Átalakításokk, meg egy Új Év!

Rengeteg mesélni valóm és bejelenteni valóm van.
Nyugi ezek után NEM fog következni egy olyan mondat, hogy bezárok és abbahagyom, mint az eddigi két blogkezdeményemet, mert megtaláltam azt a közösséget, ahol jól érzem magam. Mindenkinek, mindennek megvan a maga hibája, de valószínűleg ezért is vagyunk emberek és momentán pont nem érdekel az erkölcsi példabeszéd, mert jó itt. Jó Közétek tartozni.
Rengeteg mindent kaptam, véleményeket, amiket soha nem tudtam rendesen megválaszolni, tanácsokat, dizájnt és általában egy olyan közösséget, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani. Ha pedig mégis akkor csak a Kard Rendjéhez. Ez igen, egy dicséret.
De most nem erről akarok beszélni, bár azt nem mondom, hogy nem fogok random felkiáltásokat intézni hozzátok a Szeretet és Béke! jegyében, csak épp moderálom magam.
Szóval átalakítás alatt áll, illetve lesz a blog, amihez először is valakit zargatni kéne fejléc meg háttér ügyben, mert ha mást ki lehet használni, akkor én nem fogok vesződni. Annál is inkább, mert nem nagyon értek hozzá. Persze ha sosem kezdem el, soha nem fogom megtanulni, de most még nem érzem azt a lökést, hogy na majd most! Szóval valakit ostromolni fogok majd, asszem Menta, vagy Engel, még nem döntöttem. Vagy HardCandy. De nyugi, még nem kell pánikba esni senkinek sem, még azt sem tudom, hogy mit akarok. Valószínüleg valami világosat meg vöröset, mert az jó.
Aztán meg oldalt is rendszerezem majd a címkéket, meg a linkeket, meg mindent, a felső menűsort is rendbe vágom, meg kibővítem majd egy új projekttel is, amit már említettem vagy hússzor.
Mert Candyval megegyeztünk, hogy mind a ketten belevágunk a Nagy Könyvírásba. Hetente minimum öt oldalt kell írnunk, és ezalatt a Wordos oldal értendő, a saját regényekből, én meg ezt megfejeltem, hogy a fanficekből is ugyanennyit akarok, mert mindkettőt szeretem.
Tudom mostanában nem sokat hoztam, konkrétan semennyit, de itt volt a karácsony, aztán meg az a rakat könyv. Szám szerint kilenc könyvet olvastam el hat nap alatt, tehát az ajánlókra is rá fogok gyúrni. És most betűmérgezésben szenvedek, legalábbis nem nagyon akaródzom olvasni. Egy hónapig alig-alig rágtam át egy-két könyvet most meg kilencet is. Nah igen, ha már lúd legyen kövér.
Tehát ezek lesznek várhatók, és majd nyugodtan lehet rugdosni, mert hajlamos vagyok ellustulni, tehát bárki, aki úgy ítéli meg, hogy késésben, vagy csúszásban vagyok valamelyikkel, nyugodtan leszidhat. Nem lesz belőle sértődés, max ha nagyon elegem van, átkozódni fogok, de nyugi, ez hamar elmúlik.
Ráadásul van egy rakat kabalám is, pedig eddig egy se volt. Elsőnek ott van Hortenzia a fabagoly, ami nagyon rózsaszín, és nagyon dülledt szemű, de nagyon szeretem, mert olyan kis aranyosan néz oldalra.
Aztán ott van a piros csokornyakkendős gyűrűm, amiről mindenki azt állítja, hogy masni, pedig nem is, hanem batárnagy utalás a Doctor Whora. Ha irok mindig rajtam van, kényelmesebb tőle a tollat fogni.
Aztán az öcsém készített nekem egy TARDIS-t, tehát az időre se foghatom a problémáimat. Ráadásul mézeskalácsból van, meg ehető gyöngyökkel van díszítve, úgyhogy nagyon badass.
Van valahol egy műanyag karkötőkezdeményem, ami olyan, mint egy zöld kukac, amit Dalmától kaptam, de elkalódott a rakodások közben, de elő fog kerülni, mert jólesik vele játszanom gondolkodás közben.
És végül, de nem utolsó sorban lidérckétől kaptam egy nagyon jópofa kalózcsontvázas kulcstartót, aminek hivatalosan Jack Bonifác a neve. Komolyan, nagyon jópofán vigyorog, és teljesen csontváz és csak az enyém! A levelet pedig ugyan nem a szívem felett őrzöm, de abban a könyvben, amire ráteszem a füzetet ha irok.
Szomszédságában van egy mandala, amit Ágitól kaptam és az egyik felén egy gyönyörű virág, mandalavirág, vagy mi a szakszó, van, a másik oldalon pedig egy szépséges idézet Buddhától.
A zenei inspirációról pedig nem is beszélek, bár még nem teljes a lista.
Minden adott hát ahhoz, hogy dolgozni tudjak, és én dolgozni is fogok, mind a novellásköteten, mind a fanfictionok, mert szeretem!
Titeket is szeretlek, mind a harminckét feliratkozót, meg bárkit aki erre vetődik, meg úgy általában blogspotos közösségünket. Cupp!
A másik fontos dolog amiről szót kell ejtenem, az, hogy mindjárt itt a Sherlock harmadik évada. El se hiszem, hogy ezt is megértük! Azt hiszem, az öcsémmel karöltve fogom megnézni, mert tegnap az AXN Sherlock második évados maratont tartott, és az öcsém velem együtt nézte meg az utolsó részt. A zuhanást. És hallottam, amint azt motyogja, hogy Sherlock nem lehet halott! meg, Moriarty zseniális!, tehát ő is rajongó lett. Ma reggel meg kijelentette, hogy Sherlock milyen jó Doktor lehetne. Mármint Ben. Mondtam, hogy voltak ez irányú elképzelések, csak hát mégse jött össze, viszont egyetértett abban, hogy Sherlocknak is fantasztikus. De élvezte a sorozatot, mert meglepően kevésszer szúrt közbe teljességgel oda nem illő mondatokat, meg nem is viccelte el, sőt ő is filózott egy sort a zuhanás hogyanán. Lehet, hogy meglepem egy Wholockkal, ha már így sikerült megtérítenem. Aztán kezébe nyomom, majd az Elveszett próféciákat, meg Terry Pratchettet, mert nincs teljesen  elveszve. Büszke vagyok rá, bár olykor anyámat sajnálom, mert most már duóban hallgathatja a rajongói párbeszédeket :)
És ha nem Anderson lesz a rajongói klubvezető, megverem Moffatot. Vagyis megverjük. Mert annak kell lennie. És egészen emberesen néz ki azzal a szakállal, nem olyan, mint egy vizihulla. Meg Maryre is kíváncsi vagyok, arra meg aztán pláne, hogy miként reagál John Sherlock visszatérésére. Nekem tetszett az ájulás is, olyan aranyos volt, bár itt inkább a balegyenesre teszek többet.
Összegezhetném, hogy mit csináltam eddig, de azt a blogom egyéves szülinapjára tartogatom. Inkább BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Meg egy kérdést, hogy ti tettetek valamilyen újévi fogadalmat, vagy terveztek tenni és mit szeretnétek megvalósítani a jövőben.
Remélem, hogy sokszor, sokat találkozunk még!
U.I: Mihelyt találok képeket a karácsonyi KR-es edzésről, arról is irok egy bejegyzést, mert tudom, hogy szeretitek. Vagy csak jól álcázzátok.

Gareth Roberts - Shada (Douglas Adams elveszett Ki vagy Doki? epizódjai alapján) - Egy nap, egy könyv

Még ilyen hosszú címet! De hát láttunk már rosszabbat is, szóval nem kapálózok túlságosan. Amúgy rájöttem, hogy két könyvet is képes vagyok elolvasni egy nap alatt, de másfelet tuti. Hm...lehet, hogy ez már kicsit megszállotság?

Mikor megláttam, hogy lehet kapni a neten, két gondolat villant át az agyamon: Csoda történt! meg, hogy megvan végre az öcsém karácsonyi ajándéka.
Rászoktattam a Doctor Whora, és azóta dalekbuzi lett, bár gyanítom, hogy a Doktor enyhén furán nézne rá. én is furán néz, rá de megbeszéltük, hogy a gyerek dalekot ölelget, én meg cybermeneket robbantgatok a szeretetettemel. Említettem már a megszállottságot?
Ez a könyv pontosan az, amit az ember vár, egy kellemes és csodálatos délután kedvenc Időlordjai társaságában. meg K-9-ben. meg a szokásos csatolt részek, úgy mint az emberi zavaró tényezők, és a kötelező ellenség.
Akinek a Hajója a legnagyobb egyéniség az egész sztoriban, egészt egyszerűen annyira dougleses, amennyire az lehetséges. Komolyan, imádtam.
Maga a történet nem nagy különlegesség, bár én személy szerint felkiáltottam a csattanóknál, hogy Tudtam! De ezért bőven kárpótolnak a mélyenszántó párbeszédek, meg a karakterek.
A Doktor, aki épp szám szerint a Négyes, ha jól tudok számolni és ő viseli azt az überhosszú sálat, pontosan olyan doktoros amilyennek lennie kell, és vagy nagyon-nagyon okos, vagy nagyon-nagyon ostoba. A franc se tudja, de az a jó, hogy az ellenség, jelen esetben Skagra is a falra mászik tőle.
Skagra a tipikus elfoglalom-a-világot bűnöző, bár be kell ismerni, hogy a módszere egyéni.
Na de most már tényleg ideje elárulnom a bonyodalom fő okát és okozoját: egy különösen veszélyes könyvet, amit Chronotis professzor véletlenül hozott el Gallifreyről. Üzenet küld hát a Doktornak és Romananak, de aztán elfelejti, hogy mi is volt benne.
Közben a könyv, szerintem pusztán kíváncsiságból, kiköt egy földi tudós Chris Paron, és reménytelenül szerelmes férfinál, aki le akarja nyűgözni vele szerelmének tárgyat. Persze a lány is fülig szerelmes belé, de hát nézzük el nekik, ez előfordul olykor.
Az élet megy tovább, így Skagra is folytatja a maga terveit, egyrészt sereget gyárt magának, ahogy ez elvárható és el akar jutni Shadára, mert ott rejtőzik a terve sikeréhez elengedhetetlen személy.
Mondom sík egyszerű, de hát nem is cizellált fordulatokat várunk el tőle.
Bőven elég, hogy megnevetett, és elvisz minket téren és időn át.
Kell ennél több, úgy őszintén?
Nah ugyehogy nem.
Aki nem ismeri/szereti annyira a Doctor Who-t, vagy szeretnek a kákán nemhogy csomót, de komplett csomógyárat keresni, azok talán mégse vegyék meg, mert mi értelme fanyalogni háromszáz oldalon keresztül? Viszont ha szereted a sorozatot, Douglas Amdams előkelően angolos humorát, akkor nyugodt szívvel csapj le rá.
Rajongóknak kötelező darab, mindenki másnak fakultatív.
Igazából nem tudok többet mondani erről, mert olvasni kell és szeretni és dédelgetni, és ábrándosan sóhajtozni, hogy némelyeknek piszok mázlija van.
Jah és nem kell amiatt siránkozni, hogy nem tükrözi majd Douglas szellemiségét, vagy a sorozatét, mert a forgatókönyvek fennmaradtak, így hát gyakorlatilag az lett könyvbe átültetve. Én imádkozom, hogy több ilyen legyen és jelenjen meg magyarul is, mert nem igazság, hogy megfosztanak minket ezektől.

