előtte is éreztük, hogy az információáramlás nem az igazi, de ezek után biztosak vagyunk benne.
A másik jópofa dolog, ami ugyan nem vicces, viszont ironikus, és lehet, hogy meséltem már, amikor a tanárnak három héten keresztül nem tűnt föl, hogy senki nem jár órára, még egy ember sem, és nem esett le neki a tantusz, hogy valószínüleg azért, mert félre lettünk informálva.
Mint már oly sokszor elmondtam, káosz és tombolda, de nagyon.
Ráadásul most nemsokára záróvizsga lesz. Istennel már alkut kötöttem, hogyha sikerül, megcsinálom a Szent Jakab zarándoklatot, természetesen csak a hazai változatot, betanulom Arany összes balladáját, Poe Hollóját, Petőfi Helység kalapácsát és nem fogok Jekyll és Hyde jegyekért könyörögni. De elég lesz-e ennyi alkualapnak, azt sajnos nem tudom.
Nem tudom melyikőtök látta azt az árnyjátékot, ami benne volt a tévében is, de mindenképpen nézzétek meg. A szájtátás, könnyezés, ámulás ennél a produkciónál alap. A zene tökéletes választás, maga pedig ahogy elmesélik a történetet, az ember legbensőbb mélyét ragadja meg. Nem szóval regélik a szerelmespár tragikus történetét, hanem mozdulatokkal, ami minden sallangtól mentes, egyszerűségében is tökéletesen érthető, a gondolatot átéli az ember, anélkül, hogy fel kéne dolgoznia, és a végén azt veszi észre, hogy valamikor elfelejtett lélegezni.
Persze kell ehhez is egy minimális beleérző képesség, de hát ez meg mindenkiben megvan. Szóval ha meg akarjátok tudni, hogy mit is takarhat a katarzis szó, akkor nézzétek meg, mindenképp.
Hát ennyit akartam elmesélni nektek.
Illetve mégsem ennyit!
Fel a kezekkel, ki ismeri Vavyan Fablét? Hülye kérdés, úgyse tudom megszámolni, de aki igen, az bizonyára értesült róla, hogy elkészült és kapható legújabb regénye a Tündérlovaglás, ami annyit jelent, hogy Új Halkirálynő. Felettébb büszkén, vidáman, és elégedetten mondom, hogy meg van rendelve. Ugyan nem tudom, hogyan fogok mellette készülni a vizsgáimra, de ez legyen a holnapi én gondja. Vagy az azutánié, mert személy szerint én alig várom, hogy a karmaim közé kaparintsam.
És pólóm is lesz, szép citromsárgába, úgyhogy nagyon menő leszek. elején Halkirálynő fog úszkálni, a hátán meg ez a mondat díszlik majd: Utánam a rigor mortis.
Ez is egy napsugár a zordon életben.
Szóval most körülbelül boldog vagyok, a teljeségghez hiányzik az a bizonyos rohangászás befejezése, de hát az is eljön egyszer.
Mert a felhők felett mindig kék az ég....