Neil Gaiman: Sosehol - Egy nap, egy könyv

Valahogy senki nem hiszi el nekem, hogy ilyen gyorsan tudok olvasni, pedig ha békén hagynak, akkor egy három-négyszáz oldalas könyvvel simán végzek. És nem csak elolvasom, vagy átfutom, hanem igenis alámerülök a történetbe, átélem, kommentározom és mikor befejezem, ködös tekintettel meredek a világra, hogy: Ti is láttátok azt amit én? Ha pedig nem, akkor sürgősen lássátok, mert ez asdfghjkl. Ebben a sorrendben.
Nos, úgy döntöttem, hogy meggyőzésképpen, meg az élmények leülepítése céljából megírom ezeket a kis ajánlókat. Remélem, hogy tetszeni fognak, és talán inspirál arra, hogy beszerezzétek, annál is inkább, mert hogy néz az ki, hogy csak Ti vesztek rá olyan sorozatok/könyvek/filmek imádásra, mint pl: Sherlock, vagy az Elveszett próféciák? Lehet, hogy ezeknek a könyveknek a nagy része nektek is megvan, de akkor legalább lelkesen bólogathattok, hogy igen, van ízlésed lányom!
Mivel az Elveszett próféciákról már valahol írtam (komolyan, újévre összedobok valamivel átláthatóbb cimkefelhőt), így hát jöjjön a következő könyv a Sosehol!

Ha valakinek, akkor Neil Gaimnak (és természetesen Terry Pratchettnek) igenis van Egyéni Látásmódja, és ez üvölt minden egyes lapról, minden egyes betűről, és olyan helyet, aminek elméletileg unalmasnak, szürkének és közönyösnek kell lennie, felruház olyan csodálatos és hihetetlen Varázslattal, hogy az ember lánya sikoltozik azért, hogy elmehessen oda.
Szinte idáig hallom az okvetetlenkedő hangocskákat, hogy de mégis mi lehet ebben olyan zseniális? Hiszen az csak a londoni metró!
Igen, ez csak a londoni metró.
Meg ami még alatta van.
De komolyan, Kedves Kételkedő Uraság, vagy Hölgy, nézzen csak ide. Ez az átlagos fiatalember, aki különben történetünk föhőse, Richard Mayhew pont olyan közönséges ember, mint önök. Elutazik Londonba, hamarosan esküvője lesz, bár meg kell hagyni, hogy a hölgy egy kicsit talán túlzottan is parancsolgatós természetű, és nem is álmodik arról, hogy hamarosan egy olyan világba nyer bebocsátást, aminek Önök Kedves Kételkedő Uraság vagy Hölgy elutasítja a létezését.
Azonban egy véres és kifejezetten üldözöttnek tűnő lány esik a semmiből elé, úgy dönt, hogy szakít az addigi életével, és inkább a lányt viszi biztonságba. A lány, akit egyébként Ajtónak hívják, meglepően pontos módon, valóban üldözött személy, és akik üldözik, azokra nos, nehéz jelzőt találni. De ha mégiscsak valamiképpen jellemezni szeretnénk őket, akkor mindenképpen meg kell említenünk a "kellemes modorú" és a "kegyetlen" szavakat is. Mivelhogy foglalkozásukat tekintve ez a két úriember bérgyilkos. De legalábbis pénzért nagyon szíves eltüntetik az útból a kellemetlenkedő személyeket.
Richard megússza a velük való első találkozást, és csak csodával határos módon, no meg a jó öreg írói trükköknek köszönhetően, menekül meg előlük.
Persze megpróbál kimaradni a dolgokból, de ez, mint még Önök is tudják, nem tart sokáig és Richard hamarosan a Lenti Londonban találja magát, ami a metróhálazat alatt húzódik és roppant fantáziadús módon a metró állomások nemcsak nevek, hanem az ott élőket is takarják. Mint ahogy például a budapesti Angyalföld alatt angyalok élnek.
Nah kezdik már kapizsgálni? Nagyon helyes.
Természetesen Ajtó, Richard mellett, még számos segítőre és ellenségre akad miközben megpróbálja fellebbenteni a családja lemészárlásához kapcsolódó titkokat, elsőként mindjárt azt, hogy mégis ki és miért tette ezt.
Ez nem mindenkinek tetszik, de hát a mesékben már csak így mennek a dolgok, és talán maga sem fogja bánni Kedves Kételkedő Úr vagy Kételkedő Hölgy, mihelyt rátérek a következő érvemre,hogy miért is érdemes elolvasni ezt a páratlan könyvet.
A karakterek. Vannak egyértelműen jó figurák, vannak egyértelműen gonoszak, és ott vannak azok, akikről nem lehet eldönteni, hogy melyik oldalon is állnak egészen pontosan. És ami csak még elbűvölőbbé teszi az az, hogy van akinek mindezek ellenére meg tudunk bocsátani, bár az adott pillanatban, inkább alaposan szembeköpnénk. Aztán van olyan, akit elsőre a szívünkbe zárunk és csak a végén derül ki, hogy nem önzetlen jóakaró.
Akárcsak az emberek, és ez bámulatos. Olyan nemes egyszerűséggel kezeli az emberben megbújó, egybeolvadó kettősséget, hogy az vastapsra méltó.
Nem is szólva a bámulatos, magával ragadó, könnyed és értő stílusáról, ami egészen biztosan még Önt is elbájolná Kedves Kételkedő Uraság vagy Hölgy.
Apropó, hallották már arról, hogy amerikai csatornákban egy krokodil él? Illetve élt, mert egy Vadász nevezetű egyén megölte.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogyha az ember lemegy a föld alá nem biztos, hogy csak szerelvényekkel, hajléktalannal találkoznak, hanem patkányszavúakkal, Bársonyosokkal, vagy másmilyen furcsa teremtménnyel találkozhatnak, hanem szörnyű lényekkel is.
De ha szerencséjük van de Carabas márki ott lesz a közelükben.

Karácsonyi hepaj, avagy nem tudom nem elmondani

Nah kinek mit hozott a jézuska?
Úgy érzem már csak puszta illemből is illik ezt megkérdeznem, még mielőtt kontrollálhatatlanul előtörnek belőlem az élet apró örömei.
Na ez belül jobban hangzott.
Szóval remélem mindenki sok szépet és jót, finomat, csodásat kapott, és nem szégyen beszámolni róla vélemény formájában!
Amit én kaptam, amit én kaptam, és amitől még most is rózsaszín egyszarvúakat látok az ez :

Igen, Elveszett próféciák, könyvbe, csak nekem, csak az enyém, az én kisz Drágaszágom! Amúgy nézzétek el a rendkívül hüye arckifejezést, ez még a moderáltabb volt. Bár elájulni nem ájultam el, éljen a likör(!), de vinnyogtam, hápogtam, rítam, vigyorogtam, magamhoz öleltem és megpusziltam.
Amúgy a frissekre is hasonló arckifejezéssel szoktam reagálni, de a képernyőt nem ölelem magamhoz. Csak mutogatok rá debilen. Erre a könyvre is debilen mutogattam.
De még más könyveket is kaptam, ezekről is van fénykép.

És még mindig nem lettem szebb, sőt lelkesebb se nagyon, pedig már a plafonig pattogtam, hogy melyiket olvassam, melyiket olvassam? Cím szerint: Neil Gaiman Sosehol, Terry Pratchett: Az időrabló és Az Igazság, meg a Böszörményi Gyula trilógiájának első része, mert az utolsó kettő megvan. (Huh de kiakadtam a harmadik könyvön, merthogy Lilithhel kinlódnak, és akkor drága Lilithünk leszőkézze Évát, én meg druszai szolidaritásból felhecceltem magam. Nem mintha érdekelne a névnap, tényleg nem).
Az a kék ott oldal, egy TARDIS. Az enyimé, a sajátom és nem a Doktoré. Tesóm készítette, kemény munkával és kicsit olvashatatlan a felrat, kicsit nem annyira kék, de ő szeretettel készítette, és különben is TARDIS mézeskalácsból, csak nekem, és az a minimum, hogy már ezért is becsülöm. Amúgy meg tetszik, mert csillog az ehető gyönyöktől, és mézeskalács, és ennek a TARDIS-nak még jó a kaméleon áramköre, azért néz ki ilyen fanatsy sci-fisen. És belül nagyobb.
Kaptam még egy nagyon csinos, piros Swaroskival díszített karkötőt, meg Szamos likört, meg marcipánt.
A vívómaszk nem jött össze, de már vadászom, szóval nem is kesergek.
Az öcsém pedig ennyire örült a Shadanak:

És most is félpercenként kommentálja a könyvet. Mondjuk én is ezt csinálom. De annyira boldog vagyok, hogy tetszett neki! Nagyon vicces volt, ahogy ő is produkálta a rajongói tüneteket: cincogó, magas hang, vinnyogás, fültöl-fülig vigyor, idétlen ugrabugra, és fura levegővétel. Ketten beszéltük a másiknak, hogy nyugi, vegyünk levegőt, de nem lehet!
Mint látjátok ő szekrénynek készül, szóval a többit a fantáziátokra bízom. Vagyis nem! Tudom milyen az.
Anyámmal meg kaptuk teafőzőt, teapirítót, úgyhogy öt rakor teaszünetet tartunk. lehet, hogy be fogok ruházni olyan teára, maibe lehet tejet önteni, mert finom és annyira angolosak leszünk!
Tehát így jó karácsonyom volt, remélem nektek is, és még egyszer modnom, hogy véleményeket a ti karácsonyotokról szivesen várok!
Az első kép meg a mi karácsonyfánk, még lekapcsolt fényekkel.

U.I: Ő meg a nyolcvanéves öreganyám, apai ágon, és nagyon harcias teremtés. Nagyon szeretem és úgy tervezem, hogy irok egy ficet, Supnatosat, amiben megtalálja a Winchester-tesókat, akik épp kibontják a sírt (Amúgy miért nem kapják őket rajta?), és persze ő lesz a helyzet hőse. Mert én kinézem belőle, amilyen nagy a szive, olyan harcias. Nagyon szeretem és büszke vagyok rá. Ha idős leszek, rá akarok hasonlítani.

BOLDOG KARÁCSONYT

Ide irtam verset is, humorosat, szépet,
csak a füzetem nem találom, ez a biztos végzet.
Azért, hogy versike nélkül mégse maradjatok
rímekbe szedem ezt a gondolatot.
Roskadásig legyen tele az ünnepi asztal,
meg a karácsonyfa is mindenféle jóval.
Sok ajándékot rejtsenek a csomagok
legyetek nagyon vígak és boldogok!
Így hát Kellemes Ünnepeket kívánok!

Közeleg a tél,hoppá a karácsony!

Komolyan úgy vagyok ezzel a mondással, a nulla háttérismeretemmel, hogy mindig röhögnöm kell rajta. A Gyalog-galoppban, abban az eszementen zseniális filmben (és könyvben), van egy olyan jelenet, hogy Lancelot rohan, rohan, rohan, veszettül lóbálja a kardját, és a snittek úgy vannak megoldva, hogy egyszer a rohanó Lancelot, egyszer az egyre értetlenebb őrőket mutatják, mert Lancelot nem ér közelebb, aztán fél perc után, minden átmenet nélkül, ott van és kaszabol.
Nagyon vicces.
Ami még külön tetszik, hogy Lancelot szájából elhangzik egy ilyen mondat, amit csak nemrég szúrtam ki, pedig ha nem láttam ezerszer, akkor egyszer sem:
„ Bújj hozzám, én jó meleg vagyok”
Kész, offroty˙
De ha már Gyalog-galopp.
Ki látta közületek a Doctor Who? Ötvenedik évfordulós részét? Aki igen, az emlékezhet arra a jelenetre, amikor a tízes Doktor figyelmezteti a nyulat. Az biztos, ezeregy százalék, hogy utalás volt a Gyalog-galoppra.
Igaz, hogy itt a „nyúlon túl” volt az ellenség.

Na, de a lényegre térek. Feladtam a leveleket, innentől kezdve mindannyian a posta kegyelmére vagyunk utalva.
Egy fontos dolog: fordítsátok el a papírt, a betűk dőlésszögével megegyező irányba, úgy talán ovashatóbb lesz. Mert rájöttem, hogy én is így irtam, a lap már-már vízszintes és nem függőleges helyzetben volt, magyarán a hosszabbik oldala nézett felém és nem a rövidebb.
Így kényelmes.
Viszont cserébe nagyon jól néz ki.
A tartalmával kapcsolatban annyit, hogy beleéltem magam, és meglehet, kicsit Szerintem így irtok ti hangulata lett, de nem akartam senkit megsérteni.
Csupa szép és jó dolgot hordtam össze, szóval élvezzétek, mert megérdemlitek.

A másik dolog az, hogy felkapnak az események, és érdemleges novellát, verset, bárakármit, fogalmam sincs mikor tudok hozni. Szombaton munkanap, aztán szombat délutántól egész vasárnapig karácsonyi kardedzés, össznépi banzáj meg ilyen csudimudi dolgok, hétfőn a Hobbit 2-re megyek, aztán meg kedden szenteste, és karácsony.
Ti is így vagytok mi?
Akkor kezet foghatunk.
Azért majd összedobok egy kis novellát, verset, karácsonyra, mert azt úgy illik.
Van is hozzá elképzelésem. Mindenkit cukorba fogok fojtani.
Ismertek. Képes. Vagyok. Rá.
Annál is inkább, mert megint elszóltam magam.
Mycroft/Moriarty.
Jól olvassátok.
Előzetesbe igérhetek egy manipulatív!Mycroftot, meg egy pszichopata!Moriartyt, a cselekményről ne beszéljünk, mert nincs, de attól ebben is lesz egy csók, de ennyi. És igazából inkább Mycroft-központú lesz, mert most is folyamatosan ugranak be jelenetek, hogy miként hangsúlyozhatom ki az idősebik Holmes hatalomjátékát. És hirtelen rájöttem, hogy milyen szerepet tölt be Moriarty. Azt hiszem sikerül belecsempésznie a Végső Problémát is, és ezzel megoldom az átkötést.
Gyerekek, ha ez sikerül oltári büszke leszek magamra, tekinte, hogy Moriarty nem könnyű eset.
Anderson az. Jah azt is irom ám, csak éppen nem tudok normális keresztnevet adni neki.
Haragudnátok ha ezt megkerülném valahogy?
Amúgy lassan mindenkit mindenkivel shippelek, és pont a Johnlockkal nem tudok mit kezdeni. Talán azért mert még mindig tartja magát az a meggyőződésem, hogy a kapcsolatukat nem lehet se a barátságba, se a szerelembe bekategorizálni, és ha mondani kell valamit, akkor ösztönből a barátságot tippelem.
De ez nem akadályoz meg abban, hogy rajongjak a párosukért.
Visszatérve a mindenki mindenkivel témakörhöz, nekem még a kezdetekkor, vagyis cirka fél éve, volt egy olyan elgondolásom, hogy John hozzámegy Mollyhoz.
Mary akkor már, és akkor még, nem volt benne így a tudatomban, jó?
A közelmúltban meg egy John/Moran eszmefuttatásom volt, hogy arról ne is beszéljek milyen kis kinzós novellát lehetne irni John/Moriarty párossal. Sherlock valóban meghal, Moriarty meg bosszút áll. Mert John lelőtte Morant, de Sherlockot nem tudta megmenteni. Moriarty aztán elrabolja, fogva tartja, kinozza, mind fizikálisan, mind mentálisan, meg is erőszakolja, míg John össze nem törik végleg. Azt nem tudom, hogy mi lenne a vége, valószínűleg valami nagyon reménytelen kicsengésű. íbr/>És ez most jött.
Nagyon kell már az a harmadik évad.
De visszatérve a cukorkasztorikra. Lesz egyszer egy pocket!Frostiron, mert Loki mégiscsak lúzer, minimum felerészben és elcsesz egy varázslatot, ezért öszezsugorodik Starkkal együtt. Loki nem bújik ki a bőréből és világmeghódításai törekvéseit sem adja fel. Undorítóan boldognak és aranyosnak fogom megirni.
A másik meg, mini!Johnlock, mert megtaláltam a fenti képet és Candy chatboxán megosztottam. Úgyhogy meg van állapítva, hogy John és a gumimacik eszméletlenül aranyosak és kell egy sztori velük. Valószínűleg kidlock lesz, mert az még aranyosabb. Már most cukormérgezésem van, de kit érdekel?

És ha ez még mindig nem lenne elég, „hangok a háttérből: De az!” akkor büszkén és félve hirdetem, hogy belevágok a könyvírásba!
Mostanában, ebben a pár hétben, elkapott az a meggyőződés, hogy én meg akarom jelentetni azt a novelláskötetet.
Meg akarom irni, meg tudom irni, így hát nekivágok.
Candyval megbeszélem, hogy adja meg, hogy egy hét alatt hány szót kell gépre(!) vinnem, és ha megegyezünk ebben, akkor majd kiirom, és arra kérek mindenkit, hogy legyen annyira jó, hogy kérje számon rajtam, hogy még véletlenül se tudjam ellógni. És ha kifogásokat irkálok, körbepörgőrúgjon hátsón.

Amiről még hirt akartam adni, hogy megyek lovagi étterembe is. Sosem voltam még, úgyhogy nagyon várom. Azt is hétfőn, szóval teljesen rá leszek hangolódva erre a középkori-fantasy témára. Arról nem is regélve, hogy, mint irtam karácsonyi edzés.
Vettem egy-egy könyvet a két kardos barátnőmnek, és csak remélni tudom, hogy nem nyúltam abszolút félre. Mindketten szeretik a fantasyt, szóval az egyikük mekapja az echte fantasyt, a másikuk meg a kicsit misztikusabbat, meg egy-egy tábla csokit.
Lehet fűzök nekik is ilyen karácsonyfadíszt is, még pluszba. Mondjuk, azt amúgy is kell, a KR-es (Kard Rendje) karácsonyfára is.
Rendkívüli karácsonyi hangulatom van, évek óta nem volt ilyen, úgyhogy két kézzel szórom a nyakatokba!

Apropó a TARDIS-t is sikeresen eltérítettem, a könyvtárból(!Lehet, hogy tényleg kirabolom szegény Doktort. Áh, Clara nagyon figyel) irok most éppen, szóval ha megláttok egy kék, rendőrségi vészhívó fülkét, akkor gyertek csak, mert értetek jöttünk! Jah és nem árt, ha egy kicsit hízelegtek a Doktornak. Lesokkolta az infó, hogy ő itt, mint sorozat létezik, meg a gyerektől ellesett Teletabíz dalekok! Nevezetű univerzális kiszólás. Bár talán egálba jöttem azzal, hogy autogrammot kértem mind a kettőjüktől.

Akárhogy is, buli van a TARDIS-ban!

Addig is míg odaérünk, találjatok valami jót és boldogat az életetekben, aztán ha máshogy nem is, de a következő véleményemnél vagy írásomnál találkozunk!
Pusszancs drágáim!

Részeges karácsony

Rózsaszín rénszarvas száll az égen át!
„Sajnálom haver, de nagyon berúgtál.”
Rockkoncertet, metált adnak a betlehemben,
az az angyal plébekelt, én figyeltem!

Pogóznak a zenére a karácsonyi bögrék.
„ Persze, mert a standnak is nekimentél.”
Begördülnek a parasztok, hoppá, a pásztorok,
mindegyik alatt egy Harley Davidson morog.

A királyok is itt vannak, mér’ UFO háton jöttek?

„ Az a körhinta, és egy órája nézed.”
Ajándékot köszi, most inkább nem kérek,
bár egy pohár borral mindig szebb az élet.

Odafent a csillagok is kánkánban nyomatják!
„ Ülj le, még mielőtt kidobod a rókát!”

Én mondom, csakis piával lehet jó az ünnep.
Részeges karácsonyt kívánok hát mindenkinek!

Avagy ötperces ujjgyakorlat, mert jó hírt kaptam. Talán egy kicsit szeb lezs ettől a hétfő estétek. 

Vigyázz! Kész! Mindjárt karácsony!

Komolyan a címeim egyre szebbek és szebbek, valamint fantáziadúsabbak lesznek. Az egyetlen ami mellettük szól, hogy legalább fedi a lényeget.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy azoknak az olvasóimnak mivel kedveskedjek, akik nem kapnak levelet, mire bevillant, hogy vers!
A versek jók és szépek és viszonylag hamar megvagyok velük. Annál is inkább, mert már meg vannak irva, úgyhogy majd úgy időzítem.
Persze vadászok videókat meg képeket is, viszont ne is várjátok, hogy a designnel kezdjek valamit. Max, új évben újat rendelek, de ennyí.
Ám ha már levelek.
Holnap meg holnapután feladásra kerülnek a levelek, és reményeim szerint három napon belül mindenhova oda is érnek. Ha meg csak a két ünnep között érkezik meg, akkor is tudjátok, hogy az veszettül karácsonyi ajándéknak volt szánva.
Ne tudjátok meg, hogy miket kacarászok írás közben, meg rágom a szájam szélét, hogy nem mentem-e túlzásba, és ilyenek.
Kiváncsiak vagytok mi, hogy mi lesz benne? Nagyon ajánlom, mert roppant szomorú lennék, hogyha nem tudnám felcsigázni a kiváncsiságotokat.
A hétem nekem is zűrős, és hosszú, szombaton munkanap, hogy "sípszó", aki kitalálta. Tényleg nem értem kminek fájt volna, hogyha csak úgy odaadják azt az egy napot. De nem fogok én itten politikai nagyfilozófiába kezdeni, egyrészt, mert teljesen értelmetlen, másrészt, meg csak arra jó, hogy az ember felhúzza magát tehetetlen dühében.
Aztán meg karácsonyi edzésem lesz a KArd Rendjébvel, szombat délutántól vasárnapig, jó kis össznapi banzáj lesz, itt Győrben, ami csak azért fura, mert mióta járok, azóta lesz először Győrben. Nem mintha nem örülnék neki, csak úgy mondom.
Hétfőn meg, ha minden jól megy, ajánlom a Sorsnak, hogy most az egyszer húzza meg magát, és ne csesszen ki velem, mert ráuszítom a Winchester-tesókat, mert el akarok jutni Pestre. Talán ha sokat mondogatom, akkor teljesül,és nem minősül elkiabálásnak. A Hobbit 2-t nézem, tudom ám, hogy az van utána, hogy Smaug pusztasága, de így egyszerűbb, és mindenki jól összekveri a Thor 2-vel. Amit szintén meg fogok nézni egyszer, valamikor, a közeljövőben.
Szóval nekem se lesz nagyon időm irogatni, viszont ma aktapakolás közben, van valami azokban az aktákban, ez már biztos, eszembe jutott, hogy Crowley növényei POV, nagyon fluff már-már crack Crowrafael, mert nem bírom azt a rengeteg angstot, amit összeirtok velük. nem mintha nem élvezném, de a lelkem szükségét érzi valami vidámnak.
Foglalkozni kéne a többivel is, de ránézek a füzettel, és előre érzem,. hogy ebből leír-áthúz, leíar-áthúz játék lenne, mert sehogysem érezném jónak. Tudjátok, tipikusan az az állapot, mikor van egy rakat ötleted, de mikor nekilátnál, valahogy egyik sem az igazi. Szörnyen idegesítő.
Nagy az esély rá, hogy az időjárás miatt is van, mert ebben a nyálkás, párás, ködös időben az ember még az életét is elunja.
Nem tudom veletek mi van, arra is ilyen pusztulat-e az időjárás, ha igen, akkor gyüljünk össze és szenvedjünk együtt. Olyan Night Valesen. Istenesen beleestem ebbe a rádióműsorba.
Hát akartam még valamit?
Nem hiszem.
Igazából ez csak olyan helyfoglaló, hogy élek, vagyok, de semmi kedvem semmihez.
A zene meg azért, mert mégiscsak karácsony jön.