2013. április 15., hétfő

Szösszenet spoilerekkel a Hobbitról



Végre eljuttotam odáig, hogy megnéztem a Hobbitot. Legfőképpen azért, mert Martin Feeman játszotta benne Bilbót, és hatalmas nagy színésznek tartom. Sherlockban is inkább az ő fantasztikus arcát preferáltam, mint Benedict arccsontjait. Viszont hülyeség lenne azon összekapni, hogy melyikük a jobb színész, mindketten egyformán zseniálisak. Csakhogy Martin játszotta Arthur Dentet a Galaxis Utikalauz Stopposokban és én azóta töretlenül imádom a fickót. El lehet képzelni, micsoda visongást csaptam, mikor megláttam a Sherlockban és rájöttem, hogy ő az, ő az, ő az. Utána fel kellett világosítanom szüleimet a vihánc okára, de nem értékelték a dolgot. Hiába ehhez fangörlnek kell lenni. de legalábbis részben.
Na de vissza a filmre. Én még mindig képtelen vagyok megérteni, hogy egy cirka háromszáz oldalas könyvből miként lehet trilógiát forgatni, de lassan van némi elképzelésem. Persze nekem magyarázhat bárki bármit, akkor is csak a pénzhajhászatra megy, és aki kitalálta súlyos sárkánykórban szenved. nekem ne is próbáljátok bemagyarázni, hogy csak ennyire rajongó, mert maximum két filmből meg lehetne oldani, és akkor nem rohangásznának ennyit. Pedig egy úriember sosem fut, ahogy egy törpe sem, és ezt mindenkinek illene tudnia. Legalábbis apám szerint.
Az egyetlen jó ebben, hogy Martin arcát kellőképpen sokszor viszontláthatom a képernyőkön. Az az ember egy zseni. Oké, bevallom, kicsit túl sokszor használom ezt a szót, de hát ha egyszer mindenen emberben benne rejtőzik? De mindenkiben máshogyan és ez az ami nem évülhet el.
Volt pár nagyjelenet, nagyon-nagy jelenet, amikor képes volam félretenni az elő -és minden egyéb ítéleteimet, a fangörlködéssel együtt és belefeledkezni a filmbe. Pedig ez nagy szó, ha azt vesszük, hogy roppant cinikusan kerestem a Gyűrük-Ura trilógia filmjével kapcsolatos párhuzamokat. Amiket úgy is megtaláltam, hogy az említett filmeket egyszer sem láttam végig. Hihetetlenül irritált Samu figurája, pedig a könyvben egyik kedvcenem.
Amit nagyon szerettem, mikor a törpök énekeltek. Már olvasva is a hideg rázott, de így megzenésítve egyenesen lúdbörzőttem.
Aztán amikor megjelent Gollam. Félelemetesre sikerült, le a kalappal a színész elött. Tetszett még amikor Bilbó láthatatlanná válva ott állt a kijárat elött és azon filózott, hogy megölje avagy ne ölje meg. Na ebbe sikerült teljesen belefeldkeznem, és nagyon drukkoltam Bilbónak, hogy helyesen döntsön. Az utolsó pedig az volt, mikor megölte azt az orkot, ami le akarta vágni Thorin fejét. Egész egyszerűen váó és hűha.
A többivel nem volt gondom, legalábbis nem sok, a tündékkel alapvetően nem vagyok jóba. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem kicsit irritáló a fennhéjázásuk.
A törpök is rendben voltak, teljesen egyformák, és aki a könyvben se tudta megkülönböztetni őket, az most se fogja.
Az ellenség közül a Koboldkirály a legnagyob arc, ő jól sikerült. Az ork fővezér, egy olyan várható-fordultanak könyveltem el, így nem is lepődtem meg különösebben rajta. Nem tudom ki olvasta a könyvet, ki sem, de aki igen az jónéhány eltérést, közbetoldás észre fog venni. Valószínüleg ezek is a dagályosítást szolgálják, de legalább illeszkednek a sztorihoz. Már úgy ahogy,  mert azok a pókok nem abban az erdőben voltak.
Igazából nem let annyira rossz, de bizonyos fokú türelem kell hozzá, és az az ingerencia nélkülözése, hogy a Gyűrük Urához hasonlítsuk. Ugyanis nyilvánvalóan be fog ugrani, hogy ez már volt valamikor. A sasjelenet pl. Csak azt érteném meg egyszer, hogy az a nyeszlett pillangó, hogy képes olyan messzire és magasra elrepülni a sasokhoz. És hogyhogy nem nyelik le? Mert egy olyan behemót állatnál véletlenül is előfordulhat, hogy upsz! Bocsi, de lenyeltem valamit! A főhőseink, meg bennégnek az erdőben, esetlegesen felfalják őket. És igen itt lapul a válasz, mert az író akarta így, hogy az a nyomorú lepke igenis odaérjen. De a végcélban tuti, hogy elhalálozik, miután elhörögte a koordinátákat.
A másik szemet szúró dolog a térkép, de itt nem az egész Középföldét látjuk, csak a törpökre vonatkozó részét.
De minden hátulütője ellenére is egy valamiért nagyon érdemes megnézni, ez pedig a ZENE: Nem tudom ki szerezte, de ode neki az Oscart, Nobel-díjat, BAFTA-t, vagy akármit amit a zenészeknek adni szoktak.Pedig én nem igazán szoktam felfigyelni a filmzenékre, de ez annyira, annyira frenetikus lett, hogy csak na.
Iagzából sajnálom, hogy a sárkányból nem láttunk többet, de nem csüggedek, mivel tudom, hogy lesz még bőven szerepe. A találós kérdéseket várom legjobban.
Meg persze Martin játékát, mert nem lehet megunni.

2013. április 13., szombat

Teadélután



Tartalom: Egyszer mindenki meghal. Még Ők is.
Műfaj: Elborult
Fandom: Sherlock BBC
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: Karakter- és sztorihűtlenség.
Megjegyzés: Ezért. Nem. Vállalok. Felelősséget.