Az öngyilkosság hátrányai

Tartalom: Az eseményeknek általában kétféle következménye van: azzal, amivel számolni lehet, és az, amelyikkel nem.

Páros: Sherlock/Mycroft
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: egyperces post-Reichenbach
Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: a humorom, az események pontosan a zuhanás után játszódnak

Megjegyzés: Ez pontosan egypercnyi indok arra, hogy miért nem szabad engem két órás edzés, két forralt bor és éjféli fekvés után papír és toll közelébe engedni.

Üzenet a hétköznapokból

Hát élek és virulok. Olyannyira művelem ezt a tevékenységet, hoy szerintem simán lekörözök egy szobafikuszt. Bááár attól függ, hogy kinek a szobájában van az a fikusz. Crowley szobájában lévőt például nem fogom felemlegetni, mert az pofátlanul nagy előnyben van velem szemben. Igaz, hogy retteg, mint az autópályára kitévedt őzike, de akkor is.
Elveszett a lényeg, mert azt akarom kihozni ebből, hogy nagyjából rendben mennek a dolgaim. Dolgozom, a munka inkább sok, mint érdekes, de legalább a munkatársak normálisak. Van egy hapek, szakállas, mindig egy kicsit görnyedten jár és ha ránézel az az első rakciód, hogyha nem szólsz hozzá, akkor talán nem fal fel.
Pedig amúgy nem emberevő fajta, van humora és még irni is szokott. Egyszer a kezembe került egy fanfiction crossovere, Gyűrűk Ura kontra Star Wars. Volt sovány egy-két oldal, de szakadtam a röhögéstől.
Sajnos én kint ülük egy nyugdíjba készülő asszonnyal, mert bent, a többiek között nem volt már asztal, és ez még nem is lenne baj, de beszél. Állandóan és nagyon körülményesen, amit pedig nem mindig díjaz az ember. Háromszor is elmagyaráz egy viccet, és mindig az unokájával hozakodik elő. Ilyenkor mélyen együttérzek Sherlockkal.
De most két napig szabin van, úgyhogy azt hallgatok, amit akarok és csend van.
Viszont van ennél érdekesebb sztorim is. Tudni kell hozzá, hogy reggel mindig lemegyünk irratárazni, vagyis megkeresni azokat az aktákat amik kellenek, és ez pincében van, amit egy elég vastag ajtó zár el a külvilágtól. Nomármost tök gyanútlanul keressük a keresnivalót, mikor ZUMM! becsapodott az ajtó. A következő gondolatok futották át rajtam:
- Bezártak minket
- Valami perverz pszichoapata
- Vagy egy szörny
- Nincs nálam só!
- Még jó, hogy tudok birkózófogásokat
Persze csak a huzat volt, de ezek után senki nem mossa le rólam, hogy nem néztem/olvastam túl sok Supernaturalt, meg Stephen Kinget.
Ami miatt viszont néha igazán megéri iktatni azok a nevek. Tanuljatok:
-Luigi Cavaliere
- Naftlin Ludvig
- Fieraru Sándor Livius
- Schafrina Markus Dieter
És újfajta átkot is összeszedtem, mint a náthát, a cipzárokkal kapcsolatban. Egész egyszerűen tömkremennek, de én nem tehetek róla. Bár apám szerint igen, de hát mind ismerjük a szülőket. Néha igazán rémesek (Csak én hallottam ezt Cecil hangján? Biztos).
Viszont voltam hétvégén színházba, vasárnap és a Kripli című kétfelvonásos színművet láttam. Emberek, én tisztelem Martint, Benedictet, Hiddlestont, de amit Járai Máté művel a színpadon! És most ide képzeljétek az összes rajongói megnyilvánulást, mert lassan én érzem kínosan miatta. Ráadásul a Kisfaludy teremben játszották, aminek az a különlegessége, hogy nincs színpad, így a nézőket és a színészeket még egy küszöb sem választja el (Persze a nézőtér lépcsős kialakítású). Ettől az egész még közelebbinek érződik és basszus. Nagyon basszus. Szikrát sem kaptam a darab után, de majd szentelek neki egy külön bejegyzést, mert azok a karakterek! Azok az árnyalt jellemek! Az a cselekmény! Valaki locsoljon fel, köszönöm. (Ráadásul a nebbem élő slasher is szeretve érezte magát, mert volt egy olyan mondat a darabban, és most csak a lényeget mondom, hogy két srác a szénaboglyában csókolóztak.)
Igazából csak azért kezdtem bele, hogy ne azt nyálazzam szét, mert legszívesebben mindannyiótokat elcipelnélek egyszer a Győri Nemzeti Színházba, egy olyan darabra amiben Járai is játsszik és megnézetném veletek. Persze az összes többi szinész is röhejesen tehetséget, de Járai pont az a vékony, karcsú, jellegzetes hangú alak, akit elég egyszer látni, ahhoz hogy az ember lánya oda-meg vissza legyen. És még pofátlanul is tehetséges a tetejibe.
De ha már színészek, meg nyáladzás. Rettenetesen idiótát álmodtam, és kikérem a tudatos énem nevében, hogy a tudatalattim mellőze az ilyenekt. Semmi durva, csak az Ez most miért?
Az elejére már nem emlékszem tisztán, de azt tudom, hogy valami sci-fibe hajló világmegmentősdi lehetett. Ez nem lényeg. A lényeg, hogy ültem egy buszon és mentünk valahova. Loki meg Thor is ott volt, és itt kezdődik a kínos rész. Már megint haragot tartottak, pedig Loki ezúttal nem kavart annyira, mint amennyire szokott, én meg ott könyörögtem, echte könyörgés volt, könnyekkel, meg elcsukló hanggal, hogy ne szálljanak le, mert tudtam, hogy valami nagy szörnyűség vár rájuk. A következő pillanatban meg otthon ültem és egy szerelmes levelet olvastam vissza. Amit én irtam Lokinak.
Ássatok el.
Mert az valahol oké, hogy elalvás előtt magasröptű beszélgetéseket folytatok Castiellel ( Vagy csak hozzávágom az Elveszett próféciákat, Művelődjé! felkiáltással), vagy a Doktorral, vagy valakivel, de a rózsaszín szerelmes, csöpögős levelek írása germán isteneknek, az nem megengedhető opció.
És szépen elkanyarodunk az írás témaköréhez.
Őszinte, végeláthatatlanul, ezer csillámegyszarvút megszégyenítő ragyogással örülök, hogy így betaláltam a Sherlock/Anderson páosítású novellámmal a százas körbe. Rettenetesen paráztam, hogy nem sikerül visszaadnom, hogy ők ketten mégis miért, vagy, hogy hogyan, mert az ember lánya elsőnek nem gondolná róluk. Lestradet meg Mycroftot is előbb összeboronálták. Amit szintén emgértek és szerintem simán össze lehetne hozni egy ficet manipulatív!Mycroft meg kiszolgáltatott!Lestrade vonalon. Mycroft, pusztán azért, hogy a rendőrség ne legyen útban, és segítsen az öccsének. Mert Mycroft hatására kezd el Lestrade ügyeket adni Sherlocknak és cserébe, mittomén, mondjuk többb pénzt kap a rendőrség, meg ilyenek. Aztán Mycroft valahogy belepiszkál a házasságába is, mert ugye Mycroft egy rohadék és élvezi ha konkrétan egy embert rángathat dróton, (az öccse miatt alakult ki nála, akit ő nevelt fel, és alakította, de ahogy felnőtt már nem tud direktbe beleszólni és azzá formálni, akinek akarja, meg ott van John is, aki bátor zsebkatona), meg különben is magányos. Szóval egy manipulatív magányos dög, aki magához láncolja Lestradet. lestrade aztán valahogy gyanút fog, mégiscsak kopó az istenadta, és összezördülnek, mire Mycroft megrántja a láncokat és mindenki sérül.
Ennél többet azonban nem tudok.
Még.
(És tervbe van véve egy Hetáliás AngliaxMycroft párosítású fic, mert érdekel, hogy az Ország, hogyan viszonyul a Kormányhoz)
Visszatérve Andersonra, a sztori folytatást kap! Summer hiperszuper csodás véleménye (az összes többi is hiperszupercsodás!) nagyon beizzította a fantáziámat. Merthogy Sherlock és Anderson találkoznak az első részben. Tehát innen folytatódnak az események, de előre szólok, hogy mind Sherlock, mind John nem bizos, hogy száz százalékosan karakterhű lesz. Ami azt illeti sokkal könnyebben bújok bele a Loki-féle karakterekbe, aki nem direktbe zseni, vagyis nem úgy zseni, ahogy Sherlock, hanem, mint inkább Moriarty. Spontánabb vagy nem is tudom. Nekem nem egyszerű, na.
Viszont ez nem fog megakadályozni abban, hogy megirjam.
Jah és, ha már így ötletelek. Van nekem egy Anderson, mint Moran vonulatú ötletkezdeményem, de egész eddig nem tudtam, hogy hozzáfogni. De megirtam az Időszámításunk előtt-öt és beugrott. Anderson gyermekkorától építeném fel, csak valaki vágjon hozzám egy keresztnevet, mert nem akarjátok, hogy én adjak neki. Úgyis telepatikus összekötetésben álltok már Moffattel, kérdezzétek meg tőle, léégyszi!
Aztán mivel az apja elhagyta őket, az anyja meg nem törődik vele eleget, az iskolában még annyi figyelmet sem fordítanak rá, hogy szekálják így nem lesz ő se egész. A gimiben meg jár egy lánnyal, de kiderül, hogy fogadás volt és mikor csókolóztak lefényképezték őket és Anderson nyilvánosan megszégyenül. Vagy csak azt kérdezik, hogy Ki ez a srác? és ez még rosszabb. Nem tudom melyik variáció marad. Nah aztán itt dönti el, hogy neki nem kellenek kapcsolatok, és az egyetemen belebotlik először Sherlockba, de aztán mycroft kiteszi Anderson szűrét, és átkerül egy másik helyre, ahol viszont Moriarty szúrja ki magának, mert kell neki egy láthatatlan orvlövész.
Nah, feladtátok már? Még nem? Kitartóak vagytok drágáim.
Andersont kiképzi, és persze a falra másznak egymástól. Aztán Anderson beépül a rendőrséghez, mint hullalátó, és Sherlock is felbukkan. Egymásnak esnek, legalábbis Sherlock Andersonnak, Anderson meg tengermélyen kussol. Jim is beugrik ellenőrizni, mikor Mollyval jár (ez egy másik novellatéma lesz). Aztán mennek a dolgok a maguk mentén, a fürdőmedencés jelenet Anderson/Moran szemszögéből, Jim halála és végül a három éves üldözés, minek a végén Anderson alaposan kimutatja a foga fehérjét és bár ripityává veri Sherlockot, ő nem éli túl. Ezzel pedig abszolúte nem veszem figyelembe az előzetest.
Bár, így visszaolvasva a sorozatot se nagyon.
A crossoverrel, bevallom férfias nőiséggel, hogy megakadtam. Van egy rakat vicces, poénos, oké, szerintem vicces és poénos jelenetem, de nincs semmi összekötő szál. És ami a legborzasztóbb, hogy a vége sem. Mert ha tudom, hogy honnét, hova akarok eljutni akkor oké. De így necces.
Vagy kijelentem, hogy nem tuom megcsinálni, és akkor kipattan a fejemből a vázlat.
Mostanában így működök írás terén. Leszögezem, hogy nem irok fluffot, mert az nem én vagyok, erre előállok egy rakat cukorkasztorival. Nem mintha nem élvezném, hogy mindenki boldog és szerelmes, csak fura, hogy ilyen hama előjött. Aztán meg ebből kifolyólag elkezdtem rinyálni, hogy nem tudom kitépni a sziveteket és Good omns angst születik a semmiből (ami nem lett annyira rossz, mint első ránézésre tűnik, kivűlálló, de megbízható személyek megállapítása szerint).
Készül egy Supnat fic, amiben Castiel a Purgatóriumban összefut Jimmyvel (upsz Rainek meg kell mondanom, hogy végre leesett, hogy miért Jimmy a rózsaszin bicikli neve. Elég ciki így hatodik fejezet után rájönni erre). Ugye Jimmy elméletileg a Mennyben kapott helyet, de aztán Castiel "bekkatanása" után a Purgatóriumba rugdossák, mert Crowley van annyira okos, hogy nem engedi be a Pokolba. Így hát szemtanúi lehetünk egy angyal és porhüvely találkozásnak, nem épp a legszívmelengetőbb fajtából. Pofonok kellenek, világos?
Reméltem is. De mellette bíráló szavak és hasonlók. Dean meg értesül arról az információról, hogy Castiel már nagyon régóta bele van zúgva, persze Jimmytől. Gondolhatjátok. "kaján vigyor"
Az Avangers ficek is készülnek, ha érdekel feltehetek "pár számot az albumról", hogy úgy mondjam. Mert ha egyszer rockbanda, akkor kell lemez, arra meg dalok, amik ezúttal az én kis versecskéim és az album címe Chituri. Ugyehogyugye? Meg van cselekmény is és slash, mert azt nem lehet kihagyni, csak jót tenne ha láthatnám a Thor 2-t. (Ha minden jól megy, és szurkoljatok ti is, hogy jól menjen, el fogok jutni Pestre a Hobbit 2-re). Aztán a másik is érlelődik, csak megakadtam ott, hogy ki nyirhatja ki Hulkot? Áhh megvan a megoldás! Kösz skacok, sokat jelentetek nekem, inspirációként is :)
Uhh és ott van Iwii johnlock fagyifluffja! Még jó, hogy van egy félbehagyott hasonló témájú novellám, amibe Sherlock csak egy picit szemét, John meg szerelmes.
Szeretem Johnt.
Szeretem Martint.
Már Arthur Dentként megvett magának kilóra, és igen, ezt muszáj mindig elmondanom.
Hát asszem ennyi volt az instant ötletelésem. Kellett volna egy SPOILERVESZÉLY tábla? Hát, most már mindegy is. A Doktorral ellentétben én szeretem a végeket.
Apropó Doktor. Megnéztük a gyerekkel (öcsém), az ötvenedik évfordulós különkiadást és emberek Moffat egy kibaszott zseni.
Így.
Ajánlom melegen, hogy Mary karaktere is legalább ilyen badass legyen, vagy fejbe találom dobigálni a fejebubját.
Téglával.
Kedvelem Maryt és cápavigyorral a képemen várom már a párbajait Sherlockkal Johnért. Mindenki John fejét akarja.
Vagyis szivét. Még Moriarty is.
Mi másért kötött volna ex-katonaorvosunkra egy bombát, hm? És nem játszik az a válasz, hogy mert pszichopata!
Hát ennyi lettem volna így hirtelen, találkozunk a következő véleményemnél, vagy sztorimnál. Addig is ballonkabátos angyalok legyenek veletek!