2013. április 12., péntek

Tünetek



Süt a nap, vagyis éppen nem, de általában elővette ezt a régi szép szokását, amit azért hangoztatok ennyit, hogy még jobban rábírjam a kötelességteljesítésre.
De nem az időjárásról akarok beszélni, mert egyrészt nem vagyok angol, másrészt úgyis mindenki látja. Igazából egy új hülyeségpajzs kéne, mert a régi elkopott. Ez egy olyan mentális védőpajzs, aminek a segítségével jobban el lehet viselni a világban dúsan terjengő ostobaságokat és homály dolgokat, spórákat, egysejtűeket. Ez utóbbiak feltűnően hasonlítanak egy emberre, de ez csupán a látszat. Mihelyt kinyitják a szájukat kiderül néhány alapvető különbség. Például nem használják az agyukat gondolkodásra.
Azt hiszem lassan besznobulok, pedig azt hittem ezt már kinőttem. Hát nem, újra itt van. És lehet, hogy csak a stressz miatt kopott el, de fenntartom a Nyomorultak bűnösségét is. Mai napig nem tudom megemészteni, hogy szívből drukkoltam egy szerelem-első-látásra párocskának, pedig ilyesmiben nem hiszek, mivel csak könyvben találkoztam vele. Ott se mindig viselem el, filmben pedig egyenesen nyálasnak tartom és messzire kerülöm a témát. ere tessék, megkönnyezem. Jó tulajdonképpen mindenen bőgtem egy sort, még a felügyelőn is, akinek útközben beugrott a neve: Javert. Annak a fickónak oltári hangja van. Lehet hurrogni a sztárokat sem ismerem. Vagyis nem mindegy mert egy Benedictet vagy egy Martin Freemant bárhol kiszúrok. Elvonási tünetek a Sherlock miatt, de legalább már forgatnak és vannak képek.
Oké, visszafogom az ömlengést, inkább írok ficcet. Illetve írnám, de időm nincs rá. Jó lenne, de nem szánok, mert egy hét aztán vizsgák. Juhé!
Igen, határozottan a stressz tehet róla.
Tegnap öreganyám nézte a Nevetséges című női műsort, vagyis a Ridikült, ami hű a nevéhez. Bár szerintem borzasztónak is hívhatnák, lévén nem tudják, hogy a női táska a retikül. Ugyan Fáyt nem bírom, de ebben egyetértek vele. Szóval a műsorban az írásról volt szó és megállapították, hogy van női írás és férfi írás. Vagyis nem tudom, hogy pontosan mit, mert nem néztem, féluton elrohantam, de valami ilyesmit tárgyaltak. Én meg kiakadtam, vagyis elkezdtem filózni azon, hogy én hibásan látom a világot, mert női írókról és férfi írókról (novellistákról, publicistákról ecetetrásokról) hallottam eddig, valamint stílusokról és műfajokról. ezek nem voltak benne. Lehet, hogy arra gondoltak, hogy bizonyos műfajt, stílust a nők, másokat a férfiak részesítenek előnyben? Hát ez se veszem Szentírásnak, lévén Victor Hugo olyan gyönyörűeket írt szenvedély témában, hogy kalapot le. Másrészről Vavyan Fable nem spórol az akcióval, igaz sosem céltalanul. Viszont nála is álomszépen van leírva a szerelem. Megcáfoltnak látom hát, hogy az csak férfi, csak női, mert ha magamból indulok ki, akkor tudom, hogy elöbb írok társadalomkritikát, mint romantikát, lévén nem fűlik hozzá a fogam. Olyat meg minek alkossak ami nem tetszik?
A témát amúgy még el tudnám vinni erre-arra, de momentán az nem célom. Illetve dehogyisnem csak időm nincsen rá, lévén megyek kabátot és egyebet lesni. Kéne, reméljük akad is. De utálok vásárolni, mert nem vagyok az a nádszálkarcsú teremtés és az egyébként teljesen rendben lévő önbizalmam lemegy a pincébe a ruhák mérete és kialakítása láttán. Persze mert egyszálbélű kínaiaknak tervezik őket gyártószalagon, figyelembe nem véve az emberiség alapvető tulajdonságát: nem vagyunk egyformák.
Még tudnék beszélni, hogy nem bírtam megállni a híradót sem megjegyzés nélkül, bár inkább témagyűjtésnek használom. Megfelelő főszállal, néhány karakterrel simán elmenne kisregénynek egy-egy adás. Nem tartom kizártnak, hogy ez valami összeesküvés része. Bár ezeket az elméleteket nem nagyon szeretem, de abban kiegyezek velük, hogy minden mindennel összefügg. Végül is ne csak fizikálisan szennyezzük környezetünket, hanem mentálisan is. Hogy ezek után mégis olvasok horrort, és írok, annak csak egy oka van: abban győz a jó, még ha meg is kell szenvednie érte.
De ki a fene szeret szenvedni? A mazochisták. És mivel ez a magánbeszélgetés kezd elmenni a végtelenbe és tovább abbahagyom és beszerzek egy hülyeségpajzsot. Talán Normális-italt is adnak mellé, bár azt nem hajtanám fel. Bármennyire is kiakasztom magamat, azért jól érzem magam a bőrömben.
Csak a pszichológus meg ne tudja!