Időszámításunk előtt

Tartalom: Minden embernek szüksége van valakire, akit szerethet, akit gyűlölhet, akit megvethet, és aki akkor is ott van neki, mikor mindenki más már elfordult tőle. Mert senki nem lehet teljesen egyedül. Egymástól függünk. És ami az első volt, aki az első volt, könnyen válhat az utolsóvá is.

Páros: Sherlock/Anderson

Fandom: Sherlock BBC

Műfaj: egyetemista AU angst
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, drogfogyasztás, durva beszéd, itt-ott nyálas Watson POV, és az időintervallumoknak inkább ne számoljatok utána

Zene: Simon Curtis- Pit of Vipers/ Three Days Grace - I Hate Everything Abaout You

Megjegyzés: Angst. Felakasztom magam a fogasra. Leültem, feltettem magamnak a kérdést, hogy miért gyűlöli ennyire Sherlock Andersont, aztán elkezdtem írni. Istenem mit tettem! " sírva elbujdokol" Magamhoz képest elég hosszú, Wordben tizenkét oldal. Bocs. 

És az ítélet...

Tartalom: Azirafaelt visszarendelték a Mennybe. Crowley nem hagyja annyiba.

Páros: Crowrafael
Fandom: Good Omens

Műfaj: rohadtéletbe angst

Zene: Sonata Arctica – Fullmoon/Shamandalie

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: szereplő halála, enyhe slash, nagyon sok jelző és a karakterhűség (?), durva beszéd

Megjegyzés: Júlia ajtó akart lenni de Capulet. Én nem is tudom, ez az egész csak kiszakadt belőlem, keresztülhúzva ezzel minden számításomat. Talán pont ezért kacsingat néha a hálivúdi nyálromantika irányába. Komolyan. Sajnálom.

Karácsonyi meglepi tervezet

Bloggertársaim, példaképeim, rajongva imádott, a fanficirásban társlelkeim, figyelmezettek szavamra!
Tegnap buszon ülve végigpörgettük anyámmal, hogy kinek milyen karácsonyi ajándékot vegyünk, és eszembe jutott, hogy mit adhatnék én Nektek. Szerintem nagyon kedves, nagyon ötletes, nagyon szívmelengető, de kell hozzá néminemű közreműködés. Egész konkrétan a rendes, postai levelezési címetekre. Akikre elsősorban gondoltam, és a többiek se vegyék lekicsinylésnek, csak épp őket olvasom napi rendszerességgel és talán ők állnak közelebb hozzám:

HardCandy
Raistlin(Reisuto)
Menta
Kiddy
Lidércke (ha hazajön karácsomyra)
Yami
River

Őket kérném, hogy mindenképpen irjanak, ha igénylek ezt a semmiséget, mert tényleg semmiség, de reményeim szerint annál kedvesebb, ajándékot.
A ficceket irom, nehogy azt higgyjétek nem, és meglepő, de az irodai környezet csak stimulál. Persze érthető, az ember álmodozik, hogy ne unja magát halálra.
Viszont most éppen rohadtul náthás vagyok, és vigasztalásképpen elveszve bolyongok az interneten némi fluffért, de rá kellett jönnöm, hogy kevés van. Úgyhogy irnom kell. Konkrétan egy Good Omenset, aminek első látásra angst véget akartam, aztán függővéget, majd megegyeztem magammal, hogy igenis boldogság és szerelem a nyerő.
Tudom a crossover meg a zenekaros AU élvezi az elsőbbséget. Azt hiszem az előbbinek életemben előszőr angol címet fogok adni az ihlető dal után.
Ja és rengeteg utalás lesz benne filmre/könyvre/sorozatra/fanficre/canonra/headcanonra, mert úgy az igazi. Szerintem olvassátok el addig is, ha még nem tettétek volna meg Raistlin kismet off!-ját, mert én vagy már hússzor, és erőteljes hatással van rám. És még mindig képes vagyok a boldog végért izgulni.
Nem tehetek róla zseniális és Destiel és...és...és....szeretnék negyedolyan jót irni, mint ő.
Hajaj.
A kép pedig a teljes és mérhetetlen Good Omens mániámat hivatott bemutatni, mert valahányszor meghallom/elolvasom a nevüket vinnyogva fetrengek a padlón, szivárványt hányva.
Éjjel velük álmodtam. És nem csak pillanatnyi felvillanások voltak, hanem egy teljes, komplett álom, Sajnos a nagyjára nem emlékszem, de azt tudom, hogy Crowley napszemüveget viselt és legszélesebb vigyorával bámult Azirafaelre, aki valami tetőszobába próbálta beügyeskedni magát, ballonkabátban. Eszméletlenül édesek, én meg megyek és csinálok magamnak teát. Asszem átmentem kicsit angolba: teát iszom miközben kint esik az eső.

Csak egy éjszaka volt

Tartalom: Crowley iszik, Azirafael nem annyira, a tömeg verekszik és elcsattan egy csók is miért ne alapon.

Páros: Crowley/Azirafael

Fandom: Good Omens

Műfaj: humor, fluff
Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: enyhe slash, némi csúnya beszéd és első novellám a fandomban, cselekmény?

Megjegyzés: Ha már csak negyedrészt sikerült visszaadnom a könyv hangulatát, már jó vagyok. Lehet, hogy a későbbiek során, ha jól sikerül ez a kis kezdő kör, elárasztalak titeket fluffokkal különböző korhatárokon belül, mert ez a két déli kis buzzancs egy életre megvett magának. Jó tanács másoknak: ha nem tudod, mit csináljanak a szereplők, vidd el őket kocsmázni.

Manifesztáció

„Mit tartasz a kezedben?” kérdezte a Sátán a gyermeket,
a lány ránézett és nevetett, úgy felelte: „Az Életet.”
Kinyitotta apró markát, és mint esőcseppben hulló szivárvány
szétáradt a Föld minden zugán.

„ Mit tartasz a kezedben?” kérdezte az Isten a gyermeket.
A lány ránézett és úgy felelte: „ A Halált.”
Kinyitotta apró markát, és mint esőcseppben hulló szivárvány
szétáradt a Föld minden zugán.

„ Most már az embereké!” dalolta a lány és Holddá vált és Nappá.
Kétfelé szakadt, mert egynek túl nagy volt a teher.
És ha egyszer eljön újra, majd két arcban jön el,
a lány, aki elszórta az életet és a halált.

Isten és a Sátán összenézett, erősebb lett náluk a Végzet.
Hát köddé váltak és árnyékká, hogy eltűnjenek.
Az emberek pedig meg nem értették,

hogy miért sír és nevet rajtuk az Ég.

Hát, mittudoménmiez. Csak van. Létezik. Nem mondom, hogy szeressétek, kicsit talán elcseszett, de egynek jó lesz.