2013. április 9., kedd

Dolgok rólam


Reisutó oldaláról csórtam, engedéllyel.
Szabályok:
Írj magadról 11 dolgot!
Válaszolj 11 kérdésre!
Írj 11 kérdést!
Küld tovább 11 4 embernek!

Reisuto kérdései:
 1 Van macskád? Ha bármilyen állatot tarthatnál - legyen az képzelt vagy valós - mi lenne az?
Kígyó, kígyó, kígyó. A közutálattal ellentétben roppant rendes állatnak tartom. nem rágja szét a bútort, mint a kutya, nem is élesíti rajtuk a körmeit, egy hónapra elvan egy egérrel vagy patkánnyal, ráadásul szép és elegáns.
2 Szívesen járnál a Roxfortba? Őszintén.
Nem. Kiábrándultam belőle. különben is rövid úton kicsapnának rendbontásért, mert éjjel-nappal repkednék a seprűvel és heccből békává változtatnám a tanárokat.
3 Mi a kedvenc illatod?
Az eső utáni földé. Friss, tiszta, üdítő.
4 Milyen idegen országokban voltál eddig, és hova mennél még szívesen?
Egyszer voltam Ausztriába, de inkább Írországba mennék el. Meg Angliába, Svédországba és Norvégiába. Tudom ez több, mint egy, de hát ezeket szívesen bebarangolnám.
5 Ha bármilyen nyelvet beszélhetnél, melyik lenne az? Az angol, mert röhejes a nyelvtudásom/érzékem, viszont szeretnék külföldön körülnézni és ahhoz szükségeltetik.
6 Hiszel valamilyen természetfeletti létformában? Ufók, unikornisok...?
Az UFO-kon kívül mindenben az angyaloktól kezdve a démonok át a szellemekig mindenben. Unalmas lenne a világ nélkülük. És felettébb szürke.
7 Melyik korban élnél szívesen?
A középkorban. Nem volt az olyan sötét és szörnyű, ráadásul élesben tanulmányozhatnám a vívást.
8 Ki a kedvenc történelmi személyiséged?Széchényi.
9 Mi akartál lenni, amikor kicsi voltál?Állatkerti gondozó a Durell könyvek után.
10 Mit hallgatsz éppen? (Ha semmit, mit hallgattál legutóbb?)
Ossián- Az lesz a győztes. Ossián mindörökké.
11 Van olyan könyv, amit folyton ki akarsz olvasni, de soha nem sikerül?
Nincs. Ami érdekel azt így vagy úgy, de megszerzem és azon frissiben átrágom magam rajta.


Tacchan kérdései, mert útközben belefuttam
1) Mi a kedvenc sorozatod?
Fullmetal Alchemist- Testvériség. Oké manga, de ez az egyetlen sorozat amit kétszer is végignéztem egymás után. Utána befutó a Sherlock, Ki vagy Doki? meg a Millenium.

2) Mi volt az első kedvenc könyved?
Böszörményi Gyula: Álomfogók. Tudom, mert ennek a hatására ragadtam először tollat.
3) Szereted a metált? Milyen zenét szeretsz?
Mindig metál! Persze csak az ütemesebbeket, a hörgőseket annyira nem. Ezenkívül mostanában a japán rockot, (Scandal, mint példa) aztán meg Nightwis, és nem tudom melyik műfaj. De a metál örökké.
4) Mi szeretnél lenni? (munka)
Nyomozó. Tavaly megvilágosodtam, mert amúgy is nagy bennem a heroikus rész, hogy ez a nekem való munka.
5) Van példaképed? És ha igen, ki az?
Igazából nincs, bár sok emberre felnézek ilyen-olyan okból. Ha feltétlen mondani kell valakit, akkor Stephen King.

6) Melyek a kedvenc párosaid? (könyvből, sorozatból, filmből, akármiből.)
A Busz és a Csont, vagyis Booth és dr. Brennen a Doktor Csontból, és lusta vagyok utánanézni a helyesírásnak. Valamint a Nevető ember és a Vak leány a Nevető emberből. Több nincs.