Gyors hír

Rendben, nyertetek.
Megírom azt a crossoveres AU-t, bár foggalmam nincs, hogy lesz-e benne egyáltalán valami cselekmény. mármint történés dögivel, de olyasmi ami előbbre vinni a történetet, háát...még nem, tudom. Viszont pofátlanul ki fogom használni a leírásokat. De azért megpróbálok értékelhető korlátok között maradni.
Mondjuk én máris jól szórakozom, egyes kis részeken, remélem ez át fog jönni. Szerintem nagyon jópofa, hogy szerintetek milyen, az majd még kiderül. (Anderson is igent jelentett, mert én se bírtam kihagyni)
Tegnap összefutottam Rékával, kardos barátné, és sikeresen kiderítettem, hogy ő is szereti a Supnatot, bár ő csak a hetedik évadig látta és ott a buszon el is kezdtünk kedvencjelenetezni. A velünk szemben ülő öregasszonyra hatalmas, zölden világító neonbetűkkel, hogy "Ezek a mai fiatalok!" Hát igen, klasszikust csak pontosan, így aztán röpködtek a benyögések és káromkodások, de hát ez minket cseppet sem zavart. Ő is Dean párti, ami naggyon helyes. Sam nekem kicsit olyan nyálas karakter, de jó, valakinek lelkizni is kell a sorozatban. És különben is Dean AC/DC-t hallgat, amivel egyből megnyert magának.
Jah és igen Crowley. Crowley nála is nyerő. Pacsit neki a Pokolért, abszolút eredeti.
A pizzafutárt meg úgyse tudjuk kiheverni.
Na igen, írnom kéne.
Addig is mindjárt fellövök egy verset.
Eléggé nem tudom milyen, edzés előtt született, az öltözőben, azért mert mentem az utcán és azon gondolkoztam milyen jól néznek ki az árnyékok. Nem tudom, hogyan jön ez a versemhez, de hát ez nem is fontos.
Csak ennyit akartam, aztán még jelentkezem!

Röpke üzenet

Hát az úgy volt, hogy én tényleg megírtam, és tényleg nekiálltam átgépelni.
Aztán leültem Odaátot nézni és most semmivel nem haladok, mert a sorozat fogott és odaszegezett maga elé.
És ha nem írtam tíz oldalt a benyomásaimról, saját, vélt összefüggéseimről, megjegyzésekről és Basszus mit csináltak már! című random káromkodásaimról ne is beszéljünk.
Tegnap írtam egy érdekes kis eszmefuttatást, aminek végül semmi köze nem lett a sorozathoz, de lehet, hogy felteszem, mihelyt túlléptem ezen.
És most is épp készülőben van pár szép erkölcsi eposzi valamim, úgy ám blokk, de főképp Castielhez. Mert ugye valahogy fel kell dolgozni. Nekem így sikerül, bár az lenne az igazi, ha publikál ható formában érkezne és nem összevissza gondolatokként. Bár a ficeim is többnyire csak összevissza gondolatok, csak jól álcázzák magukat (kösz Loki).
Szóval hetedik évadnál tartok és Cas átment diktátorba.
Nagyon.
Ő...eredetileg is ennyit akartam mondani, de lehet, hogy menet közbe nem állom meg és kaptok némi spoilerekkel díszített reakciókat, mert az vicces. Vagyis hát, csak kihasználom, hogy ez egy napló, annak ellenére, hogy nem írok olyat.
Szóval csak üzenem, hogy írok azért, tényleg írok, de ez a sorozat. Nem...nem megyek bele, mind megbánnátok.
Amúgy elkezdtem azt a crossovert is és ha találtok benne valami cselekményt, megtapsollak titeket, mert annak ellenére, hogy én jól szórakozom ötletelés közben és kifejezetten vidáman írom, nem tudom, hogy mennyire lesz értékelhető. És kaptok akkora tájleírásokat, hogy csak na. Mit csináljak, beleszerettem. Lehet, sőt biztos, hogy kéne egy csak ilyenből álló novella, mert akkor talán kiélném magam és tudnám hol a határ, mennyit bír el az olvasó. De csak talán.
Eh reménytelen eset vagyok.
Jah igen. Yvonne gondolkozik valami karácsonyi meglepiben és annak ellenére, hogy kisebb felhörenéssel nyugtáztam a dolgot, mivel én is tudom, hogy még csak november közepe se nincsen, annak ellenére el lehet kezdeni ötletelni.
Részemről valami nagy, közös irásosdira gondoltam, részleteim nincsenek, talán csak annyi, hogy mindegyikünk belecsempészhetné, szerintük milyen személyiség lehet a másik. és itt most főleg az írások tükrén keresztül értem, mert van akivel már találkoztatok, jó néhányunk képet is töltött fel és a többi.
Vagy játszathatnánk "angyalkásat".
Nem tudom.
Ha van kedvetek ötletelhetünk egy sort, bár számítsatok rám e-mailben, előbb-vagy utóbb, mert forgatok még valamit a fejemben. "sejtelmes arcán vigyorral visszahúz Supnatot nézni"
U.I.: A kép csak azért, mert cuki és fluffy és jólesik a lelkemnek.

Munka, élet és miegymások

Ez a kép kint van chaten is, és mióta meg tudtam lesni rendes gépnél és nemcsak telóról, azóta szívből imádom. Meg kéne megbotránkoznom, de köbö ugyanaz a reakcióm, mint a kissrácnak.
Nah de hagyom, hadd gyönyörködjétek ki benne magatok, én meg rátérek a következő napirendi pontra.
Van munkám! Igaz, hogy közhasznú, de nem zavar, mert pénzt kapok érte és ha minden jól megy, akkor rendszeresre is felvehetnek. Az a nagyon fura ebben az egészben, hogy én egyáltalán nem akartam irodába dolgozni. Volt is egy nagy veszekedésünk Győri öreganyámmal, hogy én erdőőr akarok lenni és majd járni fogom az erdőt, meg ilyenek. Meg akartam rendőr és tűzoltó lenni a paleontólugosról nem is beszélve. Hát így vetkőzi le az ember az álmait.
Viszont a könyv írást azóta is dédelgetem. Ijesztő az a tudat, hogy az ember mennyire nem akarja a szüleit követni és lám lám, mégiscsak azon a helyen kötöttem ki, ahol anyám dolgozik. Persze ez nyilván nem véletlen, de akkor is. A tesóm meg cukrász, míg apám szakács szóval itt is érezhető.
De akárhogy is, van mit dolgoznom, szóval kicsit nyugodtabb vagyok. Aztán le fogom tenni angolból a nyelvizsgát is, mert leteszem, le én!
Sorozatokon meg Night Vale-n edződöm és ne röhögjetek ki, de egyes kifejezések a szereplők hangján szólalnak meg a fejemben. például a Shut up! Sherlock orgánumán érkezik, míg a What the Hell? Jensen hangján hallatszik. És csak remélem, hogy jól írtam.
Jah és nem tudom miért, de mostanában ha szembejön velem egy zene, akkor én arra kapásból tudnék ficet irni. Igaz most főleg Destielt, de majd megnézem újra az Avengerst, meg a Thort, és a Sherlockot se ártana végigpörgetni, aztán azokból is. Meg Doktorosat. Hallottátok, hogy most jelent meg egy Doctor Who? könyv fordítása? itt, nálunk! Csoda történt emberek! azt fogja kapni a tesó karácsonyra, de úgyis én olvasom el előbb :)
Imádom Douglas Adams stílusát, meg a Galaxis Útikalauzt és ha ezt nem mondtam el ezerszer, akkor egyszer se.
Jah de ha már így sorozatunk.
A Hatodik évad mittudomén hányadik fejezetében, tudjátok a tündéresben (Tündérek rulez!), na ott a kobold, szerintem ugyanaz a színész volt, mint aki a Star Trek- Voyagerben a Doktort alakította. A kopasz fejét nehéz eltéveszteni, de jó lenne ha valaki megerősítene ebben.
Aztán van oldalt az a kérdőív, és csak amiatt változtattam meg az oldallécek hátterét, mert képtelen vagyok rájönni, hogy miért nem tudom a válaszlehetőségek betűszínét megváltoztatni. Makacsul fekete marad és most az egész nagyon hülyén fest emiatt. Átok reád blogspot, átok reád!
Merthogy én nem fogok Html kódokkal kínlódni az is hétszentség.
Szóval a szavazás lejártáig ilyen marad, elnézést érte, aztán visszateszem normálisra.
Tudom haladjak a kiírtakkal, de próbáltatok ti már Lokinak dalszöveget irni? Hát eddig még én se nagyon, viszont rájöttem, hogy roppant hülyén nézhetek ki mosogatás közben, tokáig habban, egyik kezemben mosogatószivacs, másikban koszos tányér és egyszerre próbálok meg megszemélyesíteni a zenekart meg az énekest. Ne nézzetek csúnyán, a legtöbb versem is így születik. Na ez így nem igaz, mert séta/biciklizés közben, és mire hazaérek az egész kiröppen a fejemből. Borzasztó.
Szóval megpróbálom kitalálni, hogy Lokinak milyen stílus tetszene és arra jutottam, hogy metál, mert hát mégiscsak skandináv az istenadta! Vagy norvég. Ebben bizonytalan vagyok, sosem voltam túl jó földrajzból, de arra leteszem a nagyesküt, hogy északi. Meg hát nem is biztos, hogy menne másféle műfaj és a Bosszúállók amúgy is olyan metálos név.
Nah és akkor irjunk verset, nekiállok kornyikálni, szabad ritmusban, és mire végzek a mosogatással, addigra elfelejtem az egészet, mert közben nem tudom leírni. De alakul. Eleddig eljutottam az első negyedig, mert Loki nem hajlandó felkelni arról az öltözői padról. megértem, mélyen dekoratív látványt nyújt, de azért na.
És közben rájöttem, hogy már megint a karaktereimmel beszélgetek. Áh, normálisnak már így se nyilvánítanak szóval egye kánya.
Hétfőn meg kedden, amúgy a mosonmagyaróvári Tescoba voltam, mint átépítő és ennek csak két előnye volt: valamennyit kerestem és eszembe jutott néhány ötlet.
Mármint amikor nem azzal szórakoztattam magam, hogy elképzeltem, hogy mi lenne, ha úgy járnánk, mint A Köd című filmben. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy Stephen king könyvről van-e szó, de tudjátok arról beszélek, mikor egy rakat ember bennszorult a bevásárlóközpontban, és hatalmas köd vette körül őket, meg egy rakat szörny. Volt benne egy olyan jelenet, ami kimeríttette a félelmetesen csodálatos fogalmát. Lehet megnézem újra.
Na meg beugrott, hogy mekkora lenne már egy Crowley növényei POV!
Aki olvasta a könyvet az tudja miről beszélek és szerintem az egy kiemelkedő pontja az egész regénynek. Komolyan foglalkozom a gondolattal, hogy kipróbálom egyszer, mert zseniális. Eszement, de zseniális.
...........................................................................................................................................................
A pontok a hirtelen kitört fangörlgörcsömet hivatottak elfedni.
Na hát ennyi lettem volna, majd találkozunk a következő irományomnál!

Bezárva

Tartalom: Loki az üvegkalitkájában mereng a múltról. És szenved.

Páros: Loki/Stark

Fandom: Avengers

Műfaj: angst
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: vér, slash, POV

Megjegyzés: Szerintem ez ahhoz képest, hogy mit lehetett volna kihozni belőle elég virágnyelvesre sikeredett. Szerintem. Igazából elég sok mindent fel tudnék ide hozni, de az hosszabb lenne, mint maga a novella, szóval csak…

Már megint az Odaátok!