11 random dolog rólam (nehezebb, mint azt hinnétek)

1) Nem tudom milyen sorozattal üssem el az időt.
2) Szeretem a tavaszt
3) Holnap nem kell mennem suliba
4) Még mindig nem tudom elkezdeni a másik blogomat
5) Végigbőgtem a Nyomorultakat.
6) Szeretek egyedül lenni
7) A gép tűrhetetlenül sokszor megver passziánszban
8) Túl sok a tennivalóm és túlságosan lusta vagyok
9) Szükségem lenne egy-két csodára, bár kinek nem
10) Makarónit ettem ebédre
11) Ha idáig eljutott valaki azt megölelgetem.

11 kérdés tőlem:
1) Milyen szupererőt választanál magadnak?
2) Mi a kedvenc édességed?
3) Melyik filmben lennél főszereplőt?
4) Ha bárhol lakhatnál a Földön, hol élnél?
5) Ki a kedvenc íród?
6) Választanál-e másik nevet magadnak?
7) Milyen épület lennél?
8) Van kedvenc ékszered?
9) Könyvet vagy e-bookot olvasol szívesebben?
10) Kivel készítenél a legszívesebben interjút?
11) Kinek a bőrébe bújnál egy napra?

Akinek küldöm: Engel, dr. Tacchan, Panda, Yami
És köszönöm!

Viharverten



Valamelyik könyvben, talán Rejtő Jenő: A Láthatatlan légiójában, hogy ha rossz legyen még rosszabb. Hát ezt én alkalmaztam és megnéztem a Nyomorultak musicalfilm változatát. Mivel se nem olvastam, se feldolgozást nem láttam belőle, ezért teljességgel felkészületlenül értek a történtek. Ennek folyományaként, ami pedig eleddig egyszer sem fordult elő még velem, végigbőgtem az egészet. A papirzsebkendő, a szemüvegekhez rendszeresített törlőkendő és bármilyen szemörlésre alkalmas anyag karnyújtáson jóval kívül esett, és mivel még mindig nem találták fel az okuláréba építhető üvegtörlőt, ezért kissé homályosan néztem végig.
A végén meg gyors összegyüjöttem néhány papírszepit, kiszaladtam a fürdőbe és kibőgtem magam, abban a tudatban, hogy ez egy film volt.
Na de milyen film!
Szívszorító, könnyes, drámai, felkavaró, mélységesen emberi és annyira de annyira megkapó. Ahhoz kifejezetten démoninak kell lenni, hogy ezen valaki ne érzékenyüljön el, legalább egy szemernyit.
Filmen én még ennyit nem bőgtem, de könyvön és színdarabon se, mindazonáltal nem lehetett nem megkönnyezni a szereplőket. Még a felügyelőt is, mert hát ő csak a feladatát teljesítette, aztán ebbe bele is rokkant.
El fogom olvasni könyvben is, pedig ez se sűrűn fordul elő velem. általában a filmet szoktam hanyagolni, de ennek a rendezője egy zseni. Meg a szereplői is.
Nézzétek meg, megéri, mert amilyen szomorú olyan szép. Nem hétköznapi értelemben vett szép hanem olyan komoran gyönyörű. Még az is, amikor a lány (Cosette? Colette? Keverem) és a srác szerelmes lesz. Nem nyálas, romantikus nagy különbség. A Római és Júlia nem tett rám ilyen benyomást, őszintén szólva nekem nem kedvencem. Shakespeare talentum volt a maga nemében, de tőle nem ez a kedvencem.
Mellékvágányról visszatérve musicalrajongóknak kötelező, mert a dalok is valami eszméletlenül jól sikerültek. És finoman fogalmazok.
Ami külön érdekes, hogy miután megnéztem kicsit jobban éreztem magam, pedig alaposan kétségbeestem. megérkezett ugyanis az alkalmassági vizsga követelményei, és ettől kis híján idegbajt kaptam. Azt hittem, rossz szokásom szerint, hogy van még idő, pedig nem. Mindezek ellenére még belevágtam volna, de kellenek papírok, amiket úgy eldugtak, hogy nem is tudtuk megcsináltatni. Nagyon finom, mondhatom.
Aztán persze ott vannak a még egyéb, hétköznapi problémák, lelki válságok és egyéb miazmák.
Most azon gondolkodom, hogy vajon azt se veszik figyelembe, hogy az egyikhez nem szükséges alkalmassági vizsga, lehet, hogy oda bekerülök. Enyhén utópia, de csak enyhén.
Közben gőzerővel dolgozom azon a bizonyos szakdogán. Összejön, nem izgulok. Nagyon.