Még mindig spoiler, mert nem birom ki, hogy ne mondjam el.
Kifakadhatnék a füzetembe is, de ez így viccesebb.
Szóval az Odaátba én személy szerint nemcsak azt bírom, hogy annyi mágikus lény mászkál benne, mint egyetlen más fantasyba se, de azt is, hogy képesek bevonni a rajongókat, sőt most konkrétan a hatodik évad tizenötödik részében a tévésorozatot is.
Forgatják a forgatást!
Oké, bizonyára nem a legeredetibb ötlet és húzás, de ne merje senki azt állítani, hogy nem szuper. Mintha a készítők jó szorosan megölelgetnék a rajongókat.
Én legalábbis megölelgetve érzem magam és remélem, hogy a későbbiek során is lesznek még ilyen részek, mert ez mennyire nagy ötlet már!
Annyira vicces, ahogy azt kell eljátszaniuk, hogy az eljátszott szerepük, eljátssza a színészt. Oké, ez belül értelmesebben hangzott, de azért tuti, hogy értitek. És ezzel vett meg magának végképp a sorozat, pedig már azt is lenyűgözőnek találtam, hogy annyi lény mászkál bennük, mint egy fantasyba sem. Bár  ez a fejezzük-le-a-vámpírt teória nekem nem jött be. Sajnos ebben a témában a régimódi vonulatot követem, de tudom, mindenkinek elege van a kis vérszívókból, úgyhogy én is hanyagolom őket. Nem is érdekesek.
Nah szóval annyira tetszett, hogy láttuk Mishát mosolyogni! Értitek mosolyogni! Meg twittelt. Kész, végem van.
Jó tudom, tudom, tudom, de akkor is na. Tetszett.
És a szemeimből ömlő csillámmal be lehetne festeni egy egész ménest. Hajaj emberek, mibe rángattatok már megint bele! Mert ez az egész a ti hibátok és punktum.  Attól tartok, hogy amíg ki nem jön a Thor 2 Supernaturalba fojtom a Sherlock harmadik évada feletti bánatom és elárasztalak titeket Destielekkel. Persze fogalmam sincs minek tartom azt az oldallécet, mert hát úgyse azokon dolgozok. Vagyis igen, de, csak hát a random dolgok mindig csalogatóbbak. Ha meg nem lenne kint semmi, akkor az rossz lenne. Nekem. És idegesíteni. Ez bonyolult, és teljességgel mellékvágány. Viszont annyit még ide kell tennem, hogy erősen érzek egy Dean-igent-mondd-Mihálynak vonulatú novellát, mert én erősen drukkoltam egy ilyennek, de a forgatókönyvírók másképp gondolták.
Szóval tetszett ez a rész, megkockáztatom, hogy az eddigi legjobb ebből az évadból, de hát nem láttam még végig. Erős második a negyedik rész, mert végre láthatjuk, hogy Bobby mennyi munkát is feccöl abba, hogy infóval tudjon szolgálni a vadászoknak. És végre alapos fejmosásban részesítette a Dinamit-Duót, ami nagyon kellett már nekik.
Szóval szerintem akárki akárhol tart ezt nézze meg, mert mennyire poén már!
Igaz, hogy én csak részletekbe tudtam meglesni, mert hát ment a harc a gépért, meg templom és házimunka és estébé, de ettől függetlenül nagyon ütős, nagyon poénos, nagyon zseniális egy rész. Skalpom emelem.
Jah a másik hírem mára, találtam idénymunkát, szóval a friss hétvégén jelentkezik majd. Nem biztos, hogy jót tesz neki a pihenés. Szerintem már az sem tett jót neki, hogy megírtam, de momentán ez van, szeressétek.
És resszkesssetek, mert tervezek Welcome to Night Vale ficet. Így ébredtem reggel. Örülök, hogy az eredeti készítők soha nem fognak rájönni, hogy ezt forgatom a fejemben. És podfic lesz, vagyis megpróbál úgy kinézni, mint egy rádióadás.
Egyértelműen nem vagyok egészen normális, bár ezt mindenki tudja.
De visszatérve a részre. Szerintem Misha a legnagyobb Destiel rajongó. Ez tuti.
És itt jön az a pont, mikor a habzó szájú, csillámos tekintetű rajongóba belekarol a másik fele és szépen visszarángatja a földre szelíden suttogva a fülébe, hogy "jól van, de gondolj arra, hogy keményen dolgoznak" és "elég hülye próbál rájuk akaszkodni, legalább te ne szállj el" és hasonlók.
Van normális énem is, és többnyire így is viselkedik, de ezt sajna még HardCandy se tudja megerősíteni.
És igen ezzel a bejegyzéssel egy időben nézem a részt is, és eddig volt vicces. A rohadék tényleg eltörte Misha nyakát? Ez...ez...na ne. És itt dőlt össze az az illúzió, hogy lesz egy úgy-ahogy vidám rész ebben a sorozatban.
És éljen jön a Pysho állig fegyverben.
És kinyirta a fél stábot.
Emberek elszállt a pillanat.
Pedig olyan gyönyörű fluffnak indult, erre Bamm! angst tengerekre eveztünk.
Akárhogy is nagyon zseniális rész volt.
Szeretem, amikor betekintést nyerhetünk egy ilyen bonyolult dologba, mint a filmforgatás. Vagy a színházi kulisszák mögé. A Sakkot fogom nézni színházban! Ó jeee! Pár hét múlva, de akkor is.
Oké, tényleg végeztem.

Mielőtt igent mondanék

Tartalom: Egy végzetes lépésre elszánt Dean és egy félig-meddig részeg Castiel beszélgetése

Páros: Dean/Castiel

Fandom: Supernatural

Műfaj: angst

Korhatár: 14+

Figyelmeztetés: enyhe slash, durva beszéd, spoiler az ötödik évadra, bár kétlem, hogy vannak erre olyanok, akik még nem látták, és talán egy picinyke karakterhűtlenség Castiel részéről.

Megjegyzés: Random és nyomdafestéket nem tűrő káromkodások közepette született ez a fic és egészen hirtelen és tulajdonképpen csak az ötödik évad tizenhetedik része miatt van. Meg azért, mert hihetetlennek találtam Castielt részegen. Amúgy le a kalappal az egész stáb előtt. Utálom őket. Szeretem őket. Én ezt nem bírom tovább! És valószínűleg a kép értékelhetőbb, mint a fic

Neil Galman, Terry Pratchett: Elveszett próféciák avagy Könyvajánlós áradozás

„Talán  segít  megérteni  az  emberi  viselkedést,  ha  tisztázzuk,  hogy  a

történelem  legnagyobb  diadalai  és  tragédiái  nem  annak  köszönhetőek,

hogy  az  ember  alapjában  jó,  vagy  alapjában  rossz  természetű,  hanem

annak, hogy alapjában ember.”

Vannak olyan könyvek, amelyeket haladéktalanul, azonnal és most rögtön felírnék az összes depressziósnak, kedélybetegnek, életuntnak, elkeseredettnek, maga alatt lévő embernek, vagyis az egész Világnak, mert hatásosabb, mint az összes antidepresszáns és (lelki)fröccs együttvéve.
És az Elveszett próféciák toronymagasan vezetik ezt a listát.
Neil Gailman és Terry Pratchett urak műve, akiknek a tehetsége bőven megugorja a félisteni szintet, de közben mélységesen emberiek maradnak és olyan görbe tükröt tartanak a világnak, az embereknek, hogy azon csak nevetni lehet. És kell is.
Nem bántó, nem gonosz, inkább csúfolódó és pimasz, de mindezt olyan szeretettel és megértéssel teszi, hogy az ember teljesen felenged és helyrezökken.
Mert ez MESE.
Varázslatos, fantasztikus, lélekmelengető, csendesen tanító, és mélységesen emberi. Nincs ennél többre szükség. A történet amúgy is magával ragad és nem ereszt el egy pillanatra sem és mikor a végéhez érsz, akkor sem tudsz mást csinálni, mint nézni magad elé, vagy a plafonra, vagy az égre és örülni annak, hogy ember vagy.
Na de miről is szól ez a könyvbe bújtatott csoda?
Hát a világvégéről.
Illetve annak eljöveteléről.
Ugyanis az Antikrisztus leszületik a Földre, és tulajdonképpen ezzel kezdődik az egész bonyodalom.
Crowley, a démon, és Azrifael, az angyal mindent megtesznek, hogy eleget tegyenek saját feletteseik parancsának, csak hát a Földön eltöltött évezredek során kialakult bennük az a vélemény, hogy köszönik szépen, ők itt jól érzik magukat, és egyáltalán nem akarják, hogy ez az egésznek vége legyen.
De a parancs az parancs, épp csak azt nem sejtik, hogy sikerült saját magukat is átverniük és elindul az elkeseredett hajsza, hogy megállítsák az Apokalipszist.
Azonban nemcsak ők mozgósították magukat, meg a Boszorkányvadász hadsereget (létszám: két fő), hanem az Apokalipszis Négy Motorosa is.
Rajtuk kívül feltűnnek még kétségbeesett tibetiek, akik nem tudják, hogy merre is kéne ásniuk, földönkívüliek zöld, repülő csészealjakon, atlantisziak és még az esőerdők is kinőnek hirtelen. Az egészet csak tovább rontja, hogy Londonból lehetetlen kijutni, hála a körgyűrűnek, meg Crowleynak, aki nagyban gondolkozott és akkor még úgy tartotta, hogy jó ötlet lesz.
Felbukkan rajtuk kívül még jónéhány jóslat, amikkel csak két probléma van: az, hogy pontosak, és hogy senki nem tudja, mit jelentenek. Illetve ez nem egészen így igaz, mert Anatéma Apparát, a boszorkány leszármazottja, mindent megtesz, hogy megfejtse.
És hogy mindeközben mit csinál a 11 éves Antikrisztus, és akit Adam Youngnak hívnak?
Hát egy vidéki kisvárosban történetekkel szórakoztatja a barátait.
A történet befejezéséről csak annyit mondanék, hogy mindenki meg lesz vele elégedve.
Megfogadtam magamnak, hogy nem próbálom meg az összes poént bemásolni, mert akkor az egész könyvet idelinkelhetném, de van egy rész, amit mindenképpen ki akarok emelni, csak ilyen kis kedvcsinálónak, mégpedig Crowley egyéni, ám hatásos növénynevelési módszere. Gyengédebb lelkületű kertészek tuti sírógörcsöt kapnak tőle. Mindenki más röhögőgörcsöt.
Sajnos a könyvet fogalmam sincs, hol tudnátok beszerezni, nekem is úgy küldték át neten, de talán antikváriumokban megéri körülnézni. Végső esetben szervezünk egy tüntetést a magyar könyvkiadás megreformálására, mert tűrhetetlen, hogy nem lehet ilyen szépségeket kapni.
Emberek valami olyasmi történt velem, miközben olvastam, ami talán még soha, mióta fanficeket irogatok. Dolgozni akarok ezzel a párossal.
Ilyen még nem volt.
Az összes többi csak úgy jött, általában heves ellenkezések közepette, de Crowley és Azrifael egészen más tészta.
Meg úgy érzem, hogy a könyv hangulatát is el tudom kapni, ha erősen koncentrálok és annyira imádom őket! Lehet ezeket nem szeretni egyáltalán?
Továbbra sem szeretek telefonon olvasni, de rájöttem, hogyha leveszem a fényerőt sokkal kevésbé ég ki a retinám, és különben sem tudtam volna abbahagyni míg végig nem olvasom, mert tuti nem tudtam volna elaludni. De jó lett a vége, fellélegezhettem.
Tetszik a könyv hozzáállása a világhoz.
Jah és sikerült idénymunkát szereznem árufeltöltői körben. Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy pont miután elolvastam, rögvest lett pénzkereseti lehetőségem még ha átmeneti is.

Szöveges üzenetek 4.

Tartalom: Igen, megint az SMSek.

Páros: MorMor
Fandom: Sherlock BBC

Műfaj: Humor, SMS
Korhatár: 14 +
Figyelmeztetés: néhol durva nyelvezet és a szokásos humorom, meg slash

Megjegyzés: Igazából szeretem, ahogy Moran füstölgő cigivel a szájában, összeráncolt homlokkal és piszok dühösen püföli a telefonját. Már ezért megéri.

Spojlermogyorók, meg hétköznapi csemegék

Igazából csak azt akarom a világ elé tárni, mert hát ez felerészben mégiscsak internetes napló is, szóval Supatot néztem és belefutottam az Éhinséges részbe. Kissé sokkolt a dolog, bár szerintem annyira aranyos volt, mikor hamburgert evett! Már maga a puszta tény is, hogy eszik(!) pontosan annyira szokatlan, hogy nem lehet mellette elsétálni. Én egészen a tolószékes öregúr felbukkanásáig bíztam benne, hogy ez most valami humánus dolog, mármint csak azért eszik, mert végre megszánta csóri Jimmy porhüvelyét, de nem. Francbele.
De segáz ficcben orvoslom ezt a problémát. Igen, belevágtam, mert na kell ez nekem, de leragadtam ott, hogy elveszett a koherencia és különben is csapnivaló lett Castiel belső alakja. mármint ahogy Jimmy látja őt a saját fejében. Mert valahogy úgy van, hogy ő is él, de csak valahol az elméje szélén és Castiel uralja a testét, de azért Castiel kinéz valahogy, hát nem? Na ez az, ami nem tetszik, így visszaolvasva.
Órákig el tudnék panaszkodni, de tényleg, anélkül, hogy egy sort is írnék. Ez lassan már valami sztárallűrré érik nálam. Elég ciki. Bár mondjuk ezen nem is kéne csodálkozni, amikor egész érdekesen tudok alapból is viselkedni. Csak kissé idegesítő, mikor tudom, hogy mindenki tanul, meg dolgozik, meg általában szenved, én meg erről csacsog, hogy ú ne már, nem tudok rendes ficcet írni! Köbö, mintha letörött volna a körmöm.
Ez olyan önző dolog.
Tudom, hogy mindenkinek betett az Élet, de nem tudok ezen segíteni. Nem mintha nem tudnék nagymonológot tartani, és nem mintha nem akarnék behúzni egyet a Sorsnak, de az a nagy helyzet, hogy nem akarok senki életébe így betolakodni és megmondani a tutit. Pedig tényleg írtam, na jó elkezdtem, egy novellát, nem titkolt tanulságot csempészve bele, de arra jutottam, hogy nincs ehhez jogom. Nem osztogathatok kéretlen tanácsokat és különben is ki vagyok én, hogy mindenáron jobban tudjam. Bár, ha szabad ilyet mondanom, soha nem akartam semmit jobban tudni. Csak annyit akarok mondani, hogy tudom, hogy mindenkinek szüksége van szünetre és ezt tiszteletben fogom tartani, és ígérem, hogy ilyen blogbejegyzéses kirohanásoknál tovább nem fog menni.
Az a novella meg majd max a készülő kötetemben fog helyet kapni.
Merthogy író akarok lenni.
Halálkomolyan.
Körülbelül annyira elszánt vagyok ebben a kérdésben, mint Lilith.
Most olvastam újra Bösztörményi Gyula trilogiáját, tudjátok a 10..9...8-at, pontosabban csak az utolsó részét, mert arra volt gusztusom. És két dologra jöttem rá, az angyalok ott is rohadékok tudnak lenni, csak befigyelt a Supnat, és arra, hogy az embernek nem szabadna szégyellnie azt, aki valójában. mármint egészséges határokon belül.
Ez egy bonyolult jelenség.
egyrészről ott van a társadalmi elvárás, másrészt a közeli közösségé, meg a te magadé is, hiszen valahogy csak elképzeled magad! No most a probléma ott kezdődik, ha te történetesen goth, dark, punk, művészlélek, visszahúzódó, de még a csinos, modell alkatúaknak is vannak problémái. Hiszen mindenki utálja őket a csinos alakjuk miatt és lehet, hogy csak védekezésképpen bunkók néha, mint a raklap. Érdekes lenne foglalkozni ezzel az oldallal is nemcsak a szegény, csúnyácska, meg nem értett részleggel. De ez most inkább a filmek és könyvek világára vonatkozott, mert mint tudjuk, minden általánosítás veszélyes. még ez is.
Amire ki akarok lyukadni az az, hogy fontos tudni, hogy te te vagy. és teljesen mindegy, hogy keresed az utat, meg nem látsz a reménytelenségtől, és mindenki téged szúrt ki és csesztet, mert ha tudod, hogy élsz és nemcsak sodródsz az árral, ha fel tudod fogni, hogy itt és most élsz, akkor nos, ki tudsz lábalni a legmélyebb gödörből is.
Persze ehhez idő kell.
És néha az is, hogy sírj, üvölts, ordítsd, földhöz vágd, összedönts, és haragudj, gyűlölj és igen, szenvedj is, mert amíg nem tomboltad ki magad, és nem adtál ki minden zavaró tényezőt, nem láthatod meg azt, ami igazán számít. Szerintem hazugság az, hogy a nyúlgödör közepéből a lehető leghamarabb ki kell mászni. Igen, ki kell jönni, de csak a te tempódban, és ha egyszer elkezdted a kikapaszkodást, akkor ahhoz ragaszkodj is. Legyél dühös, vagy csak ordíts, ahogy a torkodon kifér, de mindig tudd, ott a szíved legmélyén, hogy vannak akik várnak odakint. És nem fognak lenézni azért, mert nem voltál olyan, mint mindig. Csőstül akadnak, majd olyanok, akik ezt megteszik, de ők nem számítanak. Csak azok, akik békén hagynak ha kell, de mindig ott vannak a háttérben és közbelépnek, ha szükséges.
//Bolygó kapitányát a kedvesnővérek most lesegítik az emelvényről és szépen beadják, neki a nyugtatót. Gyengéden leültetik egy székbe és lábbujhegyen távoznak, míg az ápolt Lalaföldön játszik//
Oké, lehiggadtam. Abbahagytam, de az a nagy helyzet, hogy túlteng bennem a megmentői hajlam. Nem tudom, de nagy tétben fogadok rá, hogy az előző, vagy a következő életem során lázadó lehettem/leszek.
Na de visszatérve a Nagy Álmomhoz.
Író akarok lenni.
Már mindent elrendeztem, fejben legalábbis. novelláskötetet akarok írni elsősorban, a címe az lenne, hogy Milennehák, avagy Nézőpontok Abszurd Sokkjai.
Csak éppen rájöttem, hogy piszok sok háttérmunka és kutatás igényeltetik hozzá, és kalapom emelem Merle előtt. olvastátok már tőle a Védett férfiakat? Érdemes.
Én is valami olyanban gondolkodok, hogy fogom a szép, megszokott kliséket és csavarok egyet rajtuk. Személyes kedvencem a Rémtörténetek, amiben a szörnyek még kamaszok és táboroznak. És a tábortűz természetesen fényes nappal van és a rémmese egy tökéletesen nyálas és rózsaszín és boldog sztori. Szerintem vicces oké?
Felváltva akarok komolyabb és lazább hangvételű novellákat, mert kell az egyensúly. És úgyse bírnám megállni.
Viszont amihez főleg kell az a kutatómunka az a Diszkrimináció. A sztori egy teljesen átlagos szerelmi novella, benne a szerelmet ellenző szülők, az el nem fogadás, a kirekesztettség, megvetés, csakhogy mindezt egy olyan világban ahol a meleg-és leszbikus házasság az engedélyezett és elfogadott. És nem tudom, hogyan oldjam meg! "sírva fakad, lefejeli az asztalt, majd rendbeszedi magát". Mert ugye lehetne ez valami törvény a túlnépesedés ellen, és akkor kapnák valami posztapokaliptikus világképet, de teljesen bizonytalan vagyok. pedig ez egy jó ötlet és nem hiszem, hogy ki tudnék találni másikat, ha van egy olyan, ami működőképesnek néz ki, de szeretném, ha ennek valami olyan szaga is lenne, mint aki tudja mit csinál. És nekem ezzel az a célom, hogy megmutassam, hogy a kirekesztés a diszkrimináció csak olyan valami, ami teljesen felesleges és szükségtelen és valójában csak nézőpont kérdése.
És sajnos polgárt is akarok pukkasztani.
Javíthatatlan vagyok.
Nem mintha meg akarnék javulni.
Erről is van ám novellám! A sztori annyi, hogy van egy angyal, akit elfog egy kozmetikai cég és a véréből előállít egy krémet, ami tökéletessé teszi az embereket. A szó legszorosabb értelmében. Aki használja, az fiatal és egészséges lesz, de aztán eltűnik az árnyéka és azzal együtt a szívekben lakó sötétség is. Minden happy, dizsi, napszemüveg egészen addig, amíg nem válik mindenki önkéntes hittérítővé és nem kezd öldöklésbe. merthogy aki nem tér meg, azt meg kell ölni, vagy csak úgy tisztítható meg, ezt még nem döntöttem el végleg. Na egy szó, mint száz csak egy velejéig romlott, már-már démoni ember vére fordíthatja vissza, és ez történetesen egy sorozatgyilkos. Aki hát mégsem segíthet csak úgy, hiszen a hivatalos szervek is ott vannak, mert még nem mindenkit ért el, az időközben vírusként továbbfejlődő tökéletesség, és csak az örsön végbemenő mészárlást követően szabadíthatják ki. Namármost ugye, ez egy sorozatgyilkos, de azáltal, hogy a vére  visszaadja a sötétséget az árnyéktalanoknak, vagyis meggyógyítja őket, jó emberré válik-e?
Vagy még ugyanolyan szörny és megérdemli a halált? El lehet-e fogadni véglelegesen a bennünk élő kettőséget, és azt, hogy az ember nem lehet tökéletes?
Nah tudok én ám ilyet is, nemcsak indokolatlan marhaságot!
Meg van egy, amivel tulajdonképpen az egész kezdődött, a Pavlov kutyái. Az egész sztori ától zettig megvan, de ott is jobban kéne tanulmányoznom a rendőri munkát.
Meg ugye az is nagy kérdés, hogy magyar vagy angol neveket adjak-e nekik? Én még a fiktív nevekkel is megszenvedek, tehát ez duplán fontos. Mert ha az egyik ilyen, a másik miért legyen olyan? Értitek, kell a rendszeresség.
Akárhogy is jólesett ez a kis ötletelés. Segít ha leírom mit és hogyan, meg merre.
Persze a ficceimet se hanyagolom el. Vettem magamnak egy kétszáz oldalas vonalas füzetet, a telefonom feltöltöttem a kedvenc zenéimet 8hogy van az, hogy Simon Curtis számairól mindig MorMor jut  eszembe), tehát munkára készen állok. Tudom, hogy nekem ott van az egész nap, de én még mindig úgy dolgozom, hogy kell az a kis löket, hogy na most márpedig írok, mert ha nincs akkor leggyakrabban csak a leír áthúz játék lesz belőle. De kárpótlásul mindjárt dobok fel egy kis MorMor SMS-t. Csak előbb megszenvedek a végével, mert ő folyton szomorút akar, de én meg lazát és vidámat. Addig tessék elképzelni, Jimet meg Sebet egy meglehetősen intim pillanatban a bealtatózott Falatka mellett (Kiddy, te vagy a tigris keresztanyja, csak hogy tudd) Khm.... Az egészet fogjuk rá az elvonási tünetekre, mert nem igaz, hogy nem áttolták jövő évre a Sherlock harmadik évadát! NEM LEHET IGAZ!
De legalább a DW-s ötvenedik évfordulós rész előbb jön.
Meg ott lesz belőle a karácsonyi epizód is, óh jeah!
Addig mindenkinek ajánlom a Dilizsarukat.
Sajnos, nem találtam meg azt a részletet, amit külön küldenék a többi fangörlnek, de azt elárulom, hogy az emlgetett rész 16:45-től tart 18:42-ig.
Ki is linkeltem a bejegyzés elejére, jó szórakozást hozzá! Vigyázat, angol humor